Van itt egy kis kavarodás, de valószínűleg én fogalmaztam rosszul. 2002-ben diagnosztizálták nálam a crohnt, viszont 2010-ben amikor műtögettek, akkor a műtét során mm-ről mm-re átnézte a sebész a beleimet, és ő írta a zárójelentésre, hogy gyulladást nem észlelt, ezért gyógyszer szedését jelenleg nem javasolja. Így a sztómazáró műtétig (4 hónap) semmi gyógyszert nem kellett szednem, aztán a műtét előtt mentem a gasztros dokimhoz, aki írt egy ajánlást a műtét utáni kezeléshez, ebben írta elő a napi 1 gr Pentassát, probiotikumot, IBD Modulein..stb. A sztómazárás után a sebész azt mondta, hogy szépek a beleim, nincs baj. Novemberben voltam kontrollon a gasztros dokinál, aki elküldött laborra, hasi UH-ra (itt találták a betokosodott folyadékot a bal alhasban), de továbbra is a napi 1 gr Pentasát írta elő. Novemberben és decemberben nőgyógyászhoz jártam a talált folyadék miatt, de végül is konkrét problémát nem találtak, a végső megállapítás az lett, hogy vagy álciszta, vagy béltapadás. Már novemberben is jeleztem a nőgyógyászomnak, hogy aktivizálódott a sipolykám, ami eddig is (8 éve, 2 db nőgyógyász, 2 db gasztroenterólogus elfogysztása alatt) megvolt és kukucskált a külvilágba, de eddig nem volt aktív. Akkor annyit mondott, hogy nem érzékel tályog maradványt, aztán decemberben megkértem hogy még egyszer nézzük meg a dolgot, mert szerintem levegő távozik a járaton keresztül (sőt, inkább bélgáz). Egyébként nekem eddig és most sem fáj, csak zavar, hogy kicsit nedvedzik, meg néha (nem mindig) bélgáz szökik ki rajta. Ezután a nőgyógyász és a gasztros dokim elküldött a mai MR vizsgálatra. És most várom a leletet. Aztán megint labor, megint hasi UH, és egy colonoszkopia áll előttem, és a végén a sebész, ha műteni kell. Hogy mit kell műteni azt nem tudom, reményeim szerint max a sipolyt, mert egyébként éldegélném az életem. Megvagyok. Egyetlen aggasztó problémám van a sipolyon kívül, ez pedig, hogy újra híg, híg-pépes lett a székletem. Mondjuk csak napi 3-szor kell mennem, de rettentően zavar, mert a harmadik műtét után pár hétig normális állagú volt. Mondjuk a páni halálfélelem a második műtétnél rendesen megviselte az idegeimet, sokat kattog az agyam hülyeségeken...... Össze kellene már tudnom szedni magam! :)