Népi Rizling válasz | 2011.02.17 00:57:15 © (21087)

Kétcollos szívlapátnyéllel leginkább, tarkóra, ornyeregre, szívgödörre, ádámcsutkára.

©

Vigyázni kell az efféle kifejezésekkel, ti. „kétcollos lapátnyélről” csak az olyan belvárosi/rózsadombi kisentellektüel vizionál, aki a fakanál nyelénél vastagabb műtárgyat még nemigen tartott a kezében, pedig hát, de nagyon szeretne már ő is megmarkolászni egyet-kettőt az akácosabbja közül! Nyilván ezért jelenik meg „folyékonyan dionüszoszi” lelkében a lapátnyél is, betonozáshoz ugyan abszolúte használhatatlanul, ámde „úgy” (©Vörös Rébék) egészen a nagysikoltásig zömök munkaeszköz gyanánt. Kétcollos lapátnyél. Na persze. Plusz szőke herceg fehér lovon, s a lónak „fekete” lapátméretével. Hát hogyne! Mintha volna hozzá mérhető markuk.

Mint ismeretes, az efféle parvenü köténykék a fakanál nyelét is csak akkor (esetleg akkor) veszik a kezükbe, ha beteget jelentett a cselédlány, merthogy ezeknek cselédjük is van ám, vö. Hunyady Sándor: Bakaruhában, Kosztolányi: Édes Anna; miközben tradicionálisan utálják a szolgálót, mert az ugyan rendesen elvégzi a háztartási munkát, ám egy normális esszét már nem hajlandó megírni helyettük, sőt még fórumozásra sem kapható „négerként”, így aztán a „lenyűgöző”, „originális", „unikális” entellektüelkék kénytelenek önkezükkel megmacerálni kiscollos nagypresztízsüket, minek eredményeként könyveikben a flaubert-i „erkölcstelenséggel”, az interneten pedig ama orbitális fekete lyukba illeszthető (freudilag kétcollos) szerszámnyél utáni áhítozással teszik magukat enyhén megmosolyogtatóvá.