Azt hiszem, a szövegfolyam itt már valóban valami elmekórtanilag értékelhető fordulatot vett:

"aki egyszer kimondta rólam, hogy „antiszemita”, „elmebeteg” stb., az az ember, amíg élek, antiszemitának, elmebetegnek fog tartani, akár akarja, akár nem. Ezt tudniillik én döntöm el, és én nem tűröm, hogy olyanok dörgölőddzenek hozzám, akik antiszemitának, illetve elmebetegnek tartanak"

Mután az érvtelenségét a szenvelgő  "nyelvi paradoxonos" ostobaság értékelése kapcsán azzal próbálta, persze silányul, leplezni, hogy előkapart egy hét, illetve egy öt évvel ezelőtti hozzászólást, persze a szövegkörnyezetük nélkül, amelyekből kiderült volna,  hogy én ezelőtt hét évvel antiszemitának tartottam, öt éve meg nem, a zagyva troll most azt mondja, ő dönti el, hogy aki őróla  valaha kimondta, hogy elmebeteg, az ezentúl mindétig annak tartsa, amíg csak ő él. Márpedig az imént az volt a baja, hogy hogy tarthatja őt valaki egyszer ilyennek, egyszer meg olyannak...

Ez persze az előbbi silányságától függetlenül, hogy úgymondjam, időtlenül ökörség: ugyan miért ne változhatna valaki véleménye valakiről, és vajon miért az a valaki döntheti el, hogy őróla valaki más megváltoztassa-e a véleményét....akár akarja, akár nem... azaz eszerint a Gyurica úr alávetettségében létezünk, véleményeinket az ő döntése befolyásolja, mi semmit nem tehetünk az ő ezirányú döntése  ellen. 

Ha ehhez még hozzávesszük azt a rejtettebb, de súlyosabb téveszmét, hogy mások véleménye az ő életének a végéig bír valamilyen érvénnyel, míg azután a helyzet megváltozik, holott hát a dolog úgy áll, hogy Gyurica úr elkerülhetetetlen vége után sem szűnik meg a világ, sem a róla alkotott ítéletek..., akkor bizony a szöveg kevés kétséget hagy afelől, hogy itt   kóros énközpontúsággal és téveszmés személyiségzavarral állunk szemben illetve dörgölőzünk hozzá, ki-ki a gusztusa szerint, vulgo becsavarodott.