Van amiért felel az ember, pl. a gondolkodásának megváltoztatásáért, a helyes hitéért. Ennek hiányát, vagy téves voltát kár Istenre „kenni”, mert ez a felelősség áthárítása lenne csak.

 

Ez nem felelősség kérdése.

Gondolj csak bele, amikor az ember - ahogy írod - megváltoztatja a gondolkodását, akkor mit is tesz?

Elhatározza, hogy változtat.

Aztán megjelöli, hogy szte mi a helyes irány, milyenné kell válnia.

Aztán elkezd ezen brusztolni.

 

Az a tapasztalatom, hogy ettől nem a gondolkodása változik meg, hanem a viselkedése.

És akkor:

 

Nem a vallásosság tesz valakit Isten előtt kedvessé sztem, hanem a szívében lévő, tehát a szívéből áradó szeretet!

 

Az elhatározáson, meggyőződésen alapuló változtatás nem azonos a felismerésen, ill. sokkhatásszerű élményen alapuló változással. Utóbbi valós és tartós, előbbi a személyiség egy részének elfojtása csupán, abban a tévhitben, hogy ettől be is következik a változás.