Én már nagyon nem szeretnék társasházban lakni. Annyira jó, hogy nincs falszomszédunk és sok szempontból azt csinálunk, amit akarunk. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy mindig is nehezen alkalmazkodtam, már az iskolában is folyton azzal jött haza anyám a szülői értekezletekről, hogy megint mondták, nem vagyok közösségi ember. Ez így is maradt, és alighanem örgkoromban sem fog már sokat változni. Nem akarok társasházi lakóközösséghez tartozni és időnként a szomszédom zenéit, vendégeit hallgatni.

Meg persze saját növények nélkül is nehéz lenne, egy balkon nagyon kevés.

Bár igaz, ami igaz, néha jó lenne, ha egy pesti BKV bérlet áráért annyifele el lehetne jutni, mint régen, míg Pesten laktam. Kicsit vágyom vissza, de a kert többet ér. Viszont egy külvárosi ház aránylag nagy kerttel (létezik ilyen) jó lenne, csak tényleg nem lehet megfizetni.