Figyelem a beszélgetésteket a reinkarnációról. Na, látod, pont ezért vagyok én óvatos a fantáziatevékenységgel.

A reinkarnáció, a swedenborgizmus, a Mária-kultusz, és hasonlók sztem mind egy tőről fakadnak: az ember megkísérli az ismeretlent a maga képi és verbális világának eszközeivel megjeleníteni. Sztem az ábrázolási tilalom pontosan ezért, emiatt van: Isten óv bennünket attól, hogy a megsejtett titkokat a materiális világ nyelvére lefordítva új és még újabb utakat, jövőképeket alkossunk és hirdessünk nyilvánosan.
Egy materiális bizonyítékunk van: Jézus Krisztus. Ő az, akit kaptunk, aki az út Istenhez, akiben átélhető a teremtő Isten, az Ige, Ő az, akit szeretni tudunk és akit faggathatunk. Az Ő élete, tanításai, halála és feltámadása az, amiben számunkra Isten és a teremtett világ együtt átélhető. Ez is a hatalmas kegyelem megnyilvánulása: ha embermódra kínzóan kíváncsi vagy, ha mindenáron "látni" akarod Istent, hát láthatod. Nem kell képzelődni.

A képzelet ábrázolásra csábít, és mindegy, hogy ezt verbális vagy vizuális eszközökkel tesszük. Tévútra vihet.

Isten - Lélek. Lélekben és igazságban kell Őt imádni.

János Jelenései belekerültek a Bibliába. Én úgy vélem, egy nagyon fontos áttételes üzenetet is tartalmaz az a könyv: ha felismerést, látást kapsz Istentől, ne akard érthetővé tenni! Csak mondd el úgy, ahogy kaptad, mindig tudva azt, hogy amit mondasz, nem fedi tökéletesen azt, amit kaptál. Ne töltsd ki a hézagokat, ne teremts összefüggéseket, csak mondd el, amennyire a saját eszközeiddel tudod. És hagyd, hogy ki-ki a maga módján értse, és találjon benne tájékozódási pontokat.

Vagy akár el se mondd. Csak engedd, hogy a gondolataid közé hatoljon, és megvilágítsa az írott üzenetet. Ha így teszel, biztosan nem kezdesz neki elméleteket gyártani sem Istenről, sem az Ő országáról.

Sztem.