San Marzano fajtákat régebb óta termesztek. Megismerkedtem a fajta történetével, elég sok alváltozatával. Beszéltem olyan olasz termesztővel is, aki ezt a fajtát, az eredeti helyén termeszti.

Így újra fel kell hívnom a figyelmet, hogy a San MArzano és a Lucullusnak hívott paradicsom két teljesen eltérő fajta.

A San Marzano paradicsom Campania tartomány egyik ékszere. Az első magokat a nápolyi király kapta ajándékba Peruból, és az első termesztési helye San Marzano környéke volt, ahonnan a nevét is kapta. A termések jellegzetes szilvaszerű alakja, az utánozhatatlan keserédes íz, intenzív piros szín, kevés mag, bő rost tartalom, illatos, gazdag aroma jellemzi, és tesz sok embert a rajongójává. Az idők folyamán több alváltozata alakult ki. Campania tartományban 27 változata ismert.SM-nak csak azokat a fajtákat lehet nevezni, melyeket azokon a területeken termesztenek, melyek a " Pomodoro San Marzano " Agro-Nocerino Sarnese. "oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek tagjai. Olasz pasta, pizza SM nélkül nem létezik.

Nekem is van néhány, a 3-4 cm-es méretűtől, az egész nagyig (Nano, Lungo, Rampicante, SemiRoma, Redorta, Adamo..). A legtöbbjük nem csúcsos. Az 1954-es Somos- féle Zöldségtermesztés tankönyv így említi, mint Lucullus fajta.  Ugyanakkor a fajtaleírásban egyértelműen folytonnövőnek írja le. A Lucullus elnevezés az olasz származásra utal, ez az elnevezés terjedt el nálunk, mint elismert fajtanév. (Emellett a népies nevek: juhcsöcsű, tehéncsöcsű, szílva, stb...) Magát a San Marzano nevet nem is nagyon használják itthon. A hozzánk az elsők között bekerült olasz eredetű paradicsomok inkább toszkán változatok voltak. Hasonlóak a Roma fajtához. Ezek honosodtak meg nálunk, ezek lettek a magyar szilvaparadicsomok (lásd feljebb a népies elnevezéseket) én a Google keresővel nem találtam több nyelven sem lucullus nevű fajtát, csak magyarul, ahol viszont szinte mindenhol a SM- nál megjegyzik, hogy lucullus tipusú.

Vetettem már magyar termesztésű magot is. Ez a fajta, mint lucullus paradicsom régóta ismert nálunk is. Ezeket főleg a nagyüzemi termeszteésnek megfelelő, karózás nélkül termeszthető, determinált fajtákból szelektálták. De a San Marzanót, már az 50-es években kiadott kertészeti tankönyvek is, mint futót említik, részletes rajzal ismertetve. Az eredeti SM paradicsomok erős támrendszert igényelnek. 

A Hermesmag által forgalmazott tasakon ez van: San Marzano    Középkorai érésű, alacsony bokrú fajta. Bogyója átlag 30 grammos, hosszúkás úgy nevezett "Lucullus" típusú szilva paradicsom. Nem zöldtalpas, élénkpiros, feszes, sima felületű, húsos állományú. Friss fogyasztásra, hámozott konzerv, püré készítésre javasolt fajta. Tám rendszert nem igényel. Nagyon bő termő. Ennél is azt tapasztaltam, hogy igenis kell karózni.

Az alapvető különbség közöttük:

SM: enyhén édes íz, nagyon vékony, könnyen eltávolítható héj, általában alul szélesedő, vagy alul keskenyedő, esetleg szív alakú forma, néha hegyben végződve. Kevés lé. Szinte kizárólag folytonnövő jelleg. nagyon világos piros szín.

 A Lucullus mindíg ovális, csúcsos formájú, íze erősen savas, héja sokszor igen kemény, növekedése determinált. Színe sötétebb piros.