Meghívás az életre
MÁSODIK RÉSZ - A PARANCSOK
MEGHÍVÁS AZ IGAZ ISTEN TISZTELETÉRE
I. PARANCS
„URADAT, ISTENEDET IMÁDD,
ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!”
(M.Törv 5; Kiv 20,1.17)
„Ne legyenek más isteneid”.
(M.Törv I, 5,7)
Ez a parancs magába foglalja az ima fontosságát, és a bálványok elutasítását.
„Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok hálát mindenért!” (1Tessz 5,17)
„Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek” (Kol 3,16; Ef 5,19)
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fenn van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.” (M Törv I. 4,6)
Magyarázat:
Az első parancs ószövetségi szövegében Isten egyértelműen mint szabadító nyilatkoztatja ki magát. Számunkra is szabadító Ő, aki Egyiptomból, vagyis a bűn és halál szolgaságából SZABADÍTOTT MEG minket. Ebben a minőségben tart ránk igényt, hiszen a megváltással az Ő „tulajdona” lettünk. Ezenkívül Isten számunkra – a minden.
Isten a mi TEREMTŐNK – az Atya
Isten a mi MEGVÁLTÓNK – a Fiú
Isten a mi MEGSZENTELŐNK – a Szentlélek
Isten a mi ÖRÖK BOLDOGSÁGUNK
Isten, aki felfoghatatlanul szeret minket, közösségre vágyik velünk, hogy Atyánk lehessen. Ezért kéri, hogy az ember fogadja be és imádja Őt. Az első parancs tehát felszólít minket: „Gondosan és éberen tápláljuk hitünket és vessünk el mindent, ami vele ellenkezik .” (K 2088)
Mit tilt az első parancs?
Azt, hogy az igaz Isten helyett, vagy Ő mellette más isteneket, más személyeket, vagy dolgokat imádjunk, és azokat tekintsük boldogságunk, egészségünk, erőnk és életünk forrásának. A hamis isteneket a Szentírás bálványoknak nevezi. „Bálványimádás mindannak istenítése, ami nem Isten. Bálványimádás az, amikor az ember egy teremtményt Istenként tisztel és imád, legyenek azok például hindu-istenek vagy démonok (idetartozik a sátánizmus, az ördögimádás), vagy a hatalom, a gyönyör, a faj, az ősök, az állam, a pénz, a szexualitás stb. Csak Istennek adhatjuk át, és szolgáltathatjuk ki magunkat maradéktalanul!
ISTEN TILTJA A HAMIS HITEK KÖVETÉSÉNEK MINDEN FORMÁJÁT, ÉS AZ EZEKKEL VALÓ MINDEN FOGLALKOZÁST!
A babonaság!
„A babona homályos, értelemmel alá nem támasztott, valláshoz hasonló (de a vallással ellentétes) magatartás és viszony az ember és az elképzelt személytelen hatalmak között” (B. Haering: Krisztus törvénye II. 1870.)
A babona valláspótlék. A babona két megnyilvánulása a jóslás és mágia (a varázslás).
Mágia, boszorkányság, okkultizmus, jövendőmondás: emberek, élőlények, tárgyak befolyásolása démoni erők segítségével. Ide tartozik minden olyan titkos „tudás” megszerzésére való törekvés is amely nem a tiszta kinyilatkoztatásból származik, hanem a gonosz lélektől.
A Szentírás – Isten szava – a leghatározottabban eltilt minket mindenféle okkult, mágikus gyakorlattól és praktikától. (Vö.: Mtörv 13,1-8; 18, 9-15)
A második idézetben (Mtörv 18,15) a 15. vers Jézusra vonatkozó prófécia: „Őrá hallgassatok!” Jézus tanításában minden megvan, ami az üdvösséghez szükséges és Szent Lelke által mindent tudtunkra ad.
A mágiával, okkultizmussal való radikális szakítás azért is elsődleges fontosságú, mert ezeken keresztül komoly démoni befolyás alá kerülhetünk. A szabadulás előfeltétele az okkultizmus minden formájának megtagadása!
ÉLETGYÓNÁSRA KÉSZÜLVE IMÁDKOZZ A SZENTLÉLEKHEZ, HOGY MUTASSA MEG MINDAZOKAT A BŰNÖKET, AMELYEKKEL VALAHA IS MEGTAGADTAD ISTENT, AZ EGYETLEN URAT.
Amit megmutat majd neked a Szentlélek, azt írd fel, hogy mindent hiánytalanul el tudj mondani a lelkiatyának.
Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:
Hittem-e valaha hamis istenekben (Buddha, Krisna, hindu istenek, esetleg egy magam teremtette „isten” stb…)? Jártam-e sátánisták, vagy krisnások összejöveteleire? - Részesítettem-e valaha bármely élő vagy holt személyt Istennek kijáró imádatban (például egy általam istenített embert, indiai gurut, popsztárt, híres embert, vallási vezetőt)? - Elfoglalta-e valaha bennem valamilyen dolog az Istent megillető helyet (például: a pénz, a hatalom, a bosszú, a szex, élvezetvágy, saját testem, szépségem, tehetségem)?
Volt-e életemben olyan szenvedély, amely teljesen lefoglalt önmagának? (alkoholizmus, kábítószer-függőség, játékszenvedély)
Volt-e kapcsolatom hamis vallásokkal, okkultizmussal, mágiával, „szellemi” természetgyógyászattal? (például: asztrológia, csillagjóslás, kártyavetés, ingázás, varázsvessző, spiritizmus, halott-idézés, tűzön járás, varázsgömb-jóslás, transzcendentális meditáció, agykontroll, reiki, bioenergia-adás, mantrázás, jóga, UFO hit, sámánizmus, dianetika).
Hittem-e olyan tanokban, amelyek ellentétben állnak a keresztény kinyilatkoztatással? (Például: reinkarnáció, önmegváltó gondolkodás, a természeti jelenségek és égitestek istenítése, a bűn tagadása, a New Age személytelen istene, „magasabb intelligencia”)?
Foglalkoztam-e olyan keleti küzdősportokkal, amelyek „önmegváltó” filozófiáját is magamévá tettem? Belevittem-e ezekbe a dolgokba másokat?
Mit tanácsol az első parancs?
Hogy imádat hassa át az a mély tisztelet Isten iránt, ami megilleti Őt, mint Teremtőt, Megváltót és Megszentelőt. Mi keresztények a Szentháromság misztériumában mondjuk imáinkat: bennünk a Szentlélek imádkozik (Róm 8,26), dicsőíti az Atyát, Jézus által. Mi ebbe a csodálatos imafolyamatba kapcsolódunk bele.
Az imádság lehet egyéni és lehet közösségi. Isten különös áldását adja a közösségben végzett imára: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Ilyenkor, mint Isten családja, mint Isten népe a szeretet egységében fordulunk Istenhez. Ezért különösen fontos, hogy a család együtt imádkozzon esténként, és hogy mindenkinek legyen imaközössége, vagy imatársa.
Segítő kérdések az Újszövetség fényében:
Mennyire jellemzi imáimat a hálaadás és Isten dicsőítése?
Törekedtem-e teljes szívemből imádni Istent? Napjaimat az Ő jelenlétében élem-e? Közbenjárok-e másokért, bajban lévőkért, betegekért, tisztítótűzben szenvedőkért?
Gyakorlom-e az imádság különféle formáját, (szemlélődő ima a Szentírás egy mondatával, zsoltárok, éneklés, spontán ima, szentségimádás, rózsafüzér, zsolozsma), hogy figyelmem frissességét meg tudjam őrizni? Ima előtt tartok-e bűnbánatot, hogy tiszta szívvel imádkozzam?
Olvasom-e rendszeresen a Bibliát? Engedem-e, hogy Isten Igéje alakítsa életemet?
Járok-e imaközösségbe? Imádságomat figyelmesen, összeszedetten végzem-e? Voltam-e figyelmetlen, mondtam-e imát hadarva, kapkodva? Végzek-e elmélkedést reggel, vagy este?
Ha igazán szeretem az Urat, figyelek-e rá napi elfoglaltságaim közben? Szívesen beszélgetek-e vele a napi imáimban?
Megteszem-e azt, amit kér tőlem? Igyekszem-e örömet szerezni neki? Kérem-e vezetését, tanácsát, segítségét problémáim megoldásában, és emberi kapcsolataim nehézségeiben? Vádolom-e Istent sikertelenségeimért? Imádkozom-e az Egyház és az ország megújulásáért? Imádkozom-e rokonaim megtéréséért?
»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»
A bibliaolvasás szorosan hozzátartozik a lelki élethez! Aki először veszi kézbe a Bibliát, annak ajánljuk, hogy a Lukács evangéliummal kezdje, majd az Apostolok cselekedeteivel, utána Pál apostol leveleivel. Az Ószövetséget pedig először a próféták írásaival kezdje, majd a zsoltárokkal, bölcsesség-könyvekkel, és utána térjen rá a nehezebb történeti könyvekre. De a lényeg mindig az, hogy mit üzen nekem ma az Úr? Miben kell változnom?
„Krisztus nyilvános tevékenységét negyven napig tartó ima előzte meg. Életének minden fontos eseményére imával készült fel, mint ahogy erről az evangéliumok tanúskodnak. A világ üdvösségéért feláldozott életét az utolsó vacsora termében mondott főpapi imájától a getszemáni kertben való vér-verítékes imáján át, a kereszten kiejtett utolsó sóhajtásáig az ima lelkülete hatotta át. Imádkozott a csöndes magányban, imádkozott tanítványaival. Lelke legmélyét ujjongó imája hatotta át. Így még senki sem imádkozott a világon. Egyéni imája mellett azonban népe megszentelt imaformáit sem utasította vissza…Krisztus az ima nagy tanítója és példaképe. Semmit sem kötött nyomatékosabban tanítványai lelkére, mint a kitartó, alázatos, könyörgő, örömteli, hálaadó imát.
Az ima részesedés abban az örök párbeszédben, melyet Isten Igéje folytat az Atyával a Szentlélekben...A keresztény ember csak a Krisztustól elküldött Szentlélek által tud helyesen imádkozni.
Az ima az ember egész vallásos életének kifejeződése. Isten tisztelete ima nélkül elképzelhetetlen. A kötetlen ima a szív mélyéből tör fel. Ebben az imában úgy beszélget az ember Istennel, mint általában embertársával. A kötetlen imának a közösségi imában is nagy jelentősége volt, különösen az ősegyházban. Az ima tartalma szerint megkülönböztethetünk dicsérő, hálaadó, és kérő imát. A dicsérő ima Isten fensége és jósága feletti csodálat, elragadtatás, öröm és ujjongás. Az Isten kegyelméért és jótéteményeiért folytatott kérő imának mindig bele kell torkolnia a bűnbánatba, az engesztelő imába. A kérő imának mindig ki kell terjednie az örök boldogságra, és az e szempontból szükséges földi javakra.” (Haering: Krisztus törvénye II. 209-210)
