Kissé átfagytam a Duna parton, de remélem, hogy így rumosteásan is érthető leszek valamennyire:

 

"Viszont a hőcserélőnek az a felülete, ahol a közel 100%-os páratartalmú kifújt levegővel érintkezik, az alacsonyabb hőmérsékletű. Így a sokszor berakott táblázat alapján pl. a 95%-os 10 celsius fokos levegő már 9,2 fokos felületen kicsapódik."

 

Ilyenkor gondolj arra, hogy minden egyes hőcserélő-lemez lakás felőli éle mindig kb 20 fokos, a külvilág felőli éle pedig kb az aktuális külső hőmérséklet +4 fok (feltéve, hogy a hőcserénőnk éppen 4 fokos hőlépcsővel működik). Ezen két pont között a lemezen a hőmérséklet nagyjából egyenletesen oszlik el.

- Ha odakint mondjuk +5 fok van, akkor a hőcserélő lemeznek csak a legkülső éle (kb nulla széleségben) annyira hideg, hogy azon bármiféle nedvesség ki tudna csapódni.

- Ha odakint például -4 fok van, akkor a hőcserélő lemezünk legkülső éle nulla fokos (épphogy nem fagy), a +9 fokos (kicsapódási) hőmérséket-határ a külső éltől kb (ne feledjük, hogy a lakás felőli belépő él mindig 20 fokos) 45 százalékra van, tehát még ilyenkor is a hőcserélő összes felületének mindössze 45 százaléka anyira hideg, hogy víz csapódjon ki rajta.

A kicsapódás nem jár "vízfröcsköléssel", ilyenkor csupán iciri-piciri vízcseppek jelennek meg az áramló levegőben (=köd), amelyeknek csupán csak egy része ér hozzá a hőcserélő falához (és tapad hozzá), a többi megmarad a légáramban lebegve, a lehűlés közben egyre nagyobb (eső/harmat)cseppekké összetapadva (melyeknek egy része szintén a falra tapad, egy másik része meg repül kifelé a hőcserélőből). Hogy ez a megtapadás/kirepülés arány mennyi, arra még tippem sincs, de próbáljuk mgsaccolni az elméleti maximumot:

amint a mellékelt grafikon is mutassa, nulla fokon a levegő vízmegtartó képessége kb 5 g/m3. A lakásból kb 9 g/m3 érkezik, tehát ha ezt lehűtjük nulla fokra, akkor ebből 4 gramm pára már vízcsepecske formájában van (a többi továbbra is pára formájú).

Hogy ebből a köbméterenként 4 gramm vízpermetből (ködből) mennyi tapad meg a hőcserélő falán és mennyi repül ki a szabdba, arról fogalmam sincs, gondolom leginkább az aktuális légsebesség számít, meg az, hogy az áramlás mennyire lamináris/turbulens it a hőcserélő vége felé (ne feledjük, hogy a hőcserélőnek csupán az utolsó 45 százaléka elég hideg a kicsapódáshoz).

Ráadásul ez a 4 gramm csak a hőcserélő lemez legszélére igaz, beljebb magasabb a hőmérséklet, így a vízfelesleg is kevesebb (45 százaléknál pl már nulla).

- Ha meg odakint -4 fok alatt van, akkor a hőcserélő lemez felületének egy (aktuális hőfoktól függően) kisebb-nagyobb része fagypont alá kerülne, ha ilyenkor jegesedés ellen a hőcserélőt pl a "legfeljebb -4 fokos" üzemmódba kell hozni leolvasztás/fűtés/fagyásfigyelés/légáramcsökkentés/stb segítségével. (kivéve, ha egyszer rájövök a hidegebb üzemmódú üzemeltetés fizikai magyarázatára :)

 

Tehát a hőcserélőben a fűtési szezon kb felében (+5 fok és felette) szerintem gyakorlatilag nulla a vízkicsapódás, a másik felében (+5 és -4 között) pedig a fent leírt 0-4 g/m3-ből amennyi éppen megtapad a hőcserélő falán. Ez szerintem max átlag 1-2 gramm, de lehet, hogy még ennyi se, ennyire kicsi vízmennyiség (visszanyerhető energia sacc 5-20 eFt/év) hővisszanyerésére én nem indítanék egy nehezen/drágán megvalósítható projektet ;) foglalkozzanak ezzel a profik.

 

Figyelem: a fenti számítások 20 fokos lakásban 50 százalékos páratartalomra voatkoznak. Melegebb lakás, eltérő páratartalom és/vagy nagymosás/fürdés/stb esetén ezen számok az én számításaimtól akár jelentősen is eltérhetnek (meg akkor is, ha kiderül, már megin  elszámoltam magam valahol ;)

 

Íme a táblázat: hány fokos levegőben mennyi víz van köbméterenként 100 százalékos telítettség esetén (harmatpont).  Ha a relatív páratartalom például 50 százalékos (pl lakás), akkor a grammoknak értelemszerűen a felével kell számolni.