Elöljáróban: én nem vagyok szakember, csak amolyan mekkelek.

Tehát szerintem: A hőcserélőknél a felület mérete számít elsősorban. Jószan ésszel felfogható határok között minden más tényező szerintem csak néhány százalékban befolyásolja a hatásfokot.

Egy extrém példa: van két egyforma hőcserélőnk, az egyik 0,1 mm vastag eloxált vörösréz lemezből készült míg a másik 1 mm vastag polisztirolból. Szerintem a kettő között a hatásfok különbség nem lenne több 10-20 százaléknál, annak ellenére, hogy a kétféle hőátadó felület hővezetése között kb tízezerszeres (!) a szorzó, bármily hihetetlen is. Ennyire sokat számítanak az egyéb tényezők (pl a levegő-felület hőátadási tényező).  

Úgyhogy

1: szerintem aki nem a felület növelésével próbál jelentősen hőcserélő hatásfokot növelni, az a lehetlennel próbálkozik.

2: szerintem józan határok között majdhogynem mindegy, hogy milyen anyagból van a hőátadó felület és milyen vastag.

(lásd: a világ egyik legjobb hatásfokú hőcserélője is műanyagból készült, míg a legrosszabbak többsége a műnyagnál elméletileg 25-ször jobb aluból van)

 

"Mennyivel javulna szerintetek a hatásfok, ha eloxálnám a hőátadó felületet?"

 

Az eloxálás által okozott felületi érdesség kis mélyedéseiben a levegő szerintem inkább állna, mint folyamatosan cserélődne, az álló levegőt pedig hőszigetelésnek nevezzük :)

(habár nem tudok összehasonlító mérésekről - hőátadási tényező)

 

Nagyon nagy a különbség közöttük, ezért ne keverd egymással a hőVEZETÉSt és a hőSUGÁRZÁSt. Az utóbbira egyértelműen hat az eloxálás: egy eloxált alumínium felület valóban sokkal jobban elnyeli a sugárzott hőt, mint a csillogó. A baj ott van, hogy a hőcserélő belsejében nem sok dolog sugároz hőt.