Na akkor újra nekiállok a válaszoknak,nem tudom,hogy lesz-e megint türelmem úgy kifejteni,mint először,majd "útközben" kiderül.
Nem értem igazából,hogy így általánosságban a reinkarnáció miért vált ki ekkora ellenszenvet?Miért nehéz elhinni,hogy a lélek inkarnálódik?Én mindig magától értetődőnek vettem ezt már egész kiskorom óta,mondhatni "hoztam" magammal.
Mivel Isten igazságos és Ő maga a szeretet,ezért tette lehetővé a reinkarnációt is,hiszen ahogy Jézus mondja: "Legyetek tökéletesek,miképpen a ti mennyei Atyátok tökéletes". Erre kell törekedni és ezért minden ember mindaddig vándorol az újjászületések láncolatán át, amíg hosszú-hosszú vándorlása során el nem sajátítja mindazokat az erényeket,amik a tökéletesedéshez kellenek. Viszont: jön majd egy korszakváltás (nevezzük ítéletnapnak), ahol már nem lesz lehetőség a javulásra.Jézus óta van lehetőségünk megtérni, persze szabad akarttal,(ezért is vannak az újraszületések)aki eddig ezzel nem élt,az most csúnyán megüti a bokáját.Persze én nem hiszek az örök pokolba,de egy olyan helyben igen(7. Napkör), ahol nagyon sokáig (X millió évekig) fog szenvedni a lélek, mivel nem ölthet testet,ami számára egy kegyelmi ajándék lenne.
És azt is tudjuk, hogy milyen gyökerei voltak ennek a tételnek a Bibliában: szinte semmi.
Ez azért így téves és nem egészen így van. A Bibliában megtalálhatóak a reinkarnáció gyökerei, csak hát sokan elsiklanak egy Jézus által mondott igen fontos mondaton,vagy nem jól értelmezik: "Akinek van füle a hallásra,AZ hallja."
Valamint egy másik nagyon megfontolandó mondat: "Még sok mondanivalóm van hozzátok,de most el nem hordozhatjátok." (Vagyis szellemileg nem elég érettek arra,hogy megértsék)A Biblia nem tér ki minden igazságra. Ezt a következőkre alapozom: Az igazságok minden időben az ember szellemi érettségének megfelelően jelennek meg. A teljes igazságnak tehát csak egy része az, amit az ember felfogni képes. A részigazság megjelenítésének módja szintén az ember érettségétől és befogadóképességétől függ. Jézus csak azokról az igazságokról beszélt, amikre az akkor élő embereknek szükségük volt; amik elengedhetetlenek voltak a szellemi fejlődésükhöz. Jézus nem tanította meg az akkori embereknek mindazt, amit az ember megtudhat,vagy amit Ő tudot.
"Mert rész szerint van bennünk az ismeret...."(Kor.I. 13.9.)Vagyis ez csak egy töredéke az ismereteknek.
"Aki kardot ragad,kard által vész el" (Mt. 26.52) Ha jobban belegondolsz,nem mindenki végezte kard által,aki karddal ölt,így Jézusnak ezek a szavai értelmetlenek lennének,ha nem egy következő életre gondolt volna.
"Ki,mint vet,úgy,arat." Ha most maradunk a mezőgazdasági példánál,akkor egy egyszerű példát mondok: elültetsz egy fát. Az mire kinő,jó sok év.Mire termést hoz,már nem is biztos,hogy élsz. Egy közeli,vagy egy távoli jövőben lesz eredmény. Van egy beérési idő.Most tegyük át ezt a példát az emberre: ez a beérési idő érvényes az ember gondolataira,tetteire is. Csak azt arathatja az ember,amit vetett,legyen az jó,vagy rossz.Ezt a törvényt nevezhetjük a kölcsönhatás törvényének is,amely biztosítja a jutalmat,vagy a büntetést.Vétkeinket a Földön követjük el,így csak a földön tehetjük jóvá őket.Tehát azért jövünk vissza,mert le kell aratnuk,amit vetettünk.
"Így szólt hozzám az Úr: "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára."(Jeremiás I levele 1:4-5)A Biblia rámutat arra, hogy a földiélet előtt az ember már létezik, így az ember lénye nem a földi születéssel kezdődik.
"Mester ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" (János 9:2) A kérdés világosan jelzi, hogy a tanítványok hittek abban, tudtak arról, hogy egy ember születhet vakon bűnei miatt. A tanítványok kétségkívül voltakolyan bölcsek, hogy tudják, hogy a vakon születés csak egy olyan bűn elkövetése miatt lehetséges, ami a születés előtt történt. A tanítványok tehát nem tették volna fel ezt a kérdést, hanem tudtak volna arról a lehetőségről, hogy egy ember még a születés előtt is elkövethet bűnt. Jézus válasza sem mond ellent a lélekújraszületésének,hanem azt mondja:"Sem ez nem vétkezett -felelte Jézus-, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk."(János 9:3) Ez itt azt jelenti,hogy a vak ember ebben az esetben felvállalta a vakságot mielőtt leszületett, hogy hozzájárulhasson Jézus földi küldetésének sikeréhez. Amikor küldetése ideje eljött,Jézus útjába került és az Úr látványos csodájának alanya lett. Ezeken a példákon keresztül azt is láthatjuk, hogy Jézus korában a lélek folytonos létében való hit elterjedt volt. (Ahogy azt már egy másik hszben leírtam.) Ha ez a nézet helytelen lett volna, Jézus felhívta volna erre a figyelmet.
„Illés ő, aki eljövendő vala.” Ez itt egy határozott állítás. Egyszer elküldték a jeruzsálemi papokat és levitákat Jánoshoz, hogy megkérdezzék ki is Ő valójában. Keresztelő János azt mondta, hogy Ő nem Jézus:"Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" (János 1:21) Ami szintén azt mutatja,hogy abban a korban hittek a reinkarnációban,máskülönben ezt nem kérdezték volna meg. Az,hogy Keresztelő János azt válaszolta vissza,hogy "Nem vagyok", annak is betudható,hogy senki nem emlékszik az előző életeire,mivel az a jelenlegibe nagyon bezavarna. (Gondold el mi lenne,ha kiderülne rólad,hogy egy náci tömeggyilkos voltál előző életedben?Vagy,ha mondjuk egy király-nagy az esély,h elbíznád magad,stb.) Ha esetleg mégsem K. Jánosban született újra Illés,akkor ez nem annak tudható be,hogy nem hittek a reinkarnációban,csak rossz a következtetés.De nem az alapfelfogás.
"Kinek tartanak engem az emberek? Azok így válaszoltak: némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának."(Márk 8:27-28) A kérdés megfogalmazása világosan mutatja a tanítványok hitét az újra születésben. Megalapozott azt gondolnunk, hogy legalább pár ember tudta, hogy Jézus Mária és az asztalos József fia volt. A tanítványok viszont megértették, hogy Jézus nem arra utalt kérdésével, hogy Ő kiknek a gyermeke. Krisztus kérdése szellemi jellegű volt. Ő nem azt kérdezte, hogy földi értelemben kiknek a gyermekének mondják őt, hanem szellemi értelemben ki Ő. A tanítványok megértették ezt és ezért válaszolták ezt.
Azért sem beszélt olyan sokat Jézus a reinkarnációról,mivel az abban a korban elterjedt hit volt. Ha ez nem lett volna helyes,Jézus bizonyára felhívta volna erre a figyelmet,de sehol nem mondja,hogy a lélek nem születhet újra egy testben.
"Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon."(Kivonulás 20:5) Vagyis önmagunk ősei vagyunk.Példával illusztrálva: Vegyünk egy apát. A gyerekének a gyereke az unokája ugye,annak a gyereje a dédunokája,aki lehet az apa saját maga.A legtöbbször egy születendő gyereknek már nem él a nagyapja,vagy dédnagyapja. Így ha az apa vétkezett,akkor,mint a saját unokája fog leszületni,bár nyilván ebben az esetben a nagypapa már nem fog élni.
Még nagyon sok példát tudnék felhoznide sztem így is látod,hogy nagyon is van gyökere a reinkarnáció tételének a Bibliában.
Vannak a birtokunkban a III. századból is eléggé hosszú bibliai kéziratok, fordítások, patrisztikus idézetek.
Egy Bibliai kéziratnak nem kell feltétlenül a reinkarnációról szólnia. Miért is kéne? Bár azért a holt tengeri tekercsekben vannak erre utalások,mivel az esszéniusok hittek a reinkarnációban.
A niceai zsinat nem zárt le semmiféle kánont. Fennmaradt iratai nem szólnak efféléről.
A 2. sz. második felében gyorsul fel a kanonizálódási folyamat: Iraeneus beszél először ÚSz-ről, de különbség van az evangéliumok és a páli levelek autoritása között, de kb. 206 páli citátum közül számos a„meg van írva” formulával kerül idézésre. Kb. 200-ra (Muratori kánontöredék) alakul ki az ÚSz-i kánonelső formája, litt még ezárás nélkül, néhány katolikus levél és Jn. jelenései sokáig (4. sz.) vitatott marad.
A 2. sz. végére az Írás és a tradíció mellett az egyházi tanítás számára fundamentális jelentőségű a hitvallás kialakulása (Hiszek egy...)Később ennek a második és harmadik cikkelye további kiegészítésekkel bővült. Ez vált aztán általánossáa nyugati keresztyénség számára.A monarchianizmus hatása a 4.sz.-i dogmaharcokban lesz nyilvánvalóvá, amelynek során az arianizmussal szemben az első ökumenikus zsinat 325-ben Niceában megfogalmazza hitvallását.Nagy Konstantinus császár döntött úgy, hogy beleavatkozik a teológusok vitájába és 325-benösszehívta Níceába a birodalom valamennyi püspökét.A zsinati végzés első változatát Caesareai Eusebios fogalmazta meg, ezt azonban csak azután fogadták el,miután annak antiariánus hangsúlyait megerősítették.Tehát itt azért már beszélhetünk lezárásról,bár lehet,hogy mindketten mást értünk lezárás alatt.
A niceai zsinaton nem a Hiszekegyet rögzítették, hanem az ennek alapján álló, de sokkal bővebb niceai hitvallást.
Sztem a niceia hitvallás az pont maga a Hiszek egy...
De a "rejtjelezve" szó sokat elárul arról, hogy ez a Dúl Antal mennyire adhat konkrét patrisztikus bizonyítékot.
Pedig milyen igaza volt,amikor ezt így írta le,hogy "rejtjelezve",mert abban az időben az egyháznak elég nagy hatalma volt és általában,akik mást vallottak,mint az egyház,azok eretnekek voltak,így nyilván nem vállalhatták fel nyíltan,csak rejtjelezve.
Sőt,továbbmegyek:a Biblia a mai napig "rejtjelezve" van ezek szerint sokak számára szintén,hiszen te is azt írtad,hogy nincs gyökere a reinkarnációnak,holott én találtam benne elég sokat.
Dúl Antal tudását nem tisztem megkérdőjelezni,kicsit többet tudhat nálam...
Ahogy idézted is, erre Órigenésznek nem bibliai, hanem spekulatív alapja volt.
Végülis,hogy ki,hogyan értelmezi Órigenész gondolatait...bár azért nem hiszem,hogy olyanról spekulált volna,amiben nem hisz.Akkor kijelentette volna,hogy nincs.
Szent Ágoston
Szent Ágoston antropológiája platóni dualista jegyeket visel magán,hitt a reinkarnációban,én úgy értelmeztem,hogy Platón reinkarnációját tárgyalja.Persze lehet ez mások nézete is,de Sz.Ágoston is ezt a nézetet vallotta.
