Megnéztem a linkeket,de előtte lenne hozzád egy kérdésem: NEKED mi a véleményed?Azt már tudom,hogy mi a véleménye a cikk írójának,de te magad utánajártál már annak,hogy mit tagadsz?És legfőképp,hogy miért nem értesz egyet?

Ha érdekel a téma,Nemoval most pont erről beszélgetünk itt a fórumon.

 

A cikkre úgy fogok válaszolni,hogy odaírom,hogy Állítás,amit a cikk író állít és alá a Válasz-t,ami pedig az én véleményem.

 

Állítás: Az ezoterikus szellemi iskolák, a keleti misztika hívei és a boszorkányok gyakran és előszeretettel hivatkoznak "a Biblia reinkarnációs eseteire".

Válasz: Ez az írás egyértelműen egy vallásos kezésből került ki. A komoly szellemtanosoknak,az evangéliumi spiritizmusnak semmi köze a szellemi iskolákhoz,keleti misztikához,vagy a boszorkányokhoz.

Az állítás írója azzal a nagyon egyszerű ténnyel sincsen tisztában,hogy az észak és dél-amerikai törzsek, amelyek az amerikai őslakosságot képviselik,teljesen természetesnek veszik,hogy a fizikai test halálakor nincs vége az életnek.Ezek a törzsek vajon boszorkányok,keleti misztikusok? Tradícióik gyökereiben is megnyilvánul életszemléletük. Több afriakai törzsben, mint pl.a Yorubában,ahol a személynevek is gyakran utalnak a reinkarnációra,szintén erős a hit a lélek vándorlásában.

Hagy hívjam fel szintén a figyelmet olyan emberekre, akik ebbe a kategóriába, amit ez a cikk állít, egyáltalán nem tartoznak bele: George S. Patton II. világhábórus tiszt és Hugh C.T. Dowding az angol légierő legfelsőbb parancsnoka, (akinek a nevéhez a náci légierő hatástalanítása és az angol légtér biztosítása fűződik) határozottan hittek a reinkarnációban.

Wagner a nagy német zeneszerző és Goethe a világirodalom egyik nagyja,aki egyben állami tisztviselő és természettudós is volt,szintén hitt a reinkarnációban.Goethe hitét több levélben és versben is kifejtette.

Shciller a német drámaíró,költő és irodalomkutató szintén osztotta ezt az elméletet.A Wallenstein című történelmi drámában Schiller közzétesz olyan eseteket,amely előző életének eseményeire utalnak.

Vagy Napoleon nem csak hitt benne, de határozott emlékei is voltak előző életeiről.Gyakran állította,hogy ő volt Charlemagne.

Henry Ford számára megnyugvást jelentett, amikor felfedezte az újra születés igazságát.

Daniel Swarowski (a swarowski kristályokról biztos mindenkinek eszébe jut) meggyőződését és a hitét a reinkarnációról több könyvben és újságcikkben kifejtette.

Tehát ez az álíltás,hogy ezoterikusok,meg boszorkányok hisznek benne-nem állja meg a helyét.

 

Állítás:Azt állítják, hogy a karma és a reinkarnáció tana nem indiai eredetű világnézeti specialitás, hanem a zsidó-keresztény kultúrkörben is létezett.

Válasz: így van, mindenki tudja,hogy az ókori zsidóknak 3om csoportja volt,az esszéiusok,a farizeusok és a szaddeceusok és ebből az első két csoport hitt a lélekvándorlásban.

 

Állítás Mózes a karmikus adósság törvényét fogalmazza meg: aki embert öl, az jelenlegi, vagy következő életében gyilkosság áldozata lesz.

"Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja."(1 Mózes 9:6)

Az új világban a szaporodás parancsán és az ehető dolgok felsorolásán túl az élet, és különösen az emberi élet tisztelete a legfőbb parancs. Nem valami karmikus törvény, hanem személyesen Isten az, aki végső soron számon kéri az egyik embertől a másikét (az esetleges emberi megtorlástól függetlenül). az idézett mondat a vízözön előtti, a testvérgyilkos Káin után lassan teljesen barbárrá vált világ tanulságos összefoglalóját is adja. Előre jelezve, hogy aki embert öl, annak ezután is számolnia kell az emberi vérbosszúval (Isten számonkérése mellett). Összefoglalva: a mondat üzenete az, hogy a gyilkosság számon lesz kérve; nem egy másik, hanem ebben az életben.

Válasz: Ha tisztában vagyunk azzal,hogy Isten sosem büntet,akkor már nem állíthatjuk azt,hogy Isten kéri számon az egyik embertől a másikét. Isten abban dönt az ítélet napján (korszakváltás),hogy engedi-e újra születni az embert,vagy száműzi a földről egy jó darabig,de nem örökre.

Mindenki saját magát bünteti.Ha vki megöl egy embert,nem biztos,hogy azt is megöli egy másik,mivel a gyilkost börtönbe zárják,vagy sosem fogják el,stb.Tehát ,ha ez nem következik be,akkor Mózes állítása nem lehetne igaz.De mivel igaznak kell lennie,így a gyilkosságot elkövetőnek szintén ember által kell meghalnia,ami egy következő életben,vagy egy későbbieben mindenképpen be fog következni.Van ebben tanulságos össezfoglaló is nyilván,nem minden kijelentésnek van csak egyféle értelmezése.

Összefoglalva: a mondat üzenete az,hogy ne öljön senki embert,mert ha nem is ebben az életében,de egy későbbiben őt magát is megölik.

 

 

Állítás: Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.

Először is, az egész 13. fejezet témája az Antikrisztus megjelenése: az Antikrisztus hadat indít a szentek ellen, és mindenkinek őt kell imádnia.

Mivel üzenete nem minden emberre vonatkozó "karmikus törvényszerűségről", hanem a hívők egy bizonyos időszakban élő csoportjának szól. 

Válasz: Maga az idézet hibás. Eredetileg ez így szól: Ha vki fogságba visz mást, fogságba megy, ha vki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességtűrése és hite.”

Ezt a kijelentést egyébként máshol is megtalálhatjuk a Bibliában: „Aki kardot ragad, kard által vész el" (Mt. 26.52)

Ezeknek a hívőknek, (akikről az állítás szól,) ez az élet már nem az első. „a hívők egy bizonyos időszakban élő csoportja” a kulcsmondat. Ők már anno éltek. Ha nem lesznek engedetlenek, ahogy azt itt az illető állítja, akkor nem kell nekik újra születniük, vagy nem kell nekik bűnhödniük.

 

Állítás: "Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek nektek."(Márk 4:24, Mt 7:2, Lk 6:38) Jézus szerint az ítélet nem egy személytelen "világtörvény", hanem személyesen az ő kezében van (Jn 5:21-22). Másrészt nem egy "világtörvény" működéséről beszél, hanem azemberek magatartásáról: ne ítélkezzenek, mert mindegyikükben található kifogásolni való. Harmadrészt Jézus ráadást, megtetézett mértéket emleget, ami szintén ellentmond a "karmikus adósságkiegyenlítés" elvének.

Válasz: Ez a Bibliai idézet ugyan az,mint a Ki,mint vet úgy arat és az Aki kardot ragad,kard által vész el.A válasz is ugyan az rá.Mindennek van egy hatása,de ez a hatás nem feltétlenül jelentkezik még ugyanebben az életben. Ha vki rosszul bánik egy másikkal, azzal is rosszul fognak (bár nem biztos,hogy még ebben az életében) bánni. Ahogy egy magnak is beéérési ideje van, minden tettnek is hasonlóképpen. Jézus földi életében történő ítélkezéséről szól ez,hiszen mindenki saját magát bünteti.Ezt úgy kell elképzelni,hogy ha vki meghal,akkor a halála utána végignézi az életét,de úgy,h ő kinek,mit ártott és majd leszületik egy olyan élethelyzetbe,ahol ezt jóvá tudja tenni. (Jézus megváltása óta már nem a Mózesi szemet-szemért,fogat-fogért törvények vannak életben,így egy náci gyilkos,aki tömegetek irtott ki,lehet,hogy Afrikába orvosként születik le,hogy életeket mentsen)

 

Állítás: "Ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
(János 9:1-41)

Először is, a tanítványok nemcsak a vakon születettnek, hanem a szüleinek a vétkességére is rákérdeztek ("Ki vétkezett: ez, vagy a szülei?"). Izraelben ugyanis közismert volt a háznépen (ti. egymás mellett élő és egymást követő generációk egységén) levő isteni áldás vagy átok lehetősége (vö. Kóré, Áháb, Dávid, Éli, Fineás és háznépük eseteivel, vö. Mt 27:24-25, Csel 2:39, 1Kor 7:14). Tudták, hogy Isten bűnt betegséggel is büntethet, és egyes korabeli rabbik azzal is magyarázni próbálták a születési rendellenességeket, hogy a még meg nem született magzat is vétkezhet. Másodszor, Jézus az eseményeket nem visszaforgatta, hanem előresegítette: lezárta tanítványai ok-firtató, más életében vájkáló gondolatait ("nem ő vétkezett, nem is a szülei", 3. vers). 

Válasz: Az első megállapítás igaz,miszerint egymást követő generációkon lehet isteni áldás,vagy átok.Ebben az esetben önmagunk ősei vagyunk.

Mivel Jézus nem cáfolta meg a tanítványokat,csak azt tette hozzá,hogy nem ő vétkezett,nem is a szülei,ami azt jelenti,hogy a vakság az egy vállalt szenvedés volt,ami Jézus küldetését segítette elő,mivel rajta keresztül tett Jézus csodát a nép ámulatára.

 

Állítás: A 2. század eleji apostoli atyák és a 3-4. századi egyházatyák írásaiban nincs nyoma annak, hogy a lélekvándorlástan az egyházon belül hivatalos vagy akár megtűrt tanként létezett volna, illetve hogy az egyházon belül a lélekvándorlással kapcsolatban hitviták lettek volna. A téma csak a püthagoraszi, platonista és gnosztikus filozófiával való találkozáskor került elő, tehát külső téveszmeként, amely ellen felvették a harcot.

Válasz: Tehát az író szerint akkor mindenki mást, aki nem egyházatya hazugnak és hiteltelennek kell tekinteni. Egyébként meg voltak hitviták a niceai zsinaton. Szerinte akkor Püthagorasz, Platon buta ember volt, akik hülyeségeket beszéltek össze-vissza. Nem is értem,hogy miért tanuljuk őket akkor az iskolában?Valószínűleg arra sem jött még rá senki,hogy a püthagorasz tétel sem jó,hiszen téveszméket gyártott.

 

Állítás: Az előlét elméletét is csak a 3. századi Órigenész vallotta, illetve néhány későbbi követője, de tévtanát maga a keresztény egyház sosem vallotta, és a 6. században végleg átkot mondott rá.

Válasz: Milyen jó tudni,hogy az egyház átkokat szór!Valamint azt is jó tudni,bár ez persze nem újdonság,hogy az egyház szerint mindenki téves,aki nem az ő tanaikat követi.Ezért is voltak keresztes háborúk,meg ezért is égettek meg embereket az egyház nevében.Mert az nem Isten nevében volt.Isten sosem kérte,hogy a  hitért öljenek meg másokat.

 

Állítás: Az ókeresztény egyház tanítói az előlét és a lélekvándorlás tanát a többi nem biblikus elmélettel együtt kezdettől fogva, folyamatosan és egységesen elítélték, sokszor kifejezettenkigúnyolták. A lélek sorsáról való gondolataik keretét sosem a "karma" személytelen törvénye, hanem kizárólag a személyes Isten létezésébe, az Isten általi feltámasztatásba és a végső ítéletbe vetett hit határozta meg.

Válasz: Volt is rá okuk elítélni: félelemben akarták tartani a népet,hatalmat akartak gyakorolni.Egy olyan egyház nem tudott volna sokáig fennmaradni,legfőképpen nem hatalmat gyakorolni,amelyik szerint,ha meghalunk,van lehetőségünk újra születni.Mert akkor a nép tudta volna,hogy senkitől nem kell tartani, (így az egyháztól sem),mert Isten igazsgágos.

 

Állítás: Azok a szerzők, akik előlét- és lélekvándorláshitük propagálására a Bibliát és a korai kereszténységet is fel akarják használni, ezt csak a történelem meghamisításával tehetik. Kérdés, hogy erre miért van szükségük?

Válasz: Kérdés,hogy miért állít ilyet a cikk író? Ezt mire alapozza?Maradjunk annyiban,hogy az egyház az,aki hamisítgat.Na meg a politikusok.