Yesssssss! Apukád tudja, mitől döglik a légy. De odaállítanám egy-két városi asszonysághoz, akik "családtagként" elkényeztetik a jószágaikat, és elomló nyálassággal tűrik, ahogy a kutya felugrál rájuk, és szétszed mindent, és szemtelen és ő a falkavezér és többi. Pedig a kutyákra is lehet alkalmazni egyik írónk mondását: a gyereknek ne azt add, amit kér tőled, hanem AMIT KÉRNIE KELLENE.

Lehet, és kell, hogy családtagként bánjunk az állatainkkal, de meg van annak a helye, módja, és ideje. Bár a családtagjainkat nem szoktuk elfogyasztani, de a tyúkjaimat pl. szemrebbenés nélkül megeszem...