"mindegy az,h Jézus mit hitt,vagy fogadott el,mert sem a mai,sem az akkori zsidóság nem fogadta őt el megváltóként" - Ez a téma (hogy elfogadta-e őt Izrael) mellékvágány, mert hiába nem fogadták el, ő mégis elsőrenden hozzájuk küldetett, és őhozzájuk szabva beszélt. (Erre számtalan újszövetségi bizonyíték van.) E mellékvágány tehát lényegtelen abban a kérdésben, hogy Illésre és Keresztelő Jánosra nézve ő és hallgatói a szóhasználat és az előképiség tekintetében mérvadónak tartották-e azt, amit az Ószövetség Illésről és Elizeusról írt. Lukács legalábbis ugyanazokat a szavakat használta Keresztelő Jánosra, amiket az ószövetségi szerző Illés szellemével (és annak megöröklésével) kapcsolatban mondott. Tehát legalábbis foglalkoznod kellene e párhuzammal, mert nem önkényesen hoztam elő, hanem az újszövetségi szóhasználatától támogatva. Te viszont nem foglalkoztál e párhuzammal.
"ebből következik,hogy miért ragadtam ki a szemet-szemért részt,mert csak rámutatni akartam,hogy ez is egy ilyen bizonyos rész" - De akkor tovább dőlnek az álláspontod elemei, mint egy sor dominó. Mert ha a törvénynek voltak olyan részei, melyekből Jézus tanítása nem ellentétként, hanem betetőző tökéletesítésként nőttek ki, akkor nem marad támasza azon megközelítésednek, miszerint Jézus nem volt tekintettel az őt környező kulturális közegre, satöbbi. Mert igenis tekintettel volt, sőt a hegyi beszédben éppen a törvény tisztított összegzését mondta ki.
"számomra Jézus inkább a szeretet törvényét hirdette és ez ellentétben áll azzal a Mózesi törvénnyel,amit Mózes az akkori emberekre hozott" - Jó volna, ha utánanéznél, mely két "nagy parancsolatban" foglalta össze Jézus a törvényt.
"nála még inkább ez a fele-fele arány van,Jézusnál már csak a szeretet." - Jézus is nemegyszer haragra gyúlt, jajt mondott másokra, sőt egy helyen képmutatónak, kígyófajzatoknak és vesztükbe rohanóknak minősítette az írástudókat és farizeusokat. Nem olyan egysíkú a bibliai Jézus, mint amilyennek szemlátomást képzeled.
"Írtam én olyat,h ne tekintsük meg? Nem. Látod?Most pl te értelmezel bele olyat a mondandómba,ami nincs benne." - Csakugyan nem írtál ilyet (és én sem azt állítottam, hogy ilyet írtál), viszont kétségkívül azt akartad elérni, hogy ne lépjen be a János és Illés közti viszony értelmezésébe az ószövetségi beszámoló Illésről és Elizeusról. Ezek a te szavaid: "Jézus nem követte az akkori kulturális környezetet,hiszen teljesen más eszmét hozott. Ezért is ölték meg." És ismét: "Olyan zsidó volt,aki kereszténnyé vált,nem tartotta a zsidó szokásokat" stb. És mit akartál ezzel megerőtleníteni? Azt az igyekezetemet, hogy visszahelyezzem Jézus szavait elhangzásuk zsidó miliőjébe, melyhez Elizeus esetének ismerete is hozzátartozott, készen megvilágítani azt a szóhasználatot, amit Jézus Jánosról és Illésről mondott.
Még ezt is te mondtad ezzel kapcsolatban: "tetten érhető az a szándék, mely szerint nem azt kell komolyan venni amit Jézus mondott, hanem csak azt ahogy az adott kultúrtörténeti érvrendszerben ezt ellehet fogadni. Mi ez, ha nem a jézusi szavainak semmibe vétele és kiforgatása?" Vagyis az én kultúrtörténeti (eszmetörténeti, a beszélő Jézusnak és hallgatóinak előzetes közös tudását e téren feltérképező) meggondolásomat úgy toltad félre, mint Jézus szavának semmibe vételét. Sőt, máshogy is keltetted ellene a hangulatot: "és ahhhhh�.mi van?Már el is vesztettem a fonalat." - No hiszen, ezek után vádolj engem azzal, hogy méltatlanul fogom rád: ki akartad csavarni a kezemből az ószövetségi párhuzamot, nem is akartad megtekinteni, sőt ki is csúfoltad.
"te viszont pont az ellentétem vagy,sokkal többet idézel az ÓSZ-ből,mint az Újból" - Rosszul látod.
"Azért,mert te azt mondtad,h "te sosem kezdted a hiriget". Én csak erre a mondatodra reagáltam,h de igen." - Nem kellett volna ezt külön kiemelned, mert jól tudtam, mire írtad. Viszont teljesen alaptalanul hoztál fel cáfolatul éppen egy olyan ügyet, amelyben te magad is elismerted, hogy nekem volt igazam. Ha én csak az igazat védtem félreértésed ellen, abban mi volt a hirigelés?
"Ezzel nincs is baj,ha te is el tudnád fogadni a cáfolatot." - Ha csakugyan az volna, elfogadnám. De ezek a te "cáfolataid" jórészt kimerültek saját véleményed ismételgetésében.
"lehet cáfolni tisztelettudóan" - Az első pár körben még én is így tettem. Aztán látva becsukott füledet (amely (2589)-beli érveim nem éppen érdemi kezelésében is megnyilvánult) keményebb szóra váltottam. De soha nem önmagában, hanem a minősítést mindig vagy érvhez, vagy melléfogásod tételes kimutatásához biggyesztve.
"Mutass rá,ha szted tévedek (bár az mióta etikátlan,ha vki téved??)" - Nem az az etikátlan, ha tévedsz, hanem ha hallatlanra veszed a kiigazítást. A (2589)-esre felelve semmit vissza nem vontál, még azt sem, amit nem is kezdtél védelmezni, bár én megtámadtam.
"tedd úgy,hogy közben nem önt el düh és nem ingerből válaszolsz" - Nem ingerből válaszoltam, hanem ugyanazt keményebben előhozva, amit szelídebben elmondtam már, csak nem foglalkoztál vele érdemben. A (2592)-es válaszod tele volt mellékvágányokkal, viszont egy kupac ellenvetésemet nem kerítette sorra.
"leírod a kis ellenvéleményed,ami NEM rólam,meg az én tudásomról fog szólni,csak a témáról" - Hamis alternatíva. Ellenvéleményem magában foglalta azt a szemrehányást is, hogy több ízen is választ imitálsz, de érdemben nem felelsz. Akkor hát hogy ne bírálnám a tudásodat?
"Figy,írtad,h nincs gyökere a Bibliában" - Persze, miután te azt állítottad: "Az Ó- és Újszövetség embere magától értetődőnek tartja az újra testet öltés gondolatát" Vajon az, ha tagadom állításodat, miért békétlenkedés vagy hibáztatható eljárás?
"még mondtad is,hogy:"Ugyan ki ez a Szász Ilma, hogy ilyen bőszen hivatkozol rá"? Magyarul: szted ő nem tud szart se. Ez nem alaptalan?" - Lám, ismét szavakat adsz a számba. Én azután kérdeztem, hogy ki ő, mikor az volt a kérdés, miben hittek a farizeusok: a reinkarnációban vagy a feltámadásban. Válaszul te idéztél (2624) Josephustól... és Szász Ilmától. Josephus valóban hasznos forrás a kérdés eldöntésére - de miért volna az Szász Ilma?
"Lényegtelen az érv, a stílus a lényeg" - Szerintem meg az érv a lényeg. Ezért szoktam harapósabb hangra váltani, ha a tisztességes hangon előadott érvemre nem felelnek érdemben, hanem félretolják, ahogy te pl. a (2596)-beli érveim egy részét a (2622)-ben.
Összehasonlításul: a görög szövegek kapcsán beláttad, hogy csakugyan nem Károli félrefordításait láthatjuk a linkelt Énók-honlap anyagából - és e szálon nem is kezdtem eljárásodat minősítgetni.
"Te meg reagálsz rá." - Mert ez is fórumos jog és szokás. De én - ellentétben veled - sose mondtam, hogy többé nem fogok veled foglalkozni.
"Te is írsz másnak rólam" - Saját indíttatásból nem, csak ha kérdeznek. Te viszont saját indíttatásodból vettél engem a szádra máshoz szólva.
"én vándorlós érveit a tiéddel hasonlítottam össze,ez nem szólongatás" - Dehogy hasonlítottad össze: csak idézted, és hozzátetted, hogy vele értesz egyet.
"Én nem bíráltalak, kérlek ne olvass bele olyat a szövegbe, ami nincs benne" -Te ezt mondtad ott rólam: "sajnos ő kezdte,még mondtam is neki,hogy ezt nem kéne és várom az udvariasságot,a válasza az volt,hogy nem adja meg." Márpedig én nem mondtam ilyen általánosan, hogy nem adom meg neked az udvariasságot. Hogy valójában mit mondtam, azt visszaidéztem már egyszer, és te a (2697)-ben elejtetted e szálat. Tehát te nem csupán bíráltál, hanem egyenesen rágalmaztál engem - máshoz beszélve.