Hjaj, mindig elfelejtem, hogy elébb be kell lépni itt bal oldalt, aztán csak utána klikkelni a válaszra.

 

Akkor lehet, hogy már boszorkány lennék. Egyik sem kizárt, de mindenható nem vagyok. :-)

 

Én meg nem ismerem a nyertes számokat... Csak a szelvényt szoktam megnézetni. Úgyhogy én sem szedném fel. Pedig vettem már fel buszjegyet is, mert úgy nézett ki elázottan a földön, mintha nem lett volna kilyukasztva. :-)

 

Bátran! Hát, könnyen lehet, hogy előbb konzultálnék az orvosommal. Ami meg kizárt. Így maradok kötél nélkül. :-)

De fokozatosan biztosan lehet emelni a terhelést.

Tudod, kicsit kifúrod a végét, hogy a kötél átférjen, aztán csomó, és van hol fogni...

 

Meg is találtam a megfelelő kifejezést: lelki hajléktalan.

Ezek szerint te is úgy gondolod, hogy a valóság mindig rosszabb/gyengébb az álomnál?

Egyensúly - az kéne. De nem vagyok én mérleg, sem kötéltáncos.

Ismered a viccet, nem?

 

Rendőr rászól az úttesten dülöngélő részegre:

- Menjen fel a járdára!

- Nem megyek!

- Menjen már fel a járdára!

- A járdára? Mi vagyok én? Kötéltáncos?

 

:-D Nehogy azt hidd, hogy engem nem üldöznek idióták.

 

Voltam már jobban is, meg már - szerencsére - rosszabbul is. Testileg talán javulok, de ha mindig belesüllyedek a hullámokba, az a szervezetemnek sem fog olyan jót tenni.

Nekem is ez a célom. Az esti bogyó kiiktatása. Rám férne egy kis pihenő/emberterápia is. Meglátjuk.

 

Csak így tovább!