Sziasztok!

 

A hozzászólásom megírására Spirit1 reinkarnációval kapcsolatos gondolatai indítottak, de azt gondolom, hasznos lesz mások számára is - akkor is, ha az Én felvetésemre most nem is fogadjátok el rögtön ezeket a gondolatokat. Már akkor is megérte leírnom, ha elgondolkodtok rajta, és a későbbiekben továbbgondolva értitek meg, fogadjátok el.

Elég sok dolog elhangzott már a ezzel kapcsolatban, de, ha jól követtem a témát, egy valami nem. Nem akartam volna szaporítani a szót, de fontos, amiről írni szeretnék.

Egy idézettel kezdeném:

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (I.Móz 2:7)

Ezt úgy szokták érteni, hogy az ember (élő lélek) =föld pora+lélek. Nem vagyok otthon a héberben, úgyhogy nem fogok magasröptű szóelemzésbe kezdeni (ha valaki szeretne elmélyedni a témában, csak bátran, ha kell keresek hozzá anyagot :). Mi is az élet lehellete? Azt értettem meg, hogy ez személytelen: a Szentlélek életet fenntartó ereje. Tehát föld pora+Isten éltető ereje=élőlény*, ember.

Ebből az is következik (egy kis matek), hogy, ha ebből az egyenlőségből kivesszük valamelyiket a bal oldalról, az már nem ember, mert csak a föld pora és az élet lehellete együtt jelenti az embert.

„Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” (I. Móz 3:19)

Nem azt mondja itt Isten, hogy a testünk meghal, és a lelkünk tovább él, hanem, hogy por vagyunk, és mi magunk porrá leszünk.

Egy másik ige:

„Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.” (Jób 34:14-15)

*:Miért írtam, hogy élőlény? Bizony, nem csak az emberre vonatkozik ez:

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.”(Préd 3:19-20)

Ez is azt bizonyítja, hogy az élet lehellete az életet teremtő, fenntartó erő (további igék:I. Móz 7:15; Zsolt 104:25,29).

„Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?

Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?” (Préd 3:19-22)

Nagyon helyes dolog az, hogy keresztények felemelik szavukat a halottidézés ellen, mondván, hogy Isten megtiltotta azt. De miért is tiltotta meg? Nem önkényesen tette ezt, hanem, mert tudta: aki halottat akar megidézni, nem teheti, mert a halottak nem jelenhetnek meg. Helyettük ördögi lelkek jelennek meg ilyenkor (Saul is így járt. Amikor az endori asszony elmondta, hogy lát valakit, és leírta, hogy hogy néz ki, Saul mondta, hogy Sámuel az, nem a Biblia hitelesítette.) Ezért van nagy veszélyben a kereszténység: ha valaki elmegy egy halottidézőhöz, a lehetetlenséggel határos azt mondani, hogy nem a meghalt ismerősével találkozott: Ő tapasztalt valamit. Lehet, hogy Isten megtiltotta, de akkor valami jótól akarja az embert visszatartani. Nem! Olyannal találkozott, Aki emberölő volt kezdettől fogva: bár úgy tünteti fel, hogy jót akar, de 100%, hogy a mondandójába hamisságot is kever (és igényt tart az emberre, mert hozzá fordult segítségért). Éppen eleget ahhoz, hogy elveszítsen „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” (Péld 14:12). Saulnak is „igaz dolgokat” mondott. Amikor Isten fedd, a „kimenekedés útját” is elmondja. Sault kétségbeesésbe, reménytelenségbe taszította.

„Amit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.” Mit is jelent a Seol, vagy pokol? A sírt. Ez az ige pont ezt fejezi ki: ha meghalsz, ott nincs semmi.

Van egy klasszikus ige, amit nem kerülhetek ki, ha megtenném, biztos, hogy valaki felhozná. A gazdag, és a szegény Lázár története. A történet egy példázat, nem egy „riport a pokolból”. A farizeusok vették át ezt az elképzelést a görög hitvilágból. Jézus, hogy megszólíthassa őket, ezért használta fel ezt a tanításukat. A többi példázat alapelve is ugyanez: olyan hétköznapi dolgokat használt fel Jézus lelki tanításokhoz, melyek megragadták az embereket (vetés, aratás, házépítés, szőlő, kenyér, kovász, stb). Ennek a történetnek a tanítása a végén van: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”. Gondoljunk bele egy dologba: miért pont Lázárnak hívja a történet igaz szereplőjét? Mert feltámasztotta Lázárt, és nem hogy hittek volna ennek a csodának a hatására, hanem azon kezdtek el gondolkodni, hogy megölik Lázárt (is).

A feltámadásról is írnék néhány szót. Mi értelme volna a feltámadásnak abban a formában, ahogy a Biblia szól róla? Mi értelme van, hogy a lélek, ha a halál után tovább él, újra testet öltsön? Hiszen magasabb rendű! Márpedig az nem kétséges, hogy romolhatatlan testet kapunk az igazak feltámadásakor. Hogy ez milyen lesz, arra jó példa Jézus. Szándékosan bebizonyította a tanítványainak, hogy nem szellem Ő. Márpedig az Ő feltámadása előképe az üdvözültek feltámadásának. Erről is lehetne többet írni, most ezt nem tenném.

Van még egy dolog. Lehet, hogy ez egy kicsit sok lesz így egyszerre, de ezzel a kérdéssel együtt teljes a kép ebben a témában. Főképp azért is, mert sokan ennek a kérdésnek a félreértése miatt tartják igazságtalannak, kegyetlennek Istent. A kárhozat kérdéséről van szó. Az ember leél néhány évtizedet itt a Földön, aztán, ha elkárhozik, akkor egy örökkévaló szenvedés lenne az osztályrésze? Sátán évezredek óta megátalkodottan gonosz: Gyűlöli Jézust, és, hogy fájdalmat okozzon neki, igyekszik elpusztítani bennünket, akiket Jézus vérén váltott meg. Neki talán még elfogadnánk, hogy örök gyötrelem jusson osztályrészül. Mit mond róla a Biblia:

„Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!” (Ez. 28:18-19, de érdemes az első verstől olvasni. Párhuzamos ige: Ésa 14:3-20. Bár Tírusz és Babilon fejedelméről szól az igerész, de Sátán jellemzésébe megy át. Ezen királyokra sok dolog nem lenne érvényes. Ez az átmenet nem egyedi a Bibliában. Pl. Jézus a végidő jellemzésére felhasználta Jeruzsálem pusztulásának leírását.)

Még Sátán sem fog örökké gyötrődni!

Az emberről:

De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.

De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás."

Tudom, hogy van örök gyötrelemről szó a Bibliában. Ez egy hebraizmus: az örök arra utal, hogy teljesen, véglegesen megsemmisül. Ha valakit érdekel, külön gyűjtök ehhez igéket. Most csak egy igére hivatkoznék, ami helyreteszi az örök gyötrelem kérdését:

„A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.” (Jel 21:8) Érdemes még elolvasni a második halál többi előfordulását is: Jel 2:11;Jel 20:6;Jel 20:14.

Mi is a második halál? Akik elkárhoznak, azok is fel fognak támadni, az ezeréves ítélet végén: eléjük tárul az életük, világosan megértik, hogy visszautasították Isten kegyelmi hívását, belátják, hogy jogos Isten ítélete felettük, és meghalnak. Ha nem így lenne, hogyan mondhatná a Biblia:

„És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)

Az üdvözültek (és Isten is) hogyan lehetne boldog, látva az elkárhozottak szenvedését örökké? Az aláhúzott rész pedig egyszerűen nem lenne igaz.

Azt írtam az elején, hogy egy dologról szeretnék írni. Tisztában vagyok vele, hogy az itt leírtak szerteágazóak, de mégis egy masszív alaptanításból indulnak ki. Azzal is tisztában vagyok, hogy a keresztény világ nagy része nem ezt képviseli. Nem vagyok teológus. Tudom, hogy rengeteg tanítás, teória született a témában, és ezek közül sokkal nem szállhatok vitába. Ez nem a fenti gondolatokat érvényteleníti, pusztán az Én korlátaimat jelzik.

 

Egy igével zárnám, amivel kérnélek benneteket, hogy Ti is járjatok utána ennek a kérdésnek, ha nagyon másként is látjátok esetleg:

"Ezek pedig [a béreabeliek] nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek." (Acs. 17:11)

 

Jó gondolkodást!