A reinkarnáció eltereli az ember figyelmét az Istennek való elszámolásról, a bűnbánatról, az Istentől való elszakadás végleges állapotától, mert azt állítja, hogy újra éledhet az illető egy másik testben.

 

Ez téves állítás és ha ezt gondolod a reinkarnációról,akkor már értem,hogy miért nem hiszel benne.A bűnös magát bünteti,a bűnbánat miatt (is) születik le újra,hogy jóvátegye egy előző életbeli bűnét. 

Kérlek,hogy azon kívűl,hogy azt mondod,hogy az ördög hiteti el velem,máshogy is próbáld cáfolni,amivel nem értesz egyet.

 

Álljanak akkor itt tények:

 

A fogalomról kialakult magyarázatok és nézetek egységesek. Tulajdonképpen a lélek vándorlása különböző embereknek más és más fogalmat és elképzelést jelent. A lélekvándorlásról alkotott néhány nézet és magyarázat őszintén szólva abszurd. Azok, akik ezekkel a magyarázatokkal találkoznak, érthető módon hitetlenkedők a reinkarnáció egész fogalmával szemben. Éppen ezért e fogalom pontos megmagyarázása és megértése nagyon fontos mindazok számára, akik a teremtés igazságát keresik.

 

 "Az emberi szellemnek többször kell visszatérnie a Földre és megtestesülnie, mindaddig, míg el nem éri a szellemi érettségnek és belső tisztaságnak azt a fokát, ami révén végleg elfordul a Föld befolyásolási körétől és folytatja emelkedését a fényes Magasságok felé." (Herbert Vollmann: Egy kapu kinyílik) Itt is világossá válik,hogy nem tereli el az ember figyelmét az Istennek való elszámolásról,sőt csak több életen keresztül lehet eljutni egy magas szellemi érettségre. (Legyetek tökéletesek,miképp a ti mennyei Atyátok is tökéletes)

 

A kereszténység történelme folyamán sok keresztény ember, valamint több érseki, bíborosi és püspöki rangban lévő egyházi vezető vallotta a lélek vándorlásában való hitet, s látta, hogy e hit összeegyeztethető Krisztus tanításaival. Közülük néhány említésre kerül a "Reinkarnáció: egy kelet-nyugati antológia" című műben (Reincarnation: an East-West anthology), amit Joseph Head és S. L. Cranston állított össze és adott ki. E műben többek között szerepel a nagytiszteletű Dr. Leslie D. Weatherhead, aki a "A reinkarnáció esete" című könyvet írta (The Case for Reincarnation), mely 1958-ban jelent meg. Említést nyer még Joseph Glanvill (1636-1680), aki II. Károly király lelkésze volt, továbbá Willian R. Alger (1822-1905) unitárius lelkész, hiteles írója a "Jövő élet tudományos elméletének kritikai története" című könyvnek (A Critical History of the Doctrine of a Future Life), és legvégül Phillips Brooks (1835-1893) az anglikán egyház püspöke, illetve Willian R. Inge (18601954) a londoni Szent Pál székesegyház esperese. Az elbeszélések szerint a passavalli, római katolikus püspök (1820-1897) 64 éves korában fogadta el a lélek vándorlásának igazságát. Ő azzal érvelt, hogy az újra megtestesülést nem tiltotta be az egyház, és nem áll szemben egyetlen katolikus tanítással sem. Ő személy szerint meg volt győződve, hogy már több életet élt le a Földön. A belga bíboros és filozófus, Cardinal Mercier (1885-1926) szintén elismerte a lélek többszöri életét és azt állította, hogy az újra megtestesülés sohasem volt eretneki hitként kezelve a hivatalos egyházi állásfoglalás alapján. Nézeteit tartalmazza az a levél is, amelyet a lengyel katolikus Wincenty Lutoslawski professzornak írt, aki maga is tanította az újra megtestesülés egy formáját, amit ő palingenézisnek (újjászületésnek) nevezett. A magyar irodalomban is ismeret a reinkarnációban való hit, hisz például Gárdonyi Géza, az "Isten rabjai" című műben tökéletesen ábrázolja az újra megtestesülés valódiságát: 

"...A hitünk nem mond ellene. A vallásunk meg nem tiltja, hogy ne higygyük. Mért szenvedne itt annyit az ember, ha nem követett volna el egy előbbi életében bűnöket? Bűn előtt volna a büntetés? A kis ártatlan gyermek a fogzásban, torokgyíkban... Az ember munkájában is van logika. Isten munkáiban ne volna!..."

-Később a műben, egy másik ember így folytatja a gondolatmenetet:"...Hát nem tanultad, hogy a test csak föld? Éppen olyan, mintha azt mondanád: a csuhámat is Isten teremtette. Mert hiszen a csuha gyapjú, a gyapjú a birkán terem. A birkát is Isten teremtette.Tehát a gyapjút is. És ilyeténképpen a csuha is Isten teremtése. A csuha nem barát, és a föld nem ember. Isten lehelete az ember..."  (Gárdonyi Géza: Isten rabjai 154. és 200. o., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985) 

 

 

A János Jelenések már a korszakváltásról szólnak.Isten tökéletes szeretetének és igazságosságának köszönhetően az utolsó ítéletig senki nincs kárhozatra ítélve. Visszatérhetnek a Földre akár többször is, hogy Isten üzenetével újra találkozhassanak. Az utolsó ítélet előtt, mint minden más embernek, meg kell hozni az utolsó, végérvényes döntést,hogy Istent választjuk-e,vagy sem. Az utolsó ítéletig van lehetőség az újra születésre,megtérésre. Pontosan a reinkarnáció teszi lehetővé,hogy az ember szembesüljön azzal,hogy egy nap eljön az elszámolás napja,ezért jobb,ha még időben megtér,(amit egy új testben,mint lehetőséget megkapott),mert ha nem,akkor nagyon hosszú ideig nem lesz lehetősége rá.