Ellibbenő 

 

Veled a vékonyuló idő,

Velem az elpusztult nyár.

Követnek egyre növő árnyak.

Vagy, de hol vagy már.

 

Kisétálok az ajtón,

Rám köszönnek emberek.

Tönkrement életeket takarnak

Szemükkel szemembe néz

A félelem.

 

Amit elveszteget az ember,

Azt számon fogják kérni.

Vádirat. Védekezőn megemelem

Magamért a telefont. És leteszem.

Nincs mentség. Ma sem.