Gyurica úr Creative Commons License 2011.02.24 0 0 21121

bronzavonz válasz | 2011.02.23 22:45:25 © (21119)

"olyan nickekkel ugyanis nem vitázunk"

 

Ezt most, magadon kívül kinek/kiknek a nevében írtad, hogy "nem vitázunk"?

Előzmény: Gyurica úr (21118)

 

Nem vagyok magamon kívül!

Egyébként pedig ez a hozzászólás sem válasz a kérdésre: mihez ért Babarczy Eszter?

Semmire nem válasz.

Sőt kérdésnek is rossz, mondhatnám, az internetes világirodalom egyik leghülyébb kérdése. Mert most akkor én mit csináljak? Soroljam a neveket? Egyik név sem mondana senkinek semmit, de rendben van, ha már csak ez hiányzik ide, én sorolhatom: özv. Pappné Mérgesi Jolán, Strátjné Fazikas Evelin és így tovább... a Mérgesi Joli férje is idetartozna, ha élne, míg a Strájt Gabiért nem teszem tűzbe a kezem, ő egy bohém költő, ilyenformán tőle minden kitelik.

 

Na most létezik az ún. királyi többes, s amelyet stilárisan vagy helyesen használunk (többes szám!), vagy nem. Ha pedig – konkrétan – indokolatlanul használtam (egyes szám!) királyi többest, akkor azt kell megmondani, esetleg megindokolni a kritikát, ellenkező esetben, bizony, infantilisan fórumozunk (többes szám!), valahogy így: „na ezt nézd meg, Apukám, én nő vagyok, és látod, milyen kérdést nyomtam a manus képébe, erre aztán már nem tud majd mit válaszolni!”.

 

Hogy nem-e?!

 

Kérem, a királyi többest nyilvánvalóan nem ország, nem birodalom nevében használjuk (többes szám!), hanem valamely kultúra-, ízlésvilág képviseletében, sőt amely ízlésvilághoz lehet neveket is rendelni, ha szükséges, de az esetek többségében nem szükséges.

Továbbá: a többes szám első személy használata nem föltétlenül királyi többes. Tehát azt, hogy „nem vitázunk”, nem mindig valakik nevében mondjuk, ti. egyszerűen csak adódnak szituációk, melyek során egy körvonalazott ízlésvilághoz tartozó (virtuális) csoport tagjai – megkülönböztetvén magukat más ízlésvilágok csoportjainak tagjaitól – csak egymáshoz szólnak, jelezvén: mi ilyenek vagyunk, mi nem vitázunk hülyékkel stb. Azok nem tartoznak közénk, mi nem tartozunk közéjük. Horribile dictu. Ismétlem: ez nem szükségképpen arisztokratizmus (bár, miért ne lehetne akár az is?!), nem föltétlenül „királyi többes”. Az tudniillik, hogy a „fejünkön másként tapad a haj”, csak a Heller Ágnesek és a (hasonszőrű!) Morvai Krisztinák szóhasználatában minősítés. József Attilánál is „csak” tényközlés.

 

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt –
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

 

Moshatja vér is – ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

 

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

 

Világosan le van írva: a „helytállás” József Attilánál történelmi, szociológiai kényszer (finomabban fogalmazva: szükségszerűség), nem pedig a „pária zsidó” istentől eredő hősi „messianizmusa”, mint pl. Heller Ágnesnél. És természetesen nem is a „szebb jövő” felé ható gyepűrágta turuligyekvés.

 

Nem szólítunk föl senkit arra, hogy „határolódjék el Babarczy Esztertől”, mégis többes számban fogalmazunk: mi nem állunk vele szóba!

 

Egyébként pedig épp ezen a topikon beszélhetünk teljes lelki nyugalommal konkrét nickek konkrét csoportjairól (az adott kérdés kapcsán). Például Gördülő Kő (nem a nevében szólok, „csak” a virtuális csoport egyik lelkes tagjaként közlöm) nem vitázik Babarczy Eszterrel. Sőt gyanítom, ha Babarczy visszavonná náciközeli megnyilvánulásait, Gördülő Kő vele már akkor sem állna szóba. Triste sem vitázik Babarczyval (ő persze velem sem, de velem más miatt). Ugyanakkor vannak itt olyan nickek is (Pixy, Állományjavító, Alpári Gnác), akik szóba állnak Babarczyval, mi több, keresik is a társaságát (similis simili), vitáznak vele, kötekednek vele, fölszólítják erre-arra, sőt még azt is megtárgyalják (némelyek), hogy ki melyik „kapura dugná meg” a publicista fölkínált „valagát”. Mondom: más ízlésvilág. Már, hogy ők nem használnak többes szám első személyt? Az ő dolguk (többes szám). Én használok (egyes szám). És hogy ez ellen Gördülő Kő esetleg tiltakozik (egyes szám)? Megteheti, akkor ebben a vonatkozásban nem vagyunk egyazon csoport tagjai. Ami viszont nem azt jelenti, hogy ne volnánk azonos csoport tagjai más vonatkozásban. Például, hogy nem állunk szóba, közvetlenül nem érintkezünk Babarczy Eszterrel. Miközben – nem győzöm hangsúlyozni – nem mindenki fórumozik, nem mindenki regisztrált nick, aki olvassa a szövegeimet, és akik (többes szám) éppen azért nem regisztrált nickek (legalábbis itt), merthogy nem kívánnak Babarczy Eszterrel vitázni. Velem sem kívánnak, nékik ugyanis épp elég, ha olvassák, amit írok, ha pedig adódik valami megjegyzésük, elmondják személyesen. Nem a nevükben beszélek, hanem az adott ízlésvilághoz tartozó csoportjuk tagjaként.

 

Itt ez a hozzászólás példának okáért. Ez a sajátos megmutatkozás ugyebár van, akinek tetszik, van, akinek nem teszik. Helyes a kifejezés? Természetesen, de többes számban is helyes: némelyeknek tetszik, másoknak nem tetszik.

 

Nem vagyok kollektivista, ezt itt híven bizonyítottam, nem egyszer, nem kétszer, ám bigott sem vagyok! Ha egyszer tartozom valakik közé – spontán – ráadásul az odatartozásom – az adott vonatkozásban – simán vállalható, akkor mért ne használhatnék többes számot?

 

Én (egyes számban) Megyesi Gusztávot summa summárum Bálint György elé sorolom publicisztikailag, így tehát Megyesi (megítélésem szerint) sajtótörténetileg a Number One, a No. 1 (nem keverendő össze azzal az 1 numerával, ami még megmaradt!), és ezzel, azt hiszem, mindent el is mondtam magamról! Na most, Megyesi így fogalmaz Mester Ákos ominózus címlapfotójának elemzése során: „Egy ilyen fotót nem azért nem közöl magára valamit is adó újság, mert teszem azt, közéleti hetilap, és mert a fotó mégiscsak templomban készült, sérti a hívők és presbiterek érzékenységét, hanem mert a kép olcsó és gagyi, olyan, mint egy "odaát" írt vezércikk, nemtelen és igénytelen; ilyen képet bárkiről bármilyen helyzetben lehet készíteni, ehhez nem kell lelemény és bátorság, mindannyian meztelenek vagyunk és szaros a seggünk; ilyen kép egyszerűen kultúremberi és ízlésbeli okokból nem adható le”.

 

Kérdem ezek után: kinek a nevében írja Megyesi Gusztáv, hogy „szaros a segge”?

Az övé? Az igen, az szaros! Individuálisan! Jó, mondjuk, az enyém is szaros, effektíve, de egyrészt: az enyém nem úgy szaros, ahogyan a Megyesié, nota bene nem szarosabb, hanem másként szaros (seggünkön másként tapad a szar), másrészt: az embernek van már felesége is, aki ugye mindegyre rászoktatja az embert mindenféle dologra, ha akarja az ember, ha nem. Én például a csabai Szajnán nőttem föl, ami egyebek közt azt jelentette, hogy mi (többes szám!) annakidején nyugodt lélekkel töröltük ki a seggünket lapulevéllel, fűcsomóval, ami épp adódott az árokparton, így éltünk mi, miután fölzabáltuk az összes még éretlen gyümölcsöt, zöldbarackot a környéken, és amitől aztán permanensen fostunk, mint a murányi ló. Többes szám első személyben fostunk, s amitől többes szám első személyben volt szaros a seggünk, és amit a nejem ma már nemigen tűrne természetesen, ám ami egyáltalán nem jelenti, hogy a Megyesinek stilárisan ne volna igaza. Noha az is tény, hogy a feleségem soha nem látta Megyesi konkrét valagát, s ami viszont nem jelenti, hogy ne volna rá kíváncsi. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem mindent kaphatunk meg, amire vágyunk (többes szám első személyben), c'est la vie, az élet igazságtalan, a nejemnek is be kell érnie az én seggemnek kellemesen bidézett látványával. Plusz néha: Babarczy Eszter. Linkelés kérdése az egész.