Volt egy barátnőm, nagy korkülönbség volt közöttünk, aztán messze kerültünk egymástól. Évente legalább egyszer összeültünk ötyézni, és egy ilyen alkalommal én valami hatalmas szerelemről áradoztam neki, csillogtak a szemeim, virultam. Hosszan nézegetett, majd azt mondta: örülök neki, hogy így érzel. Használd ki! El fog múlni. És amikor újra visszajön, már semmi sem lesz olyan, mint húsz-harminc évesen.

Kedves Gegerg, én most ebben a fázisban vagyok. Értékelem, hogy süt a nap a holdra, és annak a sugarai a földet érik, és boldogan szippantok nagyokat a balzsamos levegőből: de akár egy zsemle is lehetnék, annyira nem érdekel, hogy mit lehet, mit szoktak mások csinálni holdfényben, vagy én mit csináltam nem is olyan régen a holdfényben:)