A hangszerek fejlesztése általában mint a legtöbb más infromatikai programnak is vmi Visual C+ jellegű programozófelületen történik. Azt azonban kizártnak tartom hogy pl. a Roland áthajintaná a Claviának már meglévő VK-modellező alkalmazását hogy "ezzel csináljátok fiúk..."

Alapvetően mindenki szinusz generálásból indul ki, aztán megmérik a jelátvitelt (ki tudja hogy és mennyire, de biztos van benne pár $ ahogy írtam), csinálnak modelleket, teszteket, aztán valami alfa verziót megépítenek elektronikusan is (persze van itt is, mint a procigyártásnál hardver szimulátor jobb helyeken már) és utánna jöhet a termék bétája. Ez az idealizált út!

Hogy a menet közben felbukkanó, különféle mértékben orvosolható hibák, összhatások mennyivel rontják a hatásfokot egy dolog. Itt gazdasági oldalról is erős faktorok játszanak már (gondolom főleg a marketing osztályok részéről), hogy valamit esetleg teljesen átterveznek, vagy kis módosításokkal "AS-szabvány" szerint (ahogy sikerül) kifuttassák a piacra. Persze itt meghatározó hogy egy cég mekkora, kicsi mint a clavia, vagy mamut mint a Roland. Clavia általában nem sok dologával nyúlt mellé idáig, sok színpadot élínkít pipacs módjára hangszereivel, ellenben Rolandnál egyrészt látni a töménytelen ipari szemét évenkénti hatványozódó előállítását és bizony Frankfurt kapcsán is láttunk már ott olyat, hogy az üvegkalicka mögül pislogó szuper újdonságuk, amiben bevallottan több millió $ feküdt, végül ment a darálóba érthetetlen okokból. (marketingesek aztán nem beszari gyerekek, ha tollvonással kell elintézni valamit ami szerintük nem hozza majd a mutatókat!)

Szóval rögös az út, de simábbá is tehetnék, ha nem fehér köppenyes bácsikkal építenének hangszereket, hanem mondjuk a leendő felhasználók véleményét is kikérnék. Én pl. erről sosem hallottam mondjuk a "nyúbíszrí" esetén sem hogy a márkánál maradjunk...