Tegnap jót piacoztunk a csajokkal. Volt lángos (és ezzel ügyesen letudtuk az ebédet), vettünk jó sok gyümölcsöt, meg mangalica tarját, mert a múltkori sparos csirkétől kis mértékben megutáltuk az előre csomagolt húst. Múlt héten Binzunsteinné elkezdte sütni a fellcsíkozott mellet, mire az kieresztett magából vagy egy bögre vizet, a maradék meg felvette a rugalmas fűrészpor állagot. Úgyhogy ma beüzemeljük a másfél éve kapott, és két hete végre előkerült sütőlapunkat (valami ilyen), és lesz nagy közös sütögetés.

És rájöttem, mi a különbség az 1500 forintos és a 3000-es kolbász közt. És a francba: megéri, mert a drágábból nyugodtan lehet kevesbbet is tenni a kenyérre, akkor is megeszik a gyerekek.