Mi is úgy vagyunk már vele, mindegy ki az anyja-apja, Ő Luca, és az a legfontosabb, hogy innentől nagyon boldog legyen az élete. A múltja igencsak nyomot hagyott a testén, sokszor voltak kölykei és bánthatták is. Ha felényúlsz megmerevedik, behunyja a szemét és vár... lassan kezdi érteni, hogy itt nem bántja senki csak simogatást kap. Megszakad az ember szíve ha a szép szemébe néz, abban minden benne van. De a bizalom is, amit mindezek ellenére nem vesztett el az emberrel szemben. Luca ritka teremtés. Ha nem jelentkezik olyan álomgazdi aki jobban szereti őt nálunk, marad a családunk tagja...