Köszönöm a tisztázást.
"Tehát,a reinkarnáció,mint tétel egy létező dolog volt már akkor is,máskülönben nem ment volna a vita róla..." - És azt is tudjuk, hogy milyen gyökerei voltak ennek a tételnek a Bibliában: szinte semmi. Órigenész erre való utalásai jórészt spekuláción alapulnak, nem homi, azóta kigyomlált bibliai helyeken. Keresztelő János nem Illés "reinkarnációja" volt: az Illés szellemével és erejével való visszatérés már Illés és Elizeus példáján is megvalósult, márpedig tudjuk, hogy Elizeus korábban született, mint hogy Illés a mennybe ment volna. Tehát csak a rajtuk nyugvó prófétai kenet volt azonos (illetve fokozatosan nagyobb), nem pedig az emberi lélek.
"Az Újszövetségből azonban az első három században szinte mindenünnen kigyomlálták a reinkarnációra utaló részeket." - Vannak a birtokunkban a III. századból is eléggé hosszú bibliai kéziratok, fordítások, patrisztikus idézetek. Egyikben sincs nyoma kigyomlált újszövetségi reinkarnációs passzusnak.
"325-ben a Niceai zsinaton lezárták a kánont" - A niceai zsinat nem zárt le semmiféle kánont. Fennmaradt iratai nem szólnak efféléről.
"Rögzítették a Credót - a Hiszekegyet is" - A niceai zsinaton nem a Hiszekegyet rögzítették, hanem az ennek alapján álló, de sokkal bővebb niceai hitvallást. A Hiszekegy soha nem kapott megerősítést egyetemes zsinaton. Nem is csoda: szövege olyan rövid volt, hogy 325-ben már nem lehetett az ortodoxia mércéjének tekinteni.
"az egyházatyák, az igazi misztikusok, Szent Ágoston, Alexandriai Kelemen, Órigenész, vagy Bonaventura mindig kacérkodtak a reinkarnáció gondolatával, s rejtjelezve beleszőtték tanításaikba" - Ezzel konkrétumok hiányában nemigen tudok mit kezdeni. De a "rejtjelezve" szó sokat elárul arról, hogy ez a Dúl Antal mennyire adhat konkrét patrisztikus bizonyítékot.
"Jusztiniánusz császár úgy kívánta a Konstantinápolyi iskola, és ezzel a Bizánci Birodalom hegemóniáját megerősíteni, hogy a rivális Alexandriai iskola egyháztanítóit sorra elítéltette." - Akkor már inkább az Órigenésznél akkorra már nagyobb tekintélyűvé vált Alexandriai Cirillt kellett volna elítélnie. De az 553-as zsinaton nem őt, hanem az antiókhiai teológia bizonyos iratait ítélték el (a Három fejezetet), sőt az őrá hivatkozó monofizitáknak igyekezett valamiképpen a kedvében járni, mert velük keresett egységet (Hénótikon). elük szemben még a nyugati egyházrésszel való szakítást is megkockáztatta (Vigilius kiátkozásával). Konstantinápolyi iskola pedig nemigen létezett.
"ezt a testet, amelyre korábban szüksége volt, de amely a továbbiakban megváltozott állapotában nem megfelelő többé, leveti egyszer és egy másikra cseréli. " - Ahogy idézted is, erre Órigenésznek nem bibliai, hanem spekulatív alapja volt: "Megfelel-e valami jobban az értelemnek" stb.
"Szent Ágoston (i.u. 354-430) a Contra Academicds-ban Platón reinkarnációját tárgyalja" - Dehogy azt tárgyalja. Platón és mások nézeteit tárgyalja.
"Platón egy követőjénél, aki annyira hasonlít mesterére, hogy azt gondolhatnánk, együtt éltek, vagy méginkább - az őket elválasztó hosszú időre való tekintettel, Platón újjászületett Plotinusként." - Ez azonban nyilvánvaló képletes beszéd, és az eszméik rokonságára utal.
"A XV. századi Firenzében, Italiában, a Medic i ház védelme alatt Platón tanai és a reinkarnáció fogalma újjáéledtek." - És jellemzően nem bibliai, hanem pogány alapon.
