„Nem kell képzelődni.

A képzelet ábrázolásra csábít, és mindegy, hogy ezt verbális vagy vizuális eszközökkel tesszük. Tévútra vihet.”

 

„Csak engedd, hogy a gondolataid közé hatoljon, és megvilágítsa az írott üzenetet. Ha így teszel, biztosan nem kezdesz neki elméleteket gyártani sem Istenről, sem az Ő országáról.”

 

A képzelgés, és fantáziálás sztem sem egészséges,ez inkább menekülés a valóság elől. Az ősellenség a fantáziára nagyon tud hatni, ezért a fantáziálás veszélyes.

 

Viszont a gondolkodást és a szellemi munkát nem szabad összekeverni a fantáziálással. A gondolkodásnak nagyon is helye van a HIT gyakorlásában. Csak gondolj bele abba, ha pl. van egy öttalálatos lottó szelvényed a hátizsákodban, de te erről nem tudsz, mert nem gondoltál rá, akkor semmit sem jelent ez a főnyeremény a számodra, viszont ha gondolsz rá, az-az tudomásod van róla… lényegében erről van szó. Mert, ha a gondolkodás által nem építed be önmagadba Isten ajándékait, nem tudsz róla, hogy a lelkedben „főnyereményeket” hordozol.

 

Egyébként meg az imádság is lelki munka, a gondolkodás pedig szellemi munka. Először meg kell tanulnunk jól látni befelé, ez is szellemi munka következménye. Jézus kétezer évvel ezelőtt két „fegyvert” adott nekünk, hogy tanuljuk meg használni. Az egyiket okosságnak, a másikat óvatosságnak nevezte. Legyetek okosak, mint a kígyó, és óvakodjatok az emberektől. Az okosság nem terem magától. Szellemi munka következménye. Aki tud erőt venni magán, és vállalja az önképzés kemény munkáját, az gyakran ki tud bújni olyan sötét erők szorításából is, melyet sokszor nem könnyű elkerülni. Az a láthatatlan ellenség, mely jelenleg sok embert gyötör, csak a fantáziára tud hatni, de a fegyelmezett gondolkodásra nem. Míg a fantázia gyakran szárnyalni képes, az értelmes szellemi munka néha olyan nehéz, mint mikor valaki súlyos terhet kényszerül fölvinni meredek hegyre. Mink akik ezt a fajta munkát végzzük hinnünk kell abban, hogy a hegycsúcson nemcsak a levegő lesz tisztább, nemcsak a kilátás lesz varázslatosabb, de ott vár ránk a fáradságos munkánk GYÜMÖLCSE is a mi Urunk Jézus Krisztus.

Tehát nem fordított a sorrend. Nem úgy van, hogy előbb jönnek a kegyelmek vagy jelek, utána a tanítvánnyá levés, tehát az állapotszerű tanulás vállalása, hanem úgy, hogy előbb jön a kemény szellemi munka, és utána a kegyelmek.

 

Akik kikerülik ezt a szellemi munkát valójában azok sem tudják ezt maradéktalanul kikerülni, mert a szenvedések vissza „kanyarítják” Illetve csak olyan szenvedések árán lesz fejlődésük, melyeket ki lehetett volna kerülni bizonyos önként felvállalt szellemi munka elvégzése által!