szabadpiac válasz | 2011.02.17 10:47:29 © (21089)

… sárbaragadt anyázásokhoz idomult jelrendszere…

Előzmény: Gyurica úr (21088)

 

Az ádámcsutkára irányuló virtuális ütlegelés nem tartozik szorosan az „anyázáshoz idomult jelrendszer” tárgykörébe. Vagyishogy klasszikus anyázás nem történt, hanem viszont immáron kívánatossá vált szívlapáttal vágni a szívgödrömbe; hogy egyem a Babarczy-barát szívét ennek is!

 

Népi Rizling válasz | 2011.02.17 00:57:15 © (21087)

Kétcollos szívlapátnyéllel leginkább, tarkóra, ornyeregre, szívgödörre, ádámcsutkára.

©

 

És mindez azért, mert megkérdeztem: mi bizonyítja Babarczy Eszter állítását. Így azután mindjárt a szívgödörbe!

 

Elárulom, mert nincs mit tagadni rajta: tegnap érkezett egy, ha nem is ily brutálisan, de hasonlóan szívküldi (Babarczy-barát) levél a postafiókomba, megmondom úgy, ahogy van, Strájtné, született Fazikas Evelin írta, s aki (újfent) védelmébe vette Babarczy Esztert, mondván: egyszerűen csak egy banális félreértésről lehet szó, a kedves kritikus nyilván elnézett valamit Rorty könyvében. És hogy ezért nem indokolt a nyilvános hülyepicsázás, és már csak azért sem, mert nagyon meg lesz érte haragudva rám, és hogy általában sem szép dolog a hülyepicsázás. Ezt írták (a férjuram is aláírta a levelet, szintén feminista).

Nyúlfarknyi töprengés után úgy döntöttem, nyilvánosan válaszolok, a probléma ugyanis erősen érinti a közéleti viszonyok ingerküszöbét:

 

1) Nem én hülyepicsáztam, hanem valaki más (egy nevezetlen „politikatudós”), kinek hülyepicsázását nem én hoztam ide, hanem Babarczy Eszter. Méghozzá teljesen önként. Én Babarczyt idéztem.

 

2) Ahhoz, amit Babarczy a könyvében Flaubert-ről állít, Rortynak (Rorty könyvének) nincs köze, sőt ellenkezőleg: Babarczy állítása „ellenérv” Rorty „óriási ostobaságával” szemben. Magyarán: a fő-főbaromság nem Rorty nyomán, hanem originálisan, honi kútfőből bugyborékolt elő.

 

3) Esterházy Péter ugyan matematikus (matematika tanár), ám mégiscsak foglalkozik (hébe-hóba) szépirodalommal, s aki nyilván olvasta Babarczy könyvét (ha már egyszer kritikát írt róla az ÉS-ben), nyilván olvasta azt is, hogy Babarczy szerint az „ostoba” Rorty „nagyon zavarba jönne”, ha a kritikus a szeme közé vágna „folyékonyan” egy nagy női „kérdést” Flaubert „erkölcstelenségéről”. Nos, ennek dacára Esterházy kis híján elcsöppent az ÉS hasábjain Babarczy Esztert méltatván, hogy jaj, hogy mennyire „művelt”, és hogy milyen „megértő” ez a „kisdarab nő”.

Egyébként pedig tudomásom van róla: Esterházy Pétert egy neves politikatudósnő für alle fälle okosbögyörőnek titulálta (és nem hülyepicsának!!!), sőt azt is elárulom: e neves politikatudósnő én magam voltam annakidején.

 

4) Almási professzor dettó bögyörő (plusz szőrös a háta). Mutatis mutandis persze, nagyjából azzal a különbséggel, hogy Almási Miklós nem matematikus, hanem operabarát bunkószakértő és esztétaprofesszor, vagyishogy ő nemcsak Babarczy könyvét, hanem Rorty könyvét (könyveit) is olvasta, ha jól vettem ki a szavaiból (Mozgó Világ, 1997 június), méghozzá szakmai alapmegfontolásból olvasta, így néki már igazán illenék tudni, hogy az „originális” Babarczy Eszter mit értett félre, mit nem értett félre Rorty kritizált könyvének értelmiségi elolvasása közben. Nota bene Almási is elcsöppent Babarczy Eszteren. Nem akarom mondani, hogy eldurrant, mert ahhoz nem a szőrnek illenék fölállnia a kritikusi háton, ám akusztikailag megvolt a hatás!

 

Ez a dolog lényege. Vagyis a hülyepicsázás csak bájos mellékzöngéje, mondhatni, lapátos szívzöngéje az egésznek.