Nem csak úgy általában írtam a gondolkodás változtatásáról, hanem a jézusi gondolkodásról amelyhez igazítani kellene a gondolkodásunkat. A cél egyértelmű, ki lenne más, mint Jézus?

Jézus szavai, tanítása, gondolkodásának megismerése varázs erővel bír. Az Ő tanítása kimeríthetetlen, és nem leszünk ugyan azok az emberek, ha „átrágjuk” magunkat rajta, ebben igazad van, hogy ez nem rajtunk múlik, de az, hogy tanuljuk, és minél jobban megismerjük a gondolkodását, és hogy a saját gondolkodásunkat is ehhez igazítsuk –az már rajtunk múlik és ezt senki nem tudja helyettünk megtenni. Ez pedig azzal jár, hogy a saját gondolkodásunkat „lecseréljük” a jézusi gondolkodással.

"Az elhatározáson, meggyőződésen alapuló változtatás nem azonos a felismerésen, ill. sokkhatásszerű élményen alapuló változással. Utóbbi valós és tartós, előbbi a személyiség egy részének elfojtása csupán, abban a tévhitben, hogy ettől be is következik a változás."

Nekem más a tapasztalatom, a hírtelen sokkhatásszerű élmény számomra mindig valaminek a kezdetét jelentette és nem a végét. Valaminek a kezdetét, melyet az elhatározás követet.

Mikor Jézustól azt kérdezték a benne hinni nem tudó zsidók :hol van a te Atyád??, Jézus így válaszolt nekik: sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek,? (János 8:19.)

A tapasztalat azt mutatja, hogy Jézus nem képes az emberi szíveket megnyitni, ha azok nincsenek ráhangolva annak a tartalomnak a befogadására, amit Jézus az Atyától átvett.