Néhány hozzászólásból bizonyos, talán nem túlzás a kifejezés: neheztelést érzek Gy. Ú iránt. Most tekintsünk el attól, hogy a neheztelők egyetértenek abban, hogy az Úr pszichotikus, és ugye egy betegre nem neheztelünk, hanem sajnáljuk, ha segíteni nem tudunk, nem ártunk, tekintsünk el ettől, mert ha sokkterápiának szánják a beírásokat, honnan venném a bátorságot, hogy véleményem legyen a terápiáról?

Korábban már írtam, hogy saját életforgatókönyvem egyik lehetésges változatát fedeztem fel az Úrban, szembesültem vele, észben tartom, köszönettel tartozom neki, és ez nem poén.

A névváltós nickekkel magával a névváltogatással már másképp vagyok, ez a veszély engem nem fenyeget. ( Bicikliskörökben egyetlen névváltogató van, aki időnként túl erősen szól be az ultraliberális Dzsingisz kánoknak, ilyenkor kitiltják, más néven jön vissza, de mindig jelezte a névváltást, most már mindenki ismeri az összes nevét.) A névváltogatás kultúrája nekem teljesen idegen, valami más világból való. Ugyanígy a nincs mail cím kultúra. Amikor annak idején ( Még gőzzel hajtott computeremen) először regisztráltam egy szakmai fórumra, először a valódi nevemet írtam be a regisztrációba. Aztán arra gondoltam, talán jobb lesz, ha felkínálom a lehetőséget, hogy az olvasó csak a vélemyénre reagáljon, ne befolyásolja a mögötte levő szaktekintély ( tekintélytelenség, vagy épp ellenkezőleg). A megoldás egy fantázianév lett, meg egy weblap elérhetőség. Aki akarja a vélemyénre reagál, aki akarja, a figurára is.