A Kékszőrálló henceg vére

 

 

Nadja T. Popsy válasz | 2011.02.19 14:46:54 © (21097)

Hosszasan rácuppantál  valamennyi  seggre.  Almási professzor szõrös, otthonmeleg  valagát is beleértve.

Bizonyára jó meleg lehet odabent, és egy magadfajta  öreg ember  szeret  télidõben a melegben hosszan elvackolni.

Maradj nyugodtan ott, kis napi takarításért a kajád is megvan odabent.

Előzmény: Gyurica úr (21096)

 

Mindenekelőtt egy stilisztikai jellegű megjegyzés: az efféle szöveg nem szarkasztikus, még kevésbé szellemes, hanem viszont egyszerűen csak undorító. A szerző az ő legendásan originális, unikális prosztóságáról tett újfent tanúbizonyságot.

Dühből kizárólag selejtet alkothatsz. Ha úgy érzed, már legszívesebben megölnéd a másikat, na, akkor nem szabad írnod; csakis akkor érdemes, ha kifejezetten élvezed a fogalmazást, illetve ha az írást, mint tevékenységet szereted. Mert, ha eszközként, fegyverként használod a szöveget (a szövegelést), csak veszíthetsz. Paradox módon akkor győzheted le a másikat, ha nem akarod legyőzni!

Vegyük is mindjárt Almási professzor fönt illetett tomporát, amely itt ugyebár (ez idáig!) egyáltalán nem került szóba. Mégpedig két okból. Először is azért, mert a saját seggemen kívül engem férfisegg nemigen érdekel, továbbá azért, mert Almási professzorban van annyi intelligencia, jó ízlés (Babarczy ocsmányságával ellentétben), hogy ő nem a seggének, hanem a hátának szőrével képiesít kritikusi hangulatot a Mozgó Világban. A kettő nem ugyanaz! És pontosan így vált a topik egyik alapkérdésévé: mennyiben minősítő erejű esztétikai tényező Almási Miklós hátszőre? Mennyiben iránymutató szőr a professzori hátszőr? Pars pro toto? Vagy milyen alapon? Jó, mondjuk, könnyen elképzelhető: Almási professzor, mint hangulati elemet közölte Babarczy-kritikájában, hogy őnéki már szőr mered a hátán a késői Derridáktól, s én ezt készséggel elfogadom, ám akkor is marad a kérdés: a professzor úr miért nem rendel pluszban észérveket is a stilárisan pipiske szőrök mellé, hogy ne mondjam: európai érveket?

Erre a kérdésre nincs válasz. Immáron hosszú hónapok óta.

 

szabadpiac válasz | 2011.02.15 13:12:05 © (21078)

Hálás lehet Neked a babarczyeszter… idejárhat tanulmányozni az írásaidat, hogy szert tegyen néminemű európai műveltségre.

Előzmény: Gyurica úr (21077)

 

Állítólag Hegel mondta annakidején: egyetlen tanítványom értett meg, az is félreértett.

Egyetlen „rajongóm” van itt, s épp ez a legbutább a furfangos „topiklakó ”összes nickje közül (már amennyiben a butaság fokozható).

„Európai műveltség”?

Teljes félreértés. Szó nincs „európai műveltségről”! Nem akarom a végsőkig spannolni Esterházy Péterrel a vitát, mégis megjegyzem: Babarczy könyvéből világosan kiderül (már annak persze, aki értéssel olvas), a szerző, bizony, műveletlen. Az egyoldalú, ráadásul minden értést nélkülöző (valamifajta) olvasottság nem azonos a műveltséggel, de még a puszta tájékozottsággal sem. Ami pedig a lényeg: én messze túl vagyok az „európai műveltségen”. Nem fölötte, mert aki csak egy kicsit is ad magára, nem Európa fölé igyekszik – hanem: „tovább”.

 

Annak tudása, hogy mi van az „értelemnél” „tovább”, minőségi kérdés, míg az „európai műveltség” tipikusan mennyiségi kategória.

A minőségi „ugrás” ott megy végbe, ahol túllépünk jón és rosszon (von Gut und Böse), s ami kizárólag műveltséggel nem megy, nota bene még akkor sem, ha itt már valódi műveltségről, s nem a Babarczy-féle, magát műveltségként riszáló sznobériáról beszélünk!

 

Az ún. „európaiság” (mint ideál) csak a rosszon (von Böse) van túl, a jón (von Gut) semmiképp, sőt az „európaiság” nem egyéb, mint a puszta jóra való irányultság. Az európai, angolszász, zsidó-keresztény kultúra a jó (Gut) kultúrája. Ezért lehetséges, hogy a művelt „európai” ember adott esetben semmit nem ért abból, amiben egyébként oly példamutató európaisággal kiművelte az ő európai emberfőjét, kialakította részint „európai műveltségét”, részint zsidó-keresztény-keresztyén-protestáns (végső kifutásában: polgári) erkölcsiségét. Amellyel pedig (némelyek szerint) véget is ért a történelem, merthogy szerintük az „európai műveltségen” (illetve az ún. „nyitott társadalmon”) túl nem lehet más, csak a nihil.

Innentől pedig az „Európa” kifejezést paradigmaként használom, vagyishogy voltaképpen minden „Európa”, ami világtörténelem. Azt mondják, „az iszlám háborúban áll az európai, angolszász világgal”. Persze. Miként Babarczy Eszter is szellemi háborút folytat ellnem, és az esélye is akkora a győzelemre, mint az iszlámnak, mint Kínának, mint Indiának (mint Japánnak volt) a kapitalizálódással szemben. A tőkés expanzió során az európai civilizáció bekebelezi a világot („lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak”), vagyishogy Európának egyetlen valódi alternatívája van (és az is „csak” elvi lehetőség), a „jót és rosszat” meghaladó kultúra kialakulása. Ami nem pusztán a rosszon túli világot jelenti, hanem így hangsúlyozzuk: von Gut und Böse.

 

„Európai műveltség”?

Nagyon érdekes e tekintetben József Attila, illetve Vágó Márta ún. „értelmiségi körének” viszonya. Vágó Márta könyvéből világosan kiderül: József Attilát a barátai gyűlölték a legjobban (a Kecskeméti testvérek például igen súlyos, ráadásul hamis vádat koholtak ellene), merthogy a reszketésig utálták a barátjukat, és persze méltán, ti. a költő nem volt képes féken tartani „Európán” túlra ható agyvelejét: mindegyre elmagyarázta „európailag” művelt barátainak, hogy azok miért, mennyiben nem értik (mondhatni: egyáltalán nem értik), amit elolvastak (poshadt entellektüel-szivacsokként szíttak magukba), vagyis amit Nagy Európai Műveltségük okán erősen tudni, érteni vélnek. Történelmi tény: folyamatosan, egymást váltva kaptak agybuggyanást József Attilától az „európai entellektüelek”. Azok a humanisták pedig, akik nem voltak képesek megfelelőn „vérző középosztályos” fensőbbségtudattal kezelni a konfliktust, válogatott szitkok, átkok, rágalmak özönét zúdították József Attila fejére. Már amennyiben hihetünk Vágó Mártának. Márpedig hihetünk Vágó Mártának, pontosabban a könyvének, mert az persze igaz, a szerző erősen bizonygatja: ők „tanították, nevelték, művelték”, ők tették igazán naggyá József Attilát (ez egyéként máig élő polgári mítosz, s amelynek egyetlen – ráadásul kimutathatóan hamis! – forrása, Vágó Márta memoárja), ám értő szemmel ebből a könyvből is kiolvasható a („freudi elszólások” révén rögzült) valóság: a polgári entellektüelek nem értették József Attilát (ma sem értik), ezért képzelték (képzelik) magukat okosabbaknak nála.

 

Az „európai műveltségű értelmiségiek” gyakorta citálják (könyvekben, újságokban, folyóiratokban, internetes fórumokon s egyebütt) József Attila versét, s főként, ha a Nagy Európaiságról zengedeznek, ömlengnek roggyant piedesztáljaikon:

 

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

 

Igen, csakhogy ebben a versben az „európai” fogalom nem az ún. európaiságot, hanem éppen az „Európát” meghaladó dimenziót jelenti, merthogy a szövegösszefüggésben („az igazat mondd, ne csak a valódit”) a „fehérek” a köznapi értelemben vett „európaiak”. Vagyis az „európai” szó a versben az „Európán” (a „valódin”) túli szellemiséget jelöli.

 

József Attila másik versében az európaiság (a jó és rossz világa) a szabadságtalanságból fakadó szomorúsággal azonos.

 

ne hadd hogy szomorú legyek
mert európai vagyok
szabad medvék komája én
szabadságtalan sorvadok – –

 

Nincsenek írásjelek (a királynőt megölni nem kell félnetek…), ám a teljes „szövegösszefüggés” (részint a villoni, apollinaire-i, részint a közvetlen verskörnyezet, pl. a Szabados dal, részint a teljes József Attila-i költészet) nyilvánvalóvá teszi: az európai „gyilkosok” nem morális, hanem általános, természeti értelemben vett „gyilkosok”: „ó európa hány határ / minden határban gyilkosok”. Vagyis ha Európa lényegileg a polgári evolúcióval (a kapitalizmussal) azonos (márpedig azzal azonos!), akkor világossá válik a paradoxon: a világon mindenütt elkerülhetetlenül bekövetkező „európai” fejlődés, civilizáció (nevezhetjük humanizálódásnak is, ha szeretjük halmozni a paradoxonokat) végső soron gyilkos kultúra. Nem csak a határokkal szabdalt (történelmi) Európa, hanem a történelemfilozófiai értelemben vett (határtalanuló, a tőke révén terjedő, agresszíven humanizálódó) „Európa” is „gyilkos” képződmény.

 

…

s mint fészket ütik le a kis falut.

Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, –
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el.

 

Szabolcsi Miklós szerint a Thomas Mann üdvözlése szerzője „hevesen tiltakozott volna” az [ó európa…] szerzője ellen (esküszöm, hogy ezt írja!), és ami lehet egy korlátolt (polgári) moralista víziója, ám egyrészt József Attila nem tiltakozott (ez tény), másrészt még közvetett bizonyíték sincs arra, hogy azért nem tiltakozott, mert nem jutott hirtelen eszébe a tiltakozás. Vagy pedig tessék megmondani, hogy a Thomas Mann üdvözlésében kik a „fehérek”, ha nem az európaiak!?

 

Thomas Mann azért „európai” (értsd: Európán túli), mert általa vagyunk képesek „átlátni magunkon” („Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén”), általa vagyunk képesek tovább látni, arszpoétikusan „tovább”, mégpedig a „valódin” túlmutató dimenziókig. Szabolcsiék „csak” ezt nem értik. Meg a Sas című verset, melynek „zavarosságát” Beney Zsuzsa azzal magyarázza (Szabolcsi és Tverdota egyetértésével), hogy 1937 nyarára József Attila már végképp megbolondult. Vagyis a polgári szakértelmiség szerint a költőzseni előtte is bolond volt, utána is bolond volt, csak pont azon a napon nem volt bolond, amikor a Thomas Mann üdvözlését írta, vagyis azt a verset, amelyet az „európai műveltségű” entellektüelek respektálnak, miközben persze egyetlen szót sem értenek belőle. Nem beszélve arról, hogy valójában azon a napon is bolond volt a költő, amikor az eminens versét fogalmazta, állítólag Thomas Mann csak ránézett József Attilára, és már mondta is Vágó Mártának: „Err muss in ärztliche Behandlung” (280).

Ez történ 1937 januárjában. Míg Beney Zsuzsa tüdőgyógyász doktor néni pszichiáteri diagnózisa szerint csak júniusban bolondult meg József Attila, ti. a januári verse még az „európai műveltségű” entellektüeleket igazolja, míg a júniusi már „értelmében is, szerkezetében is zavaros” költemény. Hát hogyne! Mert csakis egy tüdőgyógyász költő néni tudhatja, mi értelmes, mi értelmetlen József Attila verseiben, illetve hogy ugyanaz a költői gondolat mikor zavaros, mikor nem zavaros.

 

És hogy mindez még bonyolultabb legyen (nem a l’art pour l’art bonyolítás kedvéért természetesen, de akkor is le kell írni): az Ars poeticában szereplő „tovább” (vagyis a nietzschei „túl”), valójában előttiséget („dologgelőttiséget”) jelent: „A dolognak három lényege van: a) dologelőtti vagy alkotó lényeg, amely a dolgot létrehozza, hogy azután, de csak azután kitölthesse (ihleti szellemiség)…”.

 

Na most, egyáltalán nem azért, hogy Almási professzor hátán végképp összekuszáljam a szőrrengeteget (kuszálja néki P. Szűcs Julianna, ha tudja!), de mert az imént szóba került Derrida, indítványozom: hatoljunk ezúttal hármasban (Almási professzor, Derrida és én) a szellemi pokloknak egész a leglényegéig!

Ismeretes: a francia filozófus védelmébe veszi Marxot, bár ne tenné (ő se!), azt írja valahol, hogy Marx ugyebár még mindig mennyire így meg úgy, meg hogy mennyire aktuális, és hogy azzal a szörnyű „világkapitalizmus”-sal szemben… meg hogy minden a világon! (Már, amennyiben helyesen bogarászom irdatlanul kacskaringós mondatainak lényegét.) Azt állítja Derrida, hogy Marx európai gondolkodó. Egyem az originális lelkét! Derrida szerint Marx a jót messianizálja: „üdvözli” a „jobbat” és „elutasítja” a „rosszabbat”. Hát igen, nékem is roppant szőrök horgadnának Derridától a hátamon, ha az nem volna oly elbűvölően csupasz, mint a csigabiga kispöszörője borotválkozás után. Marx tudniillik túl van a jón is, a rosszon is! Aki (például) A tőkét figyelmesen olvassa, pontosan tudja, miről beszélek! Derrida viszont (ha jól bogarászom a szövegeit) egy kummával sem mond többet Marxról, mit azok az antimarxisták, akik „Marx értékelméletének tarthatatlanságáról” hadoválnak. Mindahányan tévednek. Marxnak ugyanis nincs értékelmélete, mert az „értékelmélet” a „jó” kategóriájába tartozik, míg Marx specifikuma éppen az, hogy túl van a jón, ti. Marx nem tisztes haszonról (de nem is tisztességtelenről!), hanem neutrális „szaporulatról” beszél: „Ezt a szaporulatot, vagyis az eredeti érték feletti többletet értéktöbbletnek – nevezem”. Marx „surplus value”-ról ír A tőkében, vagyis nála – s ez a szövegösszefüggésből világosan kitűnik – a „surplus” olyasmi, mint ami Nietzschénél a „jenseits”, illetve József Attilánál a „tovább”. Derrida nem érti Marxot! Ezért méltányolja. Miként Vajdáék sem értik Marxot. Ezért átkozzák. Így bízvást elmondható: Almási professzornak a habokra áll a szőr a hátán. Magyarán: ahogy az entellektüelek nem értik, mi van az „értelemnél” „tovább” (csak tippelgetnek), úgy nem értik azt sem, hogy a döntő különbség nem két (pl. a „polgári” és a „marxi”) értékelmélet, hanem az értékelmélet és az értéktöbblet-elmélet között van. Az értéktöbblet-elmélet nem jobb a (polgári) értékelméletnél, hanem egy más minőség, más szellemi dimenzió. Túl van a jón is, a rosszon is!

 

Itt jegyzem meg: Fazikasék erősen megintettek a minap, mondván, hogy kurvára elvont vagyok, túlzottan bonyolult, sokszor egészen érthetetlen, azt mondják, legyek köznapibb, legyek konkrétabb, kézzelfoghatóbb. És nincs is ezzel vitám, sőt most például (Almási, Derrida, Marx és József Attila viszonylatában) fokozottan érzékelem a problémát, noha, esküszöm, én értem, amiről beszélek! Für alle fälle közbeiktatok egy üdítő konkrétumot: pina!

Szívből remélem, ez mások számára is minimum kézzel fogható mozzanat!

 

Azoknak pedig, akik szájbarágás nélkül végképp nem képesek eligazodni a különféle absztrakciók sűrű erdejében, a konkrétan kitapintható pina mellett ott a 11-es Feuerbach-tézis! Amelyben a „világ” szó alatt a „jó és rossz” összessége, míg a „világ értelmezése” alatt a „jó és rossz” filozófiai magyarázata (végső soron: a jó messianizálása) értendő. Marx viszont nem messiás, és éppen ezért áll szándékában meghaladni a „jó és rossz” viszonylatát. Marx még csak nem is Faust, sokkal inkább Mefisztó („Szürke minden teória…”), Marx kedvenc Goethe-idézete szerint „ami létezik, megérdemli a pusztulást”. Marx nem üresfejű, kollektivista megváltó, hanem sármos Lucifer: „Dicsér eléggé e hitvány sereg”; illetve Marx a két rokonszenves diabolus vérdermesztő ötvözete. Plusz a démoni pina. Nyilván a férfilélekben kísértve, ott járva be „Európát” (ein Gespenst), vagyishogy a nők helyett én nem nyilatkozom; esetleg ajánlhatom a nyeles tojást, de azt is csak úgy, a’ la natúr, ha lehet, ne nagyon csináljanak belőle rántottát!

 

Mindegy, a lényeg, hogy nem „európai műveltség”, hanem diabolikus ihlet révén válunk azonossá a „dologelőtti vagy alkotó lényeg”-gel, ihlet révén fordulhatunk meg lényegi tartományokban, vagyis a dolog előtt (értsd: túl jón és rosszon) lehetünk képesek „tiszta szívvel” embert ölni. Sőt! Akár állatot is. Mindehhez pedig az úgynevezett „európaiságnak” nincs köze. Így az „európaiságnak” hozzám sincs köze! Az „európaiság” nem a „tiszta szívű” „embert öléssel”, hanem az önös, önző gyilkolódással azonos. Európában az ún. önzetlenséget az önzés determinálja, miként a szeretetet (illetve a gyűlöletet) a „világegész” hiánya, és nem fordítva. Az európai kultúra bűnös és bűntudatos kultúra (nem bűntelen!), miként az „európai műveletség” eo ipso korlátolt műveltség. Az ihlet (a „dologelőtti”, a „dologalkotó lényegre” való irányultság), illetve az „európai műveltség” kb. úgy viszonyulnak egymáshoz, mint Picasso és a barcelonai művészeti akadémia.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy az ihlet a tudatlansággal, a műveletlenséggel volna azonos.

   

szabadpiac válasz | 2011.02.15 13:12:05 © (21078)

babarczyeszter… idejárhat tanulmányozni az írásaidat, hogy szert tegyen néminemű európai műveltségre.

Előzmény: Gyurica úr (21077)

 

Szerelmes szívből fakadó jóindulattal tanácsolom, ha Babarczy Eszter „néminemű európai műveltségre” óhajt szert tenni, ne „idejárjon”, hanem olvassa (mondjuk) Almási professzor kritikáit a Mozgó Világban! Mert a professzorok által valóban lehet művelődni, míg, amit én tudok, nem tanulható. Sőt a professzoroktól butulni is lehet eminensen, s ami főleg azért üdvözítő, mert a korlátoltság rokonszenvessé, szerethetővé teszi az embert. Szerintem Almási professzor még az operába is elkísérné Babarczy Esztert! Taxival igyekeznének „az európai kultúra fellegvárába”, oda, ahol a színpadon a szakáll, míg a zsöllyében a harisnya kéklik. Babarczyék csakis taxin sietnének az operába, s a professzor úr (mártír-basszus) már útközben vérző középosztályosként vérezne tovább serényen, míg a „szerelmes asszony” (mezzovisongi) rázendítene Balázs Béla librettójára, némi aktualizálással, ám hűen a bartóki taktus- és dallamvilághoz: „Milyen szőrös a te hátad! / Művelt minden! / Kékszőrhátú! / Milyen szőr hull a kezemre? / Szép a seggem! Szép a seggem!”. Mondom, mindez már a taxiban, merthogy a bunkó taxis (lóbasszus), amilyen bunkó, meg is érdemli!

  

Hát igen, így folyik itt a férfi-asszociáció (amely nyilván nem azonos a „folyékony nőiséggel”), a mocskos férfilogika révén így jutunk el az „európai műveltségtől” Almásin, Derridán, Nietzschén, József Attilán, Marxon, Goethén, Madáchon, Bartókon és a bunkó taxison át mindegyre Babarczy Eszter graciőz végbeléig, így kanyarodunk vissza alfától balfáig, vagyis így: keretesen válik szemléletessé, a kettő között csak formai különbség van: az „európai műveltség” és Babarczy Eszter originális csunyája lényegileg ugyanaz.