Amikor először felfedeztem, hogy valahol kijár a kutya, akkor Lajos bával együtt ügetett haza: ő éppen este tartott hazafelé, amikor a kutya az utcánkban kóricálva megismerte a kocsit, Lajos lassított, mert neki ismerős volt a kutya - bár úgy tudta addig, hogy nem tud kimenni az utcára... ez a fundi meg farokcsóválva, világító szemekkel barátian rátappancsolt a vezetői oldalra, hogy akkor én nem gyalogolnék tovább... Lali közölte az ebbel, hogy ilyen sáros tappancsokkal kizárt, hogy beressze a kocsiba.. így aztán a következő jelenetnek voltam tanúja: én nyitom a kaput (10 perccel előtte telefonált, hogy jövök, anyukám, nyissál), a sötétből kibontakozik egy boldog, lendületes faroklengetéssel kocogó újfuondlandi, mögötte Lajos bá a kocsival...

Napokig figyeltem, mire rájöttem, hol ment ki. Na, azt becsináltam, akkor hosszú ideig csend volt. Most nem jutott ki az utcára, "csak" a szomszéd udvarára:)