Nadja T. Popsy válasz | 2011.02.22 17:52:56 © (21110)
Ki a francot érdekel ma már a kecskey ikerpár?
A saját korukban is csak egy kb. 200 fõs pesti felsõközépi bagázsban voltak ismertek. Mára, ha emlékeznek egypáran rájuk, akkor csakis azért, mert a költõhöz volt valami közük. De ez ma is keveseket érdekel. Mellékszál. Lerágott csont. Mint ahogy lerágott csont Vágó Márta is…
Szóval errõl a fentnevezett megboldogult szerencsétlenrõl sem tudja ma már 100 érettségizett közül 50, hogy ki volt.
A maradék 50-böl 30 összetéveszti Csinszkával, a fennmaradó 20-nak rémlik, hogy valami kávéházi zsidó sznob pina volt annakidején, és 10 esetleg el tudja helyezni a tabellán.
Egyébként József Attiláról, akit én nagyon szeretek, és a magam szintjén olykor értek is, nem hiszem hogy te általad akar az itteni jónép elmélyültebb tudást szerezni, mert egyebek között itt van plédául a http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/jozsefat.htm
Előzmény: Gyurica úr (21105)
Az idézet csak apropó, olyan nickekkel ugyanis nem vitázunk, akik állítanak valamit, majd a rákövetkező mondatban (hivatkozási linkkel) simán megcáfolják önmagukat. Ezek komolytalan emberek.
Így hát innentől Strájtnénak mondom (ő ti. igazi Teverdota-rajongó), szóval, neked mondom, Evice: ha (ismét) rákattintasz a gyalázkodó nick fent hivatkozott linkjére (illetve annak vonatkozó fejezetére), akkor ott (ismét) ezt olvashatod: József Attila „Márta révén szorosabb kapcsolatba került a polgári radikális, illetve liberális körökkel: Vámbéry Rusztemmel és másokkal. Egyáltalán nem túlzás e szerelem egyik motivációját a költő szellemi nevelődésében látni. Márta, aki az előző évben a heidelbergi egyetemen Karl Jasperst, az egzisztencialista filozófia egyik vezéralakját hallgatta, igen nagy hatással volt József Attilára: ő hívta fel a költő figyelmét a szociológia jelentőségére és Bergson intuicionista filozófiájára is. A Márta-szerelemnek s az abban lappangó szociális feszültségeknek egyik dokumentuma az 1928 nyarán írt Klárisok című vers, e költői korszakának talán legtökéletesebb alkotása”.
Továbbá Tverdota így fogalmaz: „Vágó Márta 1942-ben lejegyzett (…) emlékezései pontos és érzékletes képet adnak a körülötte kialakult, fiatalokból álló társaság magas hőfokú intellektuális vitáiról. Az egyetemi stúdiumait ismételten megszakító költő természetesen nem volt egyenrangú vitapartnere a művelt Kecskeméti testvéreknek…”.
Na most, nem boncolgatom a szöveget, úgy iszonyat az egész, ahogyan van, egyetlen mondatot emelek ki, merthogy Te közelről ismered Tverdotát, szereted Tverdotát, így Te nyilván érted a szövegét (csak szeretet kell hozzá!), nyilván érted, mire tanítja a professzor az egyetemistákat, nyilván tudod, minek alapján állítja, hogy „Vágó Márta… emlékezései pontos képet adnak a körülötte kialakult, fiatalokból álló társaság magas hőfokú intellektuális vitáiról”.
Tehát? Minek alapján állítja Tverdota, hogy Vágó Márta leírásai „pontos képet adnak” a „társaság magas hőfokú intellektuális vitáiról”?
Talán ott volt a vitákon?
Honnan tudja Tverdota, hogy Vágó Márta körül milyen magas volt a fiatalok vitáinak hőfoka? Azt tudhatja, amit Vágó Márta mond erről. Azt viszont nem tudhatja, hogy igaz-e, amit a tanú állít! Ráadásul bizonyítható: a szerző több helyütt téved, sőt lényegi kérdésekben par excellence hazudik. Ez szövegelemzéssel (mondatok összehasonlításával) tárgyilag kimutatható. Vágó Márta nem csupán téved, hanem hazudik! Például a „Judit-ügy” kapcsán. Tverdota mégis (minden kontroll nélkül) kézpénznek vesz egyetlen (ráadásul igencsak kétes) irodalomtörténeti forrást!
Kérdezem tőled: miféle tudós az ilyen? Miféle pedagógus?
A múltkor azt mondtad nekem (merthogy Te empatikus ember vagy: mindenkit sajnálsz, mindenkit megértesz), szóval így védted Tverdotát: „az ő feje sem káptalan”. Jó, értem én ezt, na de ahhoz, hogy valaki ne közöljön (egy állami elitegyetem tanszékvezető professzoraként) ekkora sületlenséget (megszegve szakmája egyik alapszabályát, negligálva a forrásellenőrzés kötelezettségét), nem káptalanra van szükség, hanem csak elemi intelligenciára. Nem így van?
Nézd csak, mit vicsorított ki magából (a gyűlölet ellen!) ez a személyesen Tverdotára hivatkozó, szeretetteljes nick!
Nadja T. Popsy válasz | 2011.02.22 17:52:56 © (21110)
… te egy agybuggyant, gyülöletforrás vagy, te magad vagy a megtestesült gyülölet.
A prosztó utálata az Értelmiségi ellen.
Előzmény: Gyurica úr (21105)
Szerinted Tverdota értelmiségi?
Te pontosan tudod: nem gyűlölöm Tverdotát, tudod, hogy tőled is csak azt szoktam kérdezni: vajon mi büdösödhet az ilyen ember lelke mélyén? Merthogy valami nagyon büdösödik, az egészen biztos.
Tverdota jól láthatóan tudja, hogy tehetségtelen. Ha nem tudja, akkor minimum érzi. Ezért oktatgatja a költőzsenit. És nemcsak közvetve, pl. az efféle kategorikus kijelentésekkel: József Attila „természetesen nem volt egyenrangú vitapartnere a művelt Kecskeméti testvéreknek”, hanem direktben is! Tverdota megmagyarázza József Attilának, miként kellett volna jól megírnia valamely versét, Tverdota megmagyarázza (mindenkinek), hol téved, hol „tudálékos”, hol dilettáns a költő, sőt József Attila még hazudik is Tverdota szerint: „úgy próbálta kompenzálni szerelmi kudarcát”. Vagyishogy a költő sumákol. Versben. Ennek persze mindenki (Illés Gyulánétól Zelk Zoltánig, kivétel nélkül mindenki!) épp az ellenkezőjét állítja, Tverdota mégis a maga kis lelki nyomorúságából indul ki, hiszen ő nyilván (költőként) versbosszút állna „szerelmi kudarcának” okozóján, na de hát, épp erről van szó: a tudós „Értelmiségi” semmit nem ért József Attilából! Kérdezem: lehet az ilyen szerencsétlen embert gyűlölni? Persze (részemről) szeretni sem lehet, így aztán nyugodt lélekkel írom le, amit gondolok róla, ám aminek a gyűlölethez nincs köze. Miként szegény Segges nénit sem gyűlölöm, Almási professzort még kevésbé, sőt ő kifejezetten rokonszenves volt (mint ember), amikor beszélgettem vele, ámde nem is szeretem őket, közömbösek számomra, ezért azután galaktikusan szarom lefelé, hogy mit érez(het)nek, ha (esetleg) olvassák a róluk megfogalmazott kedves paszkvillusaimat.
Kérdezem tőled: Babarczynak módjában állna visszavonni például a HVG-ben közölt eszement szövegét? Válaszolok neked: módjában állna. Mégsem teszi. Merthogy ő van ám olyan faszacsávó (folyékony csávónő), hogy a végsőkig kitart a baromsága mellett. Kitartás! Kérdezem: Tverdotának módjában állna korrigálni fent idézett ostobaságait? Módjában állna, mégsem teszi meg. Ő is van annyira faszacsávó. És ha ők ilyenek (márpedig ilyenek), akkor én miért sajnáljam őket?
Tverdota szerint József Attila megpróbálta „kompenzálni szerelmi kudarcát”. Te pedig ugyebár szereted Tverdotát (is – mindenkit szeretsz, mindenkit megértesz, hogy egyem a gusztusodat!), és tudod mit?, legyen, elfogadom, szeretni kell az embereket, na de akkor legalább azt magyarázd el gyűlölködőn hülye fejemnek, hogy miféle fán terem a „szerelmi kudarc”?
Mert hódítási kudarc létezik, házassági kudarc is van, szexuális kudarcról is tudunk (mondjuk, én személy szerint nem tapasztaltam, de hallottam róla), sokféle kudarc lehetséges, csak éppen szerelmi kudarc nincs. Kérdezem tőled: miben áll pl. József Attila konkrét „szerelmi kudarca”? Hogy Vágó Márta nem szerette, noha ő szerelmes volt Vágó Mártába? Ez volna a kudarc? Vagy konkrétan az igaz, amit Vágó Márta állít, vagyishogy éppen fordítva történt a dolog? Vágó Márta volt a költőbe szerelmes (még 1929-ben is), csak épp konzervatív morálja nem bírta el, hogy József Attila „hűtlen” lett hozzá, „megcsalta” őt egy „másik nővel”? (Egyébként pontosan erről szól Vágó Márta könyve, amely nem egyéb ebbéli vonatkozásában, mint szánalmasan taknyos kis magyarázkodás.) Vagy nem ezt jelenti József Attila „szerelmi kudarca”? Ha nem ezt, akkor mit jelent?
A következőt kérdezem tőled, mint Tverdota szerelmes hívétől: miért kell a szerelem szót (így a szerelem fogalmát is!) szellemileg szanaszét fosni az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalomtanszékének pedagógusi honlapján? És miért épp József Attila ürügyén? Ezt magyarázd meg nekem!
Így szól a tverdotai szövegösszefüggés: „1929 végéig tartott intenzív levelezésük; szerelmüket végül nem a távolság győzte le, hanem hogy Márta belátta: József Attila alkalmatlan a folyamatos hivatali munkára, képtelen megfelelő körülményeket biztosítani a családi élet számára”.
Kérdezem tőled: legyőzhet szerelmet annak „belátása”, hogy a szerelmes nő imádottja „alkalmatlan a folyamatos hivatali munkára”? Ennyi volna a szerelem? Kérdezem: mekkora nagy marha ember az, aki ilyesmit leír, illetve az ELTE honlapján tanít évtizedeken át? (S ami szerintem az ELTE rektorát is minősíti!) Te személyesen is ismered a professzort, nyilván differenciáltabban tudod őt megítélni, minek híján viszont nálam a differenciálatlan tény: nem igaz, amit Tverdota állít! Mert (például) József Attiláék 1929 végén már rég nem leveleztek, nem szólva arról, hogy a professzor urat (s vele az ELTE „bölcskari-haveri” körét) maga Vágó Márta cáfolja, s éppen a Tverdota által hitelesnek minősített könyvben:
„Annyira fájdalmas dolog ez számomra, hogy még ennyi idő távlatából is nagyon nehezemre esik leírni, hogy az Attila által említett leveleken kívül is kaptam egy levelet, amely döntő volt. Ezt Kecskeméti Pali írta. (Rettenetes leírnom.) Hogy én milyen buta vagyok, hogy nem gondolok egyébre, mint a munkára, tanulásra, vizsgára, hogy minél előbb önállóvá váljak és eltarthassam Attilát, aki hiába minden, újra bebizonyosodott, csak költőnek való, a külkereskedelmi hivatalban nem bírta három napnál tovább. Ő meg nyugodtan ült a kávéházban egy más nővel, egy Judit nevű nővel, és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy hű legyen hozzám. Ez olyan kétségbeejtő volt számomra, hogy ezt a kor cinikus ifjúsága talán el sem tudja képzelni.
»Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem«, írta ő aztán. A hűség polgári előítélet volt szemében talán, vagy nem egészen tisztázta magában az ilyesmit talán. Félig öntudatlanul, homályos, gomolygó érzéseit ezen a téren áttolta a mindig világos, értelmes osztályharc-területére tudatának és ezzel még egyszer megmenekült egy rosszabb idegállapotból. Abban az időben azért elég jól tartotta magát, nem omlott össze idegileg. Megtalálta a kielégítő magyarázatot, hogy osztályom elragadott tőle, és teljesen elfojtotta, félretolta a Judit-ügyet, az igazi okot, mintha csak engem szeretett volna, holott világos, hogy akkor már őt szerette, és mellette elég hosszú ideig ki is tartott. A távolból hónapokon át hűnek lenni, kivárni a házasság anyagi alapjának, keretének kialakulását, dolgozni azért, ami számomra kötelezőnek, szükségesnek látszott, számára nem volt lehetőség, de erről nem írt nekem így, úgy, hogy megérthettem volna – hanem egyszerűen megcsalt” (192. oldal).
Ebben áll tehát József Attila „szerelmi kudarca”. A hiteles leírás szerint „egyszerűen megcsalta” szerelmét azzal a „Judit nevű nővel”, akit szeretett („akkor már őt szerette”). Hogyan van ez? Ráadásul – Szántó Judit vallomása és Szabolcsi igazoló kutatásai szerint – József Attila akkor még nem is ismerte „a Judit nevű nőt”, s ezt a „vetélytársnő” nyilván pontosan tudja, mert ha egy nő pontosan tud valamit, akkor ez az!
Tverdota szerint a Végül (átdolgozása) „szerelmi kudarc” kompenzálása, míg Vágó Márta szerint a kommunista szabadszerelem elvének konkrét manifesztuma. Persze az is csak: „talán”.
Akkor most kinek van igaza? Talán. Melyik ragyogó Értelmiséginek?
Lehet az ilyeneket gyűlölni?
Tverdota György szakértelmiségi, irodalomprofesszor, József Attila-kutató specialista. Mármost az ócska banalitásokon túl alig-alig van olyan mondata József Attiláról, amely intellektuálisan védhető volna, pl. a fenti idézetekben egy sincs, még a dátumot is elbaszta.
Képzeld csak el, mennyire érthet ez a szakértelmiségi ahhoz, aminek nem a specialistája!?
Lehet az ilyet gyűlölni? Van miért? Silányka emberek ezek, arra jók, hogy írogassunk róluk, szórakoztassuk magunkat általuk. (Téged külön is szórakoztatlak itt – szmájli!)
Te ugyebár szereted őket. Szeretsz mindenkit. Jó, akkor hadd kérdezzem meg: ezt is szereted?
Nadja T. Popsy válasz | 2011.02.22 17:52:56 © (21110)
Ki a francot érdekel ma már a kecskey ikerpár?
… nem hiszem hogy te általad akar az itteni jónép elmélyültebb tudást szerezni, mert egyebek között itt van plédául a http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/jozsefat.htm
Előzmény: Gyurica úr (21105)
Ha ezt is szereted, szólj nyugodtan, s akkor én megmondom, kié ez az önseggébe harapó, szellemileg toprongyos nick!
Nagybetűvel írják az értelmiségi szót, nyilván magukra vonatkoztatva a nagybetűt:
Nadja T. Popsy válasz | 2011.02.22 17:52:56 © (21110)
… te magad vagy a megtestesült gyülölet.
A prosztó utálata az Értelmiségi ellen.
Előzmény: Gyurica úr (21105)
Gondoljátok meg válasz | 2011.02.21 18:07:15 © (21100)
… nem csak itt, bárhova mész mindenhol „közutálják” a manust.
Előzmény: Nadja T. Popsy (21099)
Most akkor mi van??? Én utálok, vagy engem „közutálnak” az „Értelmiségiek”?
Gyűlölném őket? Gyűlöletből fakadna az, hogy leírom: a fenti „Értelmiségi” nick fenti hozzászólása egy jókora köpedék gyakorlatilag? Dugid van a szöveg logikai, értelmi, helyesírási hibákkal, esztétikailag is ragyavert – és ami nem baj, félreértés ne essék, csupán azt kérdezem: akkor viszont ezek mitől értelmiségiek?
Babarczy Eszter persze „válaszol” a kérdésre: diplomájuk van. Attól „Értelmiségiek”, hogy államvizsgáztak. Míg az ÜberÉrtelmiséginek sok diplomája van! Miközben persze nem ért semmihez.
Te (művészek között dolgozó könyvtárosként) pontosan tudod, az értelmiségi fogalma nem ezt jelenti. Nem azt jelenti, hogy diplomája van az illetőnek, amely alapján mindenbe belepofázik az Értelmiségi, ha ért a dologhoz, ha nem. Általában persze nem értenek ahhoz, amiről beszélnek, csak véleményük van róla (természetesen nagybetűs Véleményük), hiszen ők nagybetűs Értelmiségiek, ám, ha értenék is a szakmájukat, attól még nem volnának entellektüelek.
Nézzünk két „Értelmiségit”! Babarczy ugye semmihez nem ért, ez nyilvánvaló, róla (a személyéről) tulajdonképpen nem lehet mondani semmit. Itt (cca. hat évvel ezelőtt) már a harmadik vagy negyedik kérdésem ez volt: mihez ért Babarczy Eszter? Azóta sincs a kérdésre válasz. Beszéltek itt már mindenről, Babarczy diplomájáról, Babarczy seggéről, műveltségéről, originalitásáról, bátorságáról, ám arra az egyszerű kérdésre, hogy mihez ért effektíve, nincs válasz. Sem itt, sem a Mozgó Világban, sem az Élet és Irodalomban. Ez tehát Babarczy Eszter. Míg Tverdota György ismert Szak-Értelmiségi Specialista. Szerinte József Attila hazudik a versében, és ami (szerinte) Vágó Márta könyve alapján állítható: „A költő úgy próbálta kompenzálni szerelmi kudarcát, hogy a köztük lévő társadalmi különbséggel magyarázta: „»Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem« - írta Végül című verse átdolgozott változatában”.
Noha Vágó Márta könyve alapján az állítható, méghozzá tényként, hogy épp az ellenkezője történt: József Attila nemcsak az igazat, hanem a valódit is közli a versben, vagyishogy nem „magyarázni próbál”, és különösen nem „szerelmi kudarcot”, hanem költészetet alkot.
Mi bizonyítja ezt? Nem József Attila leveleiből idézek, noha idézhetnék azokból is, ti. József Attila levelei is ott vannak a hivatkozott könyvben, de nem azokat idézem, mert a Szak-Értelmiségi szerint a költő hazudik. Helyette idézem a hivatkozott Vágó Mártát: „Olyan borzasztóan nehéz az élet. Attilkám, bocsáss meg nekem! Látod, hiába írod, hogy nem igaz, hogy a világ van ellene házasságunknak. Mégis a világ, azaz objektív akadályok vannak ellene, melyek, belátom, egyesek rajtam belül, nevelésemben, konstrukciómban vannak. Ezért gyűlölöd talán annyira a szociológiát és a pszichológiát, mert hiába, ezek a tudományok vaskeménységgel bebizonyítják, hogy minden embert determinálja bizonyos fokig osztálya, megszokott atmoszférája stb.”.
József Attila, Vágó Mártának írt leveleiben, szubjektív akadályát látta tervezett házasságuknak, és éppen Vágó Márta állítja az ellenkezőjét, vagyishogy „objektív” (sőt ki is mondja a szót) „osztályakadálya” van egybekelésüknek. Persze Vágó Márta sem olvasta el a saját levelét, ti. ő is – miként Tverdota – sunyisággal vádolja József Attilát: „»Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem«, írta ő aztán. A hűség polgári előítélet volt szemében talán, vagy nem egészen tisztázta magában az ilyesmit talán”.
Talán?
Hát nem maga Vágó Márta írja: „Mannheim pl. nem szolgálja az érdekeidet” (425. oldal)?
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a tervezett házasságról (és ez is a hivatkozott könyvből derül ki!) nem családi döntés született, nem Vágó József határozott, hanem valamiféle kádiként vagy rabbiként vagy nem tudom, miként, Mannheim Károly mondta ki a végső szót: nem kelhetnek egybe! Méghozzá osztálylapon indokolva a döntést! József Attila az „osztály” szó helyett a „társadalmi felekezet” kifejezést használja, s amely szintén fedi a valóságot, hiszen maga Vágó Márta írja utolsó levelében: „irtózatosan szégyellem a saját tehetetlenségemet, de látod, én zsidó vagyok, talán ez sok mindent megmagyaráz”.
Hát én a magam részéről nem tudom, mit magyaráz, mit nem magyarár a „zsidó vagyok” kitétel, azt mindenesetre valóban megmagyarázza, hogy miért beszél József Attila a versében osztályról. Merthogy a „zsidó” ugyan nem par excellence osztály, hanem „társadalmi felekezet”, már amennyiben Mannheim zsidószempont szerint is döntött, és mint a könyvből kiderül: e „zsidószempontot” alapvetően nem családi, hanem alapvetően osztályszempont determinálta Mannheim döntése során.
Mannheim a „kerettársadalom”, a „műveltségkultúra” fogalmakat használja, miközben olykor már-már Heller Ágnes-i fensőbbségtudattal fogalmaz: „egy idegen ember belép a szobánkba, akit azelőtt sohase láttunk... egy csapásra, egy bizonyos módon befogadjuk magunkba egész lényét”.
Vagy pedig nem. József Attilát nem fogadta be a „műveltségkultúra”. Persze itt is a lényegre érdemes figyelnünk: a „társadalmi felekezet” szintagmában a „társadalmi” a meghatározó, és éppen ezért pontos József Attila verse. Végső soron az osztálykülönbség „döntött” a házasulandó felek sorsáról. Miért lehet ezt kategorikusan kijelenteni? Azért, mert az osztálykülönbség nem azonos a puszta vagyoni különbséggel. Vesd össze Vágó Márta szavaival: „a tudományok vaskeménységgel bebizonyítják, hogy minden embert determinálja bizonyos fokig osztálya, megszokott atmoszférája”, és természetesen Mannheim sem a „gazdag lány – szegény fiú” viszonylatában vizsgálta a kérdést: nem pusztán pénzről volt szó, ugyanakkor par excellence osztálykülönbségről („kerettársadalmi” különbségről) volt szó.
Összefoglalva: nagybetűs „Értelmiségi” az, aki csak ítélkezik (üres koponyáját kongatja bele a világba), míg a kisbetűs értelmiségi (specifikuma szerint) pontosan, tökéletesen fogalmaz. Vagyis attól még nem értelmiségi valaki, hogy nagyjából érti a szakmáját (Ludassy érti, Babarczy nem érti stb.), hanem akkor válik értelmiségivé a halandó, ha a robotos szakmagyakorláson túl valami pluszt is belevisz a játékba, megtermékenyítő lóport hint szét a fejéből, vagy valami hasonlót cselekszik, nem vagyok költő, nem tudom érzékletesebben kifejezni.
Kérdezem: Tverdota attól lehetne értelmiségi, hogy borzasztó mondatát, mondjuk, így fogalmazza át: „házassági tervük meghiúsult, később erre utal a költő Végül című versének átdolgozásában”?
Nem. Ettől Tverdota még nem értelmiségi, ez „csak” azt jelentené, hogy nem hülye. Értelmiségi akkor volna, ha megvilágítaná (hallgatói, olvasói előtt) például az „osztály” és a „társadalmi felekezet” fogalmait, azok különbségét-azonosságát, különös tekintettel József Attila szóhasználatára. Ám Tverdota ennek még a közelébe se jut, hiszen csak olyan mondatokat tákolmányoz a jámbor az ELTE Értelmiségi honlapján, melyek megfogalmazására akárki képes. Te ismered N. Évát, ismered a csaj szellemi kapacitását, na kérlek szépen, ő mondott hasonlókat anno, sőt ki merem jelenteni: Tverdotánál olykor-olykor még N. kolléganőd is értelmesebben fogalmaz!
Míg Babarczy Eszter semminek nem jut a közelébe. Csak a „szebb jövőnek”.
Mit gyűlölhetnék rajtuk? A semmit? Hogyan lehet a semmit gyűlölni?
Kiemelek Tverdota szövegéből még egy megjegyzést, merthogy (ismersz) egyszerűen képtelen vagyok megállni: „Márta, aki az előző évben a heidelbergi egyetemen Karl Jasperst, az egzisztencialista filozófia egyik vezéralakját hallgatta”.
A „egzisztencialista filozófia egyik vezéralakjához” hasonló kifejezéseket Karinthynak az „egyfeles”, de inkább a „háromnegyedes” „dolgozatában” olvashatunk: „Petőfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni”. Ugyanis: (1) a filozófiában nincsenek vezéralakok, (2) ha mégis volnának, az egzisztencialista filozófiában akkor sincsenek, (3) ha az egzisztencialista filozófiában is volnának, akkor az bárki lehetne, csak éppen Jasmers nem. Mert (például) az „egzisztencializmus úttörője” kifejezés mást jelent, és még ez is legföljebb „egyfeles” rangú szintagma (a „háromnegyedes” „vezéralakkal” szemben), szóval az „úttörő” is problematikus, például a fiatal Lukács szövegeinek ismeretében, ráadásul maga Jaspers állítja: ő nem vezéralak, sőt nem is egzisztencialista, hanem az ő bölcselete „fölhívás” (Aufforderung vs. Herausforderung) a valódi egzisztencializmus kidolgozásához. Vagyis Tverdota professzor szövege tökéletesen jellemzi a bunkó (a magyar nyelvet nem ismerő, maximum „háromnegyedes” előmenetelű) „Értelmiségiek” szánalmas sznobizmusát (vö. Almási és Babarczy bármely mondatával). Tudniillik, ha Karl Jaspers puszta neve minősítő tényező (egyébként nem az!), akkor sem az minősít, hogy „Márta hallgatta” a tudóst, hanem fordítva, ha Jaspers „hallgatta Mártát”, Jaspers „Mártáról” kialakított véleménye volna mérvadó; már amennyiben egyáltalán ismerte a csajszit, de gyanítom: Márta csak egy volt a professzor körül pihegő-lihegő tucat-kékharisnyák között.
Én például Tverdotát hallgattam. Nem is egyszer! És?! Most akkor okosabb lettem? Okosabb lettem, persze, na de attól lettem én okosabb, hogy Tverdotát hallgattam? Te ismersz engem, pontosan tudod: ez teljességgel van kizárva!
A „bölcskari haverok” peckesen hirdetik a bölcskar honlapján: egyik peckes-pöckös elődjük a heidelbergi egyetemen Jasperst hallgatta, és húha!, ettől aztán jól hasra lesz esve előttük. Sőt! Még gyűlöljük is őket érte, mármint azért gyűlöljük őket, mert Márta, a Nagy Értelmiségi a heidelbergi egyetemen vezéralakot hallgatott.
Hát hogyne. Nagyon gyűlöljük ezért őket. Főként akkor, amikor a (heidelbergi) pina kelepel...
