Lám, te sem válaszolsz érdemben semmire.

 

"tetten érhető az a szándék, mely szerint nem azt kell komolyan venni amit Jézus mondott, hanem csak azt ahogy az adott kultúrtörténeti érvrendszerben ezt ellehet fogadni. Mi ez, ha nem a jézusi szavainak semmibe vétele és kiforgatása?" - Nem kiforgatása, hanem visszahelyezése abba a kulturális környezetbe, amelyben az elhangzott. Gondolom, te sem tagadod alapjáraton, hogy veszélyes vállalkozás egy kétezer éves szöveget más vallások fogalomkészletével elemezni, vagy akár a mai ember szemüvegén át szemlélni. Tagadhatatlan történeti evidencia az, hogy minden jelenséget és szót elsőrenden abban a közegben lehet a legjobban megérteni, amelyben az elhangzott. Jézus pedig emberségére nézve zsidó volt, az Ószövetség képi világában mozgott, ismerte az Írást, és fel is használta prédikációiban. Azzal, ha ezt a fogalmi és kulturális környezetet elhessegeted Jézus mellől, saját magadat leplezed le. Hiszen lerí eljárásodról, hogy azért teszed Jézust kulturálisan gyökértelenné, hogy aztán kényed-kedved szerint csavargathasd szavait olyan irányba, amilyenbe vallási háttered és kétezer évvel későbbi műveltséged alapján jónak látod. No ez az, ami nem vezet sehová, csak önkényes következtetésekhez, melyek alól kikilóg a lóláb. Bizony, Jézus az Ószövetséget mint közös ismeretbázist használva  szólt hallgatóihoz, és amikor Illésről beszélt, akkor azt akarta, hogy hallgatói az Illés-utódlásnak az általuk ismert ószövetségi fogalmaira gondoljanak. Tehát egyben Elizeus esetére is, aki kifejezetten Illés szellemét kapta meg, méghozzá úgy, hogy ő maga Illés kortársa és tanítványa volt elég hosszú ideig.

 

"Nem mondom, ezt a nyakatekert magyarázatot akár egy illuzionista is megirigyelné, kicsit olyan ez, mint amikor valaki egy háromszög alakú gúlát a hegyére szeretné állítani, úgy, hogy még meg is álljon." - Dehogy nyakatekert, sőt ellenkezőleg: nagyon is természetes. Lukács evangélista éppen erre való tekintettel mondja, hogy Keresztelő János Illés szellemével és erejével fog járni, mert tudta, hogy olvasói ebből éppen Elizeusra fognak gondolni, aki szintén azt kérte, hogy legyen őrajta az Illésben lévő szellem kettős mértéke. Te afféle gúlabillegetésnek csúfolod magyarázatomat, de akkor a tiéd a kör négyszögesítése.

 

"Ezt az un. dokumentálás valójában nem más, mint elterelés a lényegi Igei szavakról, és lényegében beviszed az erdőbe (zsidó kultúrtörténeti érvrendszerbe), hogy a fától ne lehessen látni az erdőt." - Ezzel megint csak könnyen átlátható célzatossággal elszakítod Jézus szavait abból a miliőből, amelyben mind ő, mind hallgatói éltek és mozogtak, és igyekszel a légüres térben értelmezni őket. Hasonlataid nem érvek, csak puszta publicisztikai ízű minősítések. Ha méltó (adekvát) választ akarnék adni rájuk, valószínűleg azt kellene mondanom: te kiszaggatod Jézus tanítását és életét az Isten által neki rendelt földi gyökérről, és átplántálod egy olyan értelmezési talajba, amelyen az torz és terméketlen alakra korcsosul.

 

"Ez amolyan "Freudi elszólás", hiszen Jézus tanítása is keletről indult el, vagy Jeruzsálem, Bethlen nem keleten van?" - Dehogy freudi elszólás: ellenkezőleg, a tiéd a mondvacsinált ürügyekbe kapaszkodó gyerekes ellenkezés, mikor érdemi cáfolatot nem tudsz adni. Arra nem is próbálsz meg érveket szolgáltatni, hogy a mai kereszténység távolabb áll Jézus tanításától, mint a szokásos értelemben úgynevezett keleti vallások (buddhizmus, hinduizmus, satöbbi).

 

"Javaslom, ha nem akarsz "szakbarbár" lenni, akkor nagyon nem ártana a te áltlad keleti vallásokat (sic!) is tanulmányozni" - Egyelőre nincs rá indíttatásom. Az általam tervbe vett fontossági sorban megelőzik őket a "könyv vallásai": a rabbinikus zsidó vallás és az iszlám.

 

"ne vedd személyeskedésnek, de sokat tanulhatnál tőlük, viselkedésben és gondolkodásban is" - Nem veszem személyeskedésnek, de nem gondolom, hogy igaz. E topikban úgy viselkedem, ahogy egy saját érveit félretolni nem engedő ember méltán jár el. Senkit nem bántottam alaptalanul, és soha nem kezdtem én a hiriget. A gondolkodásom pedig ugyan meglehetősen nyugatias, de a fórumos viták is nagyban ilyenek, tehát vitázóként nem látom értelmét, hogy egyéb (számomra szétfolyónak, irracionálisnak és ködösnek tűnő) vallásokból merítsek akár viselkedési, akár gondolkodási stratégiákat. Ha valamikor megváltozik a véleményem, bizonyára nem a fórumos viták okán vagy céljából fog történni, hanem valószínűleg azért, mert nyugdíjasként talán lesz egy kis időm a keleti vallásokkal való ismerkedésre is.

 

"vagy ok. legyen joga (ahogy fogalmaztad: társadalmi tényező ;-)), de akkor ezt ne Jézusra történő hivatkozással tegye meg" - Ebben nagyjából egyet is értünk. A fegyvereket az Isten nem háborúra, hanem rendfenntartásra adta a jelenlegi időben a hatalmasságoknak. Én mindenesetre a rendőr pisztolyát, sőt akár a hóhér pallosát is megáldanám, ha keresztény lelkipásztor volnék, mert ezek teljesen egybehangzóak Jézus és az apostolok tanításával, mely szerint a világi hatalom a maga illetékességi területén isteni megbízatást teljesít, mikor fegyverével fenntartja a rendet, és gondoskodik a közbékességről.

 

"igen is ok-okozati összefüggés van az elmúlt történelmi időszak bűnei, valamint a jelen korszakunk hibái és jézusi tanítások kiforgatása és téves tanításai között" - Egyáltalán nem olyan egyszerű ez az összefüggés, amilyen sommásan beállítod. Az egyháztörténetben a némelyek által szüntelenül hánytorgatott bűnökön kívül mindenkor jelen volt a valódi jézusi lelkület, és bizony nem csupán az eretnekített vagy szakadár irányzatokban, hanem a nagyegyházban is. Ezt az egyháztörténet figyelmes tanulmányozása után ismertem föl, és megtérésem után a második nagy hitbeli tapasztalat volt az életemben.