Véleményem szerint különbséget kell tenni a reinkarnáció és a keletről származó lélekvándorlás között. A reinkarnáció emberi testben való újraszületést jelent. A lélekvándorlás alatt pedig ugyanazon emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik azok, akik hisznek ebben. Ez utóbbiról Jézus Krisztus nem beszélt. A reinkarnációról viszont, mint az emberi lélek szeretetben való fejlődésének eszközéről  az evangéliumokban igenis szólt.

 

A reinkarnáció legtöbbet idézett evangéliumi bizonyítéka a János és Illés azonossága. Amint Bemerítő János, úgy az emberek többsége sem emlékszik előző földi életére-életeire. S ez így jó. Hiszen a múlton való merengés könnyen csapna át önmarcangolásba, vagy alaptalan öndicsőítésbe. Ez pedig a jelen feladatainak elmulasztását eredményezné, ami egyenlő lenne a múlt hibáinak megismétlésével.

Mindenki életében legfontosabb feladat az ön- és istenismeretre jutás, tehát annak felismerése, hogy Isten nem rajtunk kívül, hanem bennünk él, és rajtunk keresztül másokat is akar szeretni.

A cél tehát a jézusi gondolkodás és magatartás. Amint minden futó, aki indul egy versenyen, a célszalagot keresi a tekintetével, és az előtte levő távra összpontosítja figyelmét, úgy minden embernek a jelenben előtte álló feladatára kell koncentrálnia.

Bemerítő János tehát nem volt tudatában annak, hogy Illés testében és prófétai feladatával már korábban is élt a földön. Nem volt ennek tudatában, mivel lelki fejlődése érdekében nem volt rá szüksége. Jézus viszont tudta, hogy ki volt korábban az, akit Bemerítő Jánosnak hívnak.

Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak, így az Emberfia is szenvedni fog tőlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy (baptista) Bemerítő Jánosról mondta ezt (beszélt) nekik (Máté 17:12-13) (lásd még Márk 9:11-13).

 

Jézus más kijelentése is igazolja azt, hogy a testet öltött lelkek szabad akarattal bírtak már leszületésük előtt is: Aki Istentől származik, az Isten beszédeit hallgatja, ti azért nem hallgatjátok, mert nem származtok az Istentől,? (János 8:47).

Jézus szerint tehát ölthetnek ember testet ördögi szellemek is, mégpedig születés, nem pedig megszállás által. Nyilvánvaló, hogy ezeknél az embereknél az Isten ellen döntő alapszándéknak már az anyag testben való megszületés előtt léteznie kellett. Ezt támasztja alá Jézus következő két kijelentése is :

Aki az (eszményi), kitűnő magot veti, az az Emberfia,

A szántóföld pedig a világ, a kitűnő (eszményi) mag a királyság fiai, a vadóc (konkoly) pedig a gonosz(ság) fiai.

Az ellenség pedig, aki a vadócot (konkolyt) veti, az ördög,? (Máté 13:37-39).

 

Ő pedig így válaszolt: minden növényt, amelyet nem az égi Atyám ültetett, gyökerestül ki fognak tépni.? (Máté 15:13). Bizonyítékok ezek arra, hogy vannak szellemi lények, akik azzal a szándékkal születtek le a földre, hogy itt Isten akaratát tegyék, és vannak olyanok, akik nem ezért születtek le.

A szeretet Istene nem teremthetett ördögöt. Aki azzá vált, az saját, helytelen gondolkodása következtében lett azzá. Logikusnak tűnik, hogyha egy bizonyos gondolkodásmód vállalása által el lehet távolodni Istentől, akkor egy másfajta gondolkodásra való törekvés által lehet közeledni is Hozzá.