Az a kérdés, hogy mit nevezük "megoldás"-nak.

 

Most is látszik egy megoldás: a vasút (és nem csak a mellékvonalak) pusztul, utast veszt - részben a pusztulás, részben pedig az ismert okok (menetrend, állomás-település távolság, stb.) miatt.

 

Amennyiben a rendszert "magára hagyjuk", akkor nyilván ez beáll valamilyen szintre (itt: az állam számára legolcsóbb szintre). A Bzmot-ok politikai okokból pörögnek, ingyen utasokkal, az emberek nagy része pedig szgk-val, plusz sokan  (vagy VOLÁN vagy vállalati szervezésű) busszal járnak. Ez az állapot az állam szempontjából jó, hiszen a költség így a legkevesebb (az autósok úgyis csak befizetnek, a busz pedig viszonylag kevés támogatásból megél - a számok ezt mutatják).

 

És még mindig örüljünk, hogy ide állt be, nem az általános nihilbe, mint Romániában, ahol sok helyen a stoppolás a legfőbb tömegközlekedési eszköz.

 

Sokan a "megoldás"-t úgy látnák szívesen, hogy ki lenne mondva, hogy márpedig a (mellékvonali) vasút kell, és fejleszteni kell. Ez akár ki is lehet mondva, de pénz sosem lesz hozzá társítva (illetve van, évi 200 mrd, de az valahol elveszik a nagy MÁV nagy rendszerében).

 

Úgy látszik, hogy (ha a vasútbaráti szemüveget levesszük), van ebben az országban annyi-de annyi baj, hogy ez 100-adrangú kérdés, hogy honnan lehet pénzt keríteni a pl. körösnagyharsányi vonal átépítésére, hogy versenyképes legyen - azaz a modal split a 0%-ról elérje az 5-10%-ot. Mindezt úgy, hogy az állam feladata a _közlekedés_ biztosítása, nem a vasúti közlekedésé. Tehát jelenleg is (úgy-ahogy) meg van oldva (ki van pipálva) a "közlekedés" biztosítása - csak nem vonattal.

 

Erre jöhet az ellenérv, hogy igen, de a vidék is adófizető, és ne csak "ki legyen pipálva", hanem igenis legyen _színvonalas_ közlekedése.

Eszköztől függetlenül, mert a vasutat/közösségi közlekedést használók elenyésző része vasútbarát, inkább csak mezei utas, aki amellett hogy nem engedheti meg magának az autót

- gyorsan

- pontosan

- sűrűn járó

- fűtött/légkondícionált

eszközzel utazni akar.

 

A jelenlegi állapotról - egy ilyen csóró országban, mint ez - vajon melyiket olcsóbb/könnyebb fejleszteni, és mi hoz több társadalmi hasznot? Rendbetenni egy utat és buszokat közlekedtetni rajta, vagy rendbetenni egy vasutat, és vonatokat közlekedtetni rajta.

 

A vasútépítés - bár mellékvonali szinten kb. egyforma árban van a közúttal - csak a közösségi közlekedéssel utazóknak jó. Az autósok sose fognak kiszállni az autóból - legalábbis a nagy része nem. Az útépítés pedig az autósoknak és a közösségi közlekedésnek is jó. Nem beszélve arról, hogy egy korszerű motorvonat (pl. Desiro) ára hogyan viszonyul egy (vagy két) csuklós busz árához, nyilván az alkatrészellátás, szerviz sem olcsóbb.

 

Mondhatnók, hogy bezzeg nyugaton a Fonzinak van két kocsija is, mégis felül a vonatra. Igen, az a nyugat. Ott még többet költenek a vasútra, mint itt, + lehet hogy kicsit hatékonyabban.

A hangsúly mégis a "még több"-ön van. Nekik van miből, nekünk nincs (legalábbis úgy látszik). Ráadásul ők folyamatosan költöttek rá, nem úgy mint mi, hogy hagytuk/ták a döntéshozók a végletekig lerohadni: most már kifolyt tejbe kár belesírni...

 

Mindezek ellenére a legnagyobb lépés a mellékvonalak számára azok valamilyen módon a MÁV testétől való leválasztása lenne.

 

Csakhogy: hova válasszuk le? Ki legyen a tulajdonos? Az önkormányzatok gondolom örülnek, hogy nincs ez a púp is a hátukon, csak pénzbe kerül, mikor sok esetben az óvoda kifestése (pár 100 000 Ft) is sok nekik. Szervezzük külön társaságba, mint a megyei VOLÁN-okat? Talán ez lenne a megoldás. De mi legyen az övék? A pálya? Csak a Bzmot? Ha a pálya nem, akkor marad MÁV, ugyanott vagyunk)

Ezek "a" kérdések, amiket meg kellene válaszolni.