Nadja T. Popsy válasz | 2011.02.19 14:46:54 © (21097)

… kibontva annak minden elképzelhetõ aspektusát.

Előzmény: Gyurica úr (21096)

 

Az „aspektus” szó nézőpontot jelent.

Én viszont csupán példákat sorolok.

Állításom (s nem nézőpontom!) szerint az Almási Miklósok, Vajda Mihályok, Heller Ágnesek, Kis Jánosok, P. Szűcs Juliannák… le egészen Babarczy Eszterig… valójában bődülten tehetségtelen, intellektuálisan korlátolt emberek. Abból élnek, hogy elhíresztelték magukról, egymásról, hogy ők itten az egyedüli „szürkeállomány”, az „alany-állítmányban” „többszörösen kivérzett középosztály” stb. Ám mindez üres mítosz, ostoba hiedelem. Szinte mindenki benyalja, főként a bornírt antiszemiták.

Sőt intellektuálisan Esterházy is nulla. Mondom én. Nem aspektusilag, hanem állításilag! Esterházy írásainak irodalmi értékét nem tudom megítélni, nem értek hozzá, ám intellektuálisan annyit ér a manus, mint egy fölszakított és kifordított cementes zsák.

Ez az állításom, erre sorolok példákat, s amely példáknak az „aspektus” fogalmához nincs közük.

 

Heller Ágnes: „alapjában véve egy hülye nő vagyok, tehát mint nő néha hülye vagyok, nem pedig filozófus. A férfiak vonatkozásában például, vagy hogy kis dolgokban sokszor engedek, pedig nem kellene. Utálok veszekedni, és ez hülyeség, mert néha kell, néha meg kell mondani, ha az embernek nem tetszik valami, mert az elhallgatás, a nem veszekedés bizonyos értelemben közömbösséget is jelent.”

 

Heller szerint tehát a filozófus ab ovo nem lehet hülye, másként: a filozófus attól nem hülye, hogy filozófus. Orvos lehet hülye, mérnök lehet hülye, történész lehet hülye, bárki lehet hülye, csak a filozófus nem lehet hülye. Még néha sem. Esetleg akkor, ha nőnemű a filozófus. És akkor se mindig. Csak „a férfiak vonatkozásában”. Hogy ez mit jelent? Ne tőlem kérdezzék! Hanem a filozófustól. Ő tudja a választ. Illetve még akkor hülye a nő, ha „kis dolgokban sokszor enged”. „Pedig nem kellene”! Kis dolgokban sem kellene. Nyilván nagy dolgokban sem. Ám nagy dolgokban még egy hülye nő sem enged. A filozófus szerint. Vagy a hülye nő szerint? Ki tudja…

 

Mondjuk így: Heller filozófusként nem tudja, míg biológiai lényként pontosan tudja (már amennyiben ekkora kort megélt), hogy olykor a nagydolgokban is engedni kell (legalább naponta egyszer), ha ugyanis nem így cselekszik a filozófus, akkor a „hülye nő” jelzős szerkezet ránézve túlzó eufémizmusnak minősül. Néha nagydolgozunk is, néha kisdolgozunk is, hun ezt, hun azt a dolgot engedjük ki magiunkból: így zajlik a kisbetűs élet. A nagybetűs pedig a filozófiában zajlik. Vagy nem erre gondolt a filozófus?

Nem tudni, mire gondolt a filozófus, merthogy a fent idézett nyilatkozatát valószínűleg nem filozófusként, hanem egy hülye nőként fogalmazta.

Nem szólva arról, hogy feminista-liberális, sőt tisztán liberális (Sándor Klára-i, Magyar Bálint-i) közhely: azért kell sok (min. 50 %-nyi) nő a politikába, mert a nők legalább a „kisebb dolgokban” képesek, hajlandók „engedni”, nem úgy, mint az „értelmetlenül kakaskodó, macsó, harcias férfiak” stb. Ezért kell a politikát is „feminizálni” a liberális krédó szerint. Míg a liberális Heller szerint nem kell, a liberális Heller szerint az volna jó, ha a nő még a családban sem engedne: „az unokáimmal arról beszélek, ami őket érinti, nem vagyok hajlandó filozofálni velük”.

„Nem hajlandó” a nagymama. Tipikus helleriáda!

 

Heller Ágnes (mint „nemzetközi filozófus szaktekintély”) „kis dolgokban [sajnos] sokszor enged”, ergo: nagy dolgokban soha nem enged. Pedig? Pedig kis dolgokban sem kellene engedni. És miért nem? Mert „néha meg kell mondani, ha az embernek nem tetszik valami”.

Tehát. Ha Heller nem „hülye nőként” és persze nem is hülye filozófusként, hanem értelmes emberként nyilatkozna (már, amennyiben képes volna rá), akkor tudná: a „sokszor” és a „néha” ütik egymást az idézett filozófiai eszmefuttatásban. Tudniillik, ha a filozófus csak „sokszor” nem enged, akkor minden további nélkül megfelel azon (önmagával szemben támasztott) elvárásnak, mely szerint „néha” meg kell mondani a kisnői nagyvéleményt. A „sokszor” ugyanis nem azt jelenti, hogy mindig, kizárólag, a „sokszor”-ba logikailag simán belefér a „néha”.

Ismétlem: nem kell ehhez filozófusnak lenni. De ha mégis kell, akkor tessék filozófusként (és nem hülye nőként) fogalmazni (nyilatkozni, beszélni, írni), ellenkező esetben József Attila-i őspatkánynak tetszik lenni, aki folyvást fertőzi a köznyelvet, közgondolkodást, közízlést, megfertőz mindent, amihez hozzáér!

Vagy pedig tetszett volna maradni Ámerikában, angolszász nyelvterületen! És nem azért, mert „pária zsidónak” tetszik lenni (szerintem!!!), hanem azért, mert akár zsidónak, akár filozófusnak, akár kritikus liberálisnak, akár nőnek, akár nagymamának… akárminek tetszik lenni (olykor „a férfiak vonatkozásában”), így is, úgy is nagyon hülyének tetszik lenni (bármilyen vonatkozásban). Agilis hülyének. És itt a probléma! Heller nem tud fogalmazni, mégis megállás nélkül fogalmaz. „Töri” a magyart, zúzza a magyart... Nem, mint zsidó (ez az antiszemiták nagy félreértése!), hanem mint paraszt (hogy Heller kedvenc szitokszavával éljek). Bunkóparaszt. Miért mondom ezt? Merthogy például így nyilatkozik az újságnak: „az elhallgatás, a nem veszekedés bizonyos értelemben közömbösséget is jelent”.

Ha Heller nem volna bunkóparaszt, tudná: nem „bizonyos értelemben”, hanem viszont minden értelem nélkül jelent az elhallgatás közömbösséget! Továbbá: az „elhallgatásnak” és a „nem veszekedésnek” sincs közük egymáshoz. Csak egy buta „paraszt csaj” (©Heller) keveri a vitát (esetleg az ellenállást) a „veszekedéssel”. Továbbá: az, hogy valaki nem „veszekszik” örökösen (értsd: „sokszor enged”), egyáltalán nem jelenti, hogy az illető „közömbös”. Sőt! „Közömbös” éppen az, aki soha nem enged, tudniillik nincs mire engednie, tudniillik éppen azért, mert közömbös. Az a nem közömbös ember, akinek van álláspontja; s hogy az álláspontjához képest enged-e vagy sem, mikor, mennyit, mennyiben és miért enged (ha enged), már egy merőben más kérdés.

Ezt minden bunkóparaszt tudja. Heller kivételével.

Egyébként bármely mondatát vehetjük, ha értéssel vizsgáljuk, világossá válik: Heller Ágnes halmozottan korlátolt intellektus. Mert nemcsak a filozófust azonosítja az okos emberrel (lásd, mint fent), hanem az okos embert a zsidóval, a zsidót pedig önmagával azonosítja. Heller szerint nem az a zsidó, aki zsidónak született, aki zsidónak vallja magát stb., hanem akkor zsidó a zsidó, ha az illetőt Heller Ágnes „pária zsidónak” (értsd: méltán üldözött személynek) minősíti (vö. Bicikliző majom). Röviden: a zsidó = Heller Ágnes = filozófus. Már akkor persze, ha éppen nem „egy hülye nő” a filozófus. Akkor ugyanis már nem zsidó. Illetve zsidó, csak „nem kellene engednie”. Soha. Semmiben.

Na most, aki nem olvasta Heller Ágnest (mint – Kőbányai Jánossal turbózott – „filozófust”), könnyen jut arra a következtetésre, hogy én most Hellert parodizálom; például a „paraszt csajjal”, a „pária zsidóval”...

Kérem, nem parodizálom!!! Ismertetem.

 

És mi köze mindehhez Babarczy Eszternek?

 

Az, hogy Babarczy szintén zenész. Szintén „filozófus”. Sőt több!

Babarczy sorsa Heller Ágnesben vetíti előre magát, miként (egy sajátosan parvenü fintor révén) Babarczy pályaíve is lehet a helleri fejlődés, továbbérés paradigmája. Heller ugye rendesen megjárta a „hadak útját”, végigaraszolt a sztálinista baromságtól a „konzervatív liberális” baromságig, a cionizmustól a „focihoz nem értő” politikai antiszemiták szekerének szánalmas tologatásáig, éppen csak gyakorló náci nem volt még, ámde miért ne lehetne, hiszen Babarczy ugyanazt az utat járja, voltaképp ugyanolyan luftballonfej tartja őket a levegőben, s Babarczy – mint tudjuk – már egészen a neonyilas mozgalom apoteózisáig lebegett. Ami persze Heller esetében nem szükségszerűség, de mindenképp potenciálitás. Ami Babarczy, Hankiss Á., Hegedűs Zs., Sándor Gy., Szilágyi Gy., Vámos Gy. stb. esetében megvalósult alternatíva, az Hellernél lehetőség. Értelemszerűen! Tudniillik ostobaság révén bárki bármikor képes lehet bármire.

Ismétlem: nem állítom, hogy Heller is náci lesz, csak azt mondom, Heller alapból tehetségtelen, primitív vénasszony, Babarczytól lényegileg csak annyiban különbözik, hogy az egyik hülyébb, mint a másik. Férfivonatkozásban.

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 22:36:02 (13388)

… mégis én vagyok a férfi, és te a nő…

Előzmény: (13387)

 

Mindkettő hülye nő. Az egyik oly módon, hogy expressis verbis kijelenti magáról, a másik oly módon, hogy okos férfinak képzeli magát.