A fele költségszintet én képzeltem oda. Nem nehéz elképzelni, hogy ha a MÁV 100 fabatkából old meg valamit, akkor a mindenen spórolni akaró (és tudó) magáncég ezt 50-ből is meg tudja csinálni.

Pláne úgy, hogy az egész struktúra ésszerűsödik: nem lesz külön pályahasználati díj, meg izzócsere-együttható, stb, sorolhatnám.

És azt még nem is vizsgáltuk, hogy ha MÁV által működtetett mellékvonali marketing, mellyel az utasok kedvében járnak (vicc, nevessetek), hoz mondjuk X mennyiségű utast, addig a magánvasút valódi marketinggel (és menetrenddel) megpróbálja az utasszámot növelni. 2X vagy 3X sem elképzelhetetlen bizonyos esetekben.

Kérdésem:  Japánban a helyi kezelésbe került mellékvonalakon volt-e utasszám-növekedés? Vagy az államvasút ott nem űzte el az utasait, és emiatt a magántársaság nem is tudta számottevően növelni az utasszámot?