szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.20 20:43:25 © (20682)
… (Ein Gespenst) vs. Babarczy Eszter áll szemben egymással. Te és a NŐ…
Előzmény: Gyurica úr (20681)
Amikor megkérdezték Hofitól, „mi a véleménye a Badari kontra Papp ügyről”, Hofi kérdéssel válaszolt: „már hogyan lehetne Papp Lászlóval szemben egy Badari kontra”? Ez jutott eszembe. És persze mutatis mutandis, mert Badari mégiscsak kétszeres Európa-bajnok, míg Babarczy Eszter főként logikailag badari. Összevissza badari.
macskás néni válasz | 2011.01.19 01:08:04 © (20644)
… az istállóMester jó szemmel választott ki, mert kurvára tehetséges voltam (ebben is igazad van)
Előzmény: Rettegett_Mano (20624)
Vagyishogy itt két ember triumfálhat igazából. Az egyik én vagyok a magam elbűvölő szerénysége révén. Hogy miért? Nem részletezem, ez nyilvánvaló. A másik pedig a Mester Ákos. Ő kétszeresen triumfálhat. Először is azért, mert jó érzékkel állapította meg annakidején, méghozzá néhány mondatból, hogy a stílérzékem már-már a zsenialitás határát súrolja. Mester Ákos nem bunkó. Ezt nékem bárki elhiheti, ugyanis művezetőként (közel negyven éven át) lényegében az volt a munkám, hogy kapásból ismerjek meg minden embert, tökéletesen és csalhatatlanul. Mert az a művezető nem igazi vezető, hanem viszont egy jókora balfasz (mint amilyen pl. Megyesi Gusztáv volt a Patyolatnál), aki nem képes első blikkre átlátni, fölmérni, mintegy keresztülröntgenezni a munkára jelentkező dolgozó teljes személyiségét (főként, ha maszek melóról van szó). Ha nem lett volna efféle született adottságom, úgy nyilván kifejlődik bennem a képesség az idők folyamán. Hogy miért mondom ezt? Mester Ákos méltatásaként mondom, ugyanis még én sem tudtam annakidején magamról, amit Mester Ákos az első pillanatban észrevett, mármint hogy: beszarás, annyira jó vagyok publicisztikailag. Esküszöm, nem is gondoltam volna! Ez az egyik. A másik, amit rögtön észrevett a manus, hogy egy kicsit sem vagyok hernyó. Magyarán: emígy használható volnék, amúgy viszont teljességgel „alkalmazhatatlan”. Mester Ákos ért ahhoz, amit csinál, érti az újságszerkesztést, a lapmenedzselést, miközben egy gigantikus pondró. Na igen, rajtam kívül senki sem tökéletes. Mester Ákos éppoly laza természetességgel engedett el (még csak meg sem kérdezte, mi a lófasz bajom van vele), mint amilyen magától értetődő természetességgel hívott a laphoz.
Ugyanakkor P. Szűcs Julianna hernyó is és bunkó is. Jó, tudom, nem illik nőről ilyet mondani, ám P. Szűcs neofita gerinctelensége egészen nyilvánvaló, voltaképpen mindenki számára, ezzel tehát nem mondtam semmi falrengetőt. Miközben az (például), hogy P. Szűcs engem „szélsőbalos” szörnyetegnek tart, csakis stiláris taplóságával magyarázható; erre persze mondhatni: vagy így van, vagy nem. Jó. Akkor vegyük elő P. Szűcs lapjának bármely számát, kiderül: a főszerkesztő oly sok és oly mérvű bunkóságot közöl a Mozgó Világban, hogy az már nem lehet véletlen. Sőt meggyőződésem: mindebben P. Szűcs külön, személyes buzgalma érhető tetten, mert noha őt nem ismerem közelebbről, ám a folyóirat egyik felelős szerkesztőjével többször is beszélgettem, és tessék elhinni, meg tudom állapítani: az illető értelmes fazon. Márpedig, ha ő, szerkesztőként, akkora baromságokat hagy meg a lapban (nyilván nagynevű szerzők, pl. Vásárhelyi, Vitányi, Csepeli stb. tollából), amekkorákat gyakorta benne hagy, úgy azt csakis parancsra, csakis főnöki utasításra teheti! (És ezt minden malícia nélkül mondom.)
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
Egy alkotó képesség hatása lehet destruktív is. Talán ezt ismerte fel a főszerkesztő asszony.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
A képesség (s így a „hatása” is) vagy alkotó, vagy destruktív. Alkotó rombolás van, viszont romboló alkotás nincs. Nyilván jó (vs. magas fokú, impozáns, nagyszerű, kiváló, kitűnő, ragyogó…) képességet akartál mondani, de nem sikerült, mert fogalmazásilag is olyan vagy, mint egy újrahasznosításra szárított kotongumi.
Egyébként pedig a főszerkesztőasszony nem ismert föl semmit. Mert szerintem teljesen igazam van: a főszerkesztőasszony is tapló. Mondom, te is az vagy, például:
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
Az igazság keresése, kimondása nem az erős oldalad. P Szűcs Julianna, ugyanis sohasem alázott meg. Annál is inkább, mert érdeklődésemre azt válaszolta, hogy életében sohasem látott, nem is ismer, sőt nem is hallott rólad. Az lehet, hogy nem fogadta el egy kéziratod…
Előzmény: Gyurica úr (20690)
Éppen ez nem lehet! Mert vagy soha nem hallott rólam, vagy foglalkozott a kéziratommal. Ez utóbbi esetben persze lehet, hogy elfelejtette a nevem, ám értelemszerűen hallania kellett rólam (még mielőtt elfelejtett volna). Szóval akár így, akár úgy, hülyeséget beszélsz, mert a Nagy Cáfolat – hadd segítselek ki – ekként volna logikailag koherens: „P. Szűcs Julianna még csak nem is hallott rólad, így egyetlen kéziratod sem lehetett a kezében”. Minden egyéb változat: értelmetlenség.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
A különleges képesség, amivel tagadhatatlan rendelkezel, nem feltétlenül érték, csak akkor, ha a személyiséged lépést tart vele annyira, hogy képességeid közhasznú lehessen. Egy alkotó képesség hatása lehet destruktív is. Talán ezt ismerte fel a főszerkesztő asszony.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
Igen, és mit ismert föl a főszerkesztőasszony? Hogy „különleges az alkotóképességem”. Ezt ugyanis szükségképpen kellett fölismernie, ha azt is fölismerte, hogy az „destruktív hatású”; csakhogy ez esetben indokolt a kérdés: milyen főszerkesztő az, aki „nem is hallott” arról a „különleges alkotóképességű” szerzőről, akinek még a „destruktivitását” is fölismerte. Milyen szakember lehet ez a P. Szűcs Julianna?! Én évtizedek múltán is emlékszem minden kőművesemre, akár szerettem, akár nem, akár jó melósnak ismertem meg, akár nem. Mégpedig azért, mert a szakmámhoz, a hivatásomhoz tartozik, hogy emlékezzem azokra a szakemberekre, akikkel valaha együtt dolgoztam.
Mindazonáltal hadd „nyugtassalak” meg: nem akarom, hogy a „különleges alkotóképességem” „érték” legyen! Még kevésbé kívánok „közhasznú”-vá válni! Világéletemben irtóztam az efféle harmadosztályú KISZ-titkári dumáktól, és – ne vedd zokon! – az olyan tolakodó, unalmasan fontoskodó emberektől is erősen viszolyogtam, mint amilyen te vagy. Öreg volnék már, tudod, megéltem a hatvanas éveket, a hetvenes éveket, igencsak ismerem az életet. Ráadásul nem vagyok elmeszesedett agyú P. Szűcs Julianna, én bizony pontosan emlékszem: a KISZ-alapszervezetek annakidején telis teli voltak olyan agitpropkákkal, akik semmihez sem értettek, azt viszont nagyon meg tudták mondani, mi a „közérdek”, a „közhasznúság”, mi a „pozitív gondolkozás”, a „politikus, konstruktív hozzáállás”, na, ezek a szájtépők azután nagyon tudták, mi a teendőjük a „destruktív tehetségeknek”, azoknak, akik épp a tehetségük révén „destruktívak” (vö. Bacsó, Kovács András, Vitézy, Szalai-Dárday filmjeivel, és persze Sánta Ferenc „cinikus órásmestere” sem eléggé „közhasznú” a hozzád hasonlóan nyáladzó „közéleti” palotapincsik szerint). Vagy olvasd el József Attila és Vágó Márta levelezését, kiviláglik belőle, miként „oktatgatta” bölcseletre, sőt versírásra is egy vérbuta kékharisnya a zsenit! Jó, én nem vagyok József Attila, mégis megfelelő a párhuzam, mert a te szövegeid a Vágó Mártáénál nagyságrendekkel laposabbak, ostobábbak.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
Egyedül Babarczy Eszter volt hajlandó veled szóba állni, bár ezt nem tette jól.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
Ha Babarczy rosszul tette, hogy „szóba állt” velem, akkor most jól teszi, hogy nem áll velem szóba (megjegyzem: magam is ezt tartom az egyetlen értelmes döntésének).
Amúgy pedig röstellném a helyedben, hogy még a Babarczynak is több esze van nálad, mert ő legalább utólag rájött: nem érdemes velem szóba állni, míg te még mindig eszelősen olvasod az unalmas írásaimat. És eszelősen hazudozol.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért érdekel engem ez a dolog, kitérő választ sikerült kitalálnom.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
És még mit sikerült kitalálnod? Egymásnak is hazudtok? Mindenkinek hazudtok? És nem is röstellitek? Azzal hencegtek a világhálón, hogy pofátlanul csapjátok be még egymást is? Belehazudtok egymás szemébe? Miféle emberek vagytok? Hogyan nem szakad le az arcotokról a bőr?!
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
… elárulom, hogy P. Szűcs Julianna sohasem fog válaszolni neked itt a fórumon, és másnak sem. Mint ahogy a többi általad áhított személy sem fog veled diskurzust folytatni.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
Erről már beszéltem. Többször is!
Gyurica úr válasz | 2011.01.15 11:39:37 © (20443)
… nem igaz, hogy [Babarczy] válaszolna az „érdemi kérdésekre”… az én „érdemi kérdéseimet” hagyjuk, azok költői kérdések, nem várok rájuk választ, sem Babarczytól, sem Almásitól, sem P. Szűcstől, senkitől…
©
Szó szerint ezt írtam, nem tiltotta senki, hogy elolvasd.
Tehát kár fórumoznod! Ha túl sok a szöveg a topikban, ha nem győzöd olvasással, ha nem bírod észben tartani az anyag ezredrészét sem, akkor ne nagyon forszírozd a „konstruktív vitát”, mert röhejessé válsz! Inkább beszélgess P. Szűcs Juliannával! Két liba, egyikőtök sem emlékszik semmire, így aztán egymás csiripeléseit valószínűleg pontosan értitek. Azért mondom ezt, mert az én szövegeim számodra érthetetleneknek bizonyulnak mindegyre, például: „engem megalázott P. Szűcs Julianna”.
A kijelentést egy ironikus szövegösszefüggésbe ágyaztam. Teccik tudni?! Na most, az irónia nem testmeleg hímváladék, hogy egy az egyben nyelje be a mohó fórumnyica, az irónia más műfaj, vagyishogy csak ennek tisztázása végett kár volt háborgatnod szegény sclerosisos főszerkesztő nénit. Tehát, hogy te is értsd: nem állítottam, hogy megalázott volna P. Szűcs Julianna, hanem – ironikusan – épp az ellenkezőjét állítottam, és mivel még neked van vastag orcád engem hazugsággal vádolni, idemásolom a kontextust, illetve először a fölvetést:
szilárdtestfizikus válasz | 2011.01.20 20:43:25 © (20682)
… kikövetelted, hogy Babarczy Eszter megalázzon, talán ennél nagyobb magalázás férfit nem is érhetne…
Előzmény: Gyurica úr (20681)
Mire ezt válaszoltam: „Személyes (férfi)viszonyom nincs Babarczy Eszter megalázásához. Nem érdekel, hogy megaláz-e vagy sem. Sőt. Ha érdekelne, akkor sem érdekelne. Tudniillik hozzá vagyok szokva a dologhoz, engem megalázott már P. Szűcs Julianna is. Esterházy Péter is megalázott. Volna. Ha valaha lett volna vele valami dolgom. Heller Ágnes is megalázott. Volna. Ha akartam volna véle „hülyéskedni” „férfivonatkozásban”. De én csak Babarczy Eszterrel akartam! Mert tessék elhinni, nem vagyok már mai fiatal, nekem – ebben a korban – a NŐ részéről egy darab megalázás éppen elegendő! Szépen, szolidan beosztom magamnak.”
Ha valaki ugyebár, akkor te aztán pontosan tudod: én nemigen akartam Babarczy Eszterrel „hülyéskedni”, sem „férfivonatkozásban”, sem „női vonatkozásban”. Soha. Mégis ezt írtam. Na, vajon miért? Többet már nem segíthetek, kérdezd meg P. Szűcs Juliannától, ő ti. 180 fokos lapszerkesztő, néki már csak hivatalból is értenie kell az iróniát!
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
P Szűcs Julianna… életében sohasem látott, nem is ismer, sőt nem is hallott rólad.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
Ez egyáltalán nem baj! Merthogy én viszont hallottam róla, és ami ide éppen elegendő. Tehát. Hogy még véletlenül se legyen félreértés: nem az a bajom P. Szűcs Juliannával, hogy rossz (volt) a véleménye rólam, hanem az a bajom vele, hogy az én véleményem rossz őróla. Engem ti. kizárólag a magam véleménye befolyásol – mások megítélésében is, a magam megítélésében is.
Magamról általában jó véleménnyel vagyok. Másokról általában rossz véleménnyel vagyok. Nem mindenkiről, nem mindig és nem minden vonatkozásban, hanem általában.
Babarczy Eszterről generálisan vagyok rossz véleménnyel, vagyis amikor Gördülő Kővel vitázom, nem azt állítom, hogy Babarczy morálisan tiszta, hanem „csak” azt mondom: Babarczy intellektuálisan annyira korlátolt, beszámíthatatlan, hogy a bűnössége vs. bűntelensége egyszerűen nem ítélhető meg.
Magyarán: elvileg lehet erkölcstelen, csak nem tudhatjuk, hogy az-e, mert – még triviálisabban fogalmazva – Babarczy egyszerűen nem tudja, mit beszél. Erről győződtem meg a szövegei (pl. a Lator-kritika) elemzése során.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.21 18:16:26 © (20691)
P Szűcs Julianna… életében sohasem látott, nem is ismer, sőt nem is hallott rólad.
Előzmény: Gyurica úr (20690)
A feleségem szerint – s ismerve a személyes viszonyaimat, hajlok az igazára –, szóval a nejem szerint, ha én valakivel csak egyszer és csak közepesen csaptam össze, akkor az illető, amíg él, nem felejti el a nevem. Ha pedig nem szörnyedek elő lidérces álmaiban, még olcsón úszta meg a dolgot. Tehát, amennyiben nem hazudsz (ennek cca. 0.00 % az esélye), akkor két eset lehetséges: (1) P. Szűcs már teljesen szenilis, vagy (2) ismer egy olyan pszichoterápiát, amely minden rossz emléket kitöröl az agyából. Ha ez utóbbi eset áll fönn, akkor szerintem megoszthatná másokkal is a tudományát, már, hogy ne csak az én „képességeim” legyenek „közhasznúak”. Illetve van még egy magyarázat: P. Szűcs Juliannának is telepréselted a fejét gesztenyepürével, ezért most egy rakás tejszínhab van az agyveleje helyén, így nyilván nem emlékszik semmire. Kérdezem: miért tetted ezt? De, ha már megtetted, legalább annyit elárulhatnál, meddig süllyedt P. Szűcs Julianna homlokán a lóbőr, midőn megemlítetted néki, hogy a megalázott Gyurica úr szerint Gördülő Kő sem áll szóba Babarczy Eszterrel?!
Összefoglalva: te azt állítod, hogy nem te vagy Babarczy Eszter. Hanem viszont Babarczy Eszter „nem áll” velem „szóba”, és Babarczy „jól teszi”, hogy nem áll velem szóba. Világos.
Három kérdésem van ezzel kapcsolatban, költői kérdések, nem várom P. Szűcs Julianna válaszát. (1) Miért gondolod, hogy mindenki hülye? Miért gondolod, hogy mindenki minden primitív hazugságodat, óvodás kitalációdat simán benyalja? (2) Ha Babarczy jól teszi, hogy nem áll velem szóba, akkor te miért olvasod „eszelősem”, amit írok, miért próbálsz jóra, szépre, kollektivizmusra, „közhasznúságra” oktatgatni? Nem volna üdvözítőbb követned „barátnőd” konstruktív példáját, nem volna jobb (ha ideiglenesen nem is, de legalább véglegesen) eltűnnöd innen? (3) Tapasztalhattad: nyersen utasítottam vissza a kezdeti hízelgéseidet, nem hatódtam meg a hülyécske szitkozódásaidtól sem, soha, miért gondolod, hogy éppen most fogok megtérni, s leszek jó közösségi, „közhasznú” civil, válok kollektivista-kapitalista mintapolgárrá, vagyis éppen a legidiótábban közhelyes intelmeid hatására igyekszik majd a „személyiségem” „lépést tartani” az én „különleges képességemmel”?
Miért?
Egyáltalán: miért gondolod, hogy te kioktathatsz egy „különleges képességű” embert? Magad is különleges képességű volnál? Ha igen, miért nem arról beszélsz? Miért nem bizonyítod, hogy különleges, unikális, originális ember vagy? Hogy nincs rá szükséged? Ez már rólad is ki van mondva professzorilag? Jó, de hol? A Mozgó Világban? Elhiszem, ám azért nem ártana, ha megjelölnéd a lapszámot! Ha viszont nem tartod magad többnek nálam, akkor milyen alapon állítasz rólam bármit is? Milyen alapon állítod, hogy „különleges” vagyok? Honnan tudod ezt? Onnan, ahonnan mindenki úgy tudja, hogy Heller Ágnes „különleges képességű” filozófus? Noha Heller maga jelenti ki magáról: ő „egy hülye nő, férfivonatkozásban”, ám ami semmit nem jelent, mert valójában Heller Ágnes is „okos nő”. Igaz, „exteriőrje folytán” már nem annyira okos, mint amennyire okos volt hajdanán, tehát: Heller nem verebesileg „okos nő”, ám azért „okos”.
Sose felejtem el, Faragó Vilmos is határozottan jelentette ki: az „Ági okosabb, mint mi ketten együttvéve”. Mire megkérdeztem: és ezt te honnan tudod? Na, erre Faragó fején is megemelkedett a fitymabőr a csodálkozástól, látszott rajta, butábbnak tart még annál is, mint amilyennek eddig gondolt, ám én ragaszkodtam a kérdéshez: honnan tudod, hogy mennyire okos, kinél, kiknél okosabb Heller Ágnes (vagy bárki), ha te még annyira sem vagy okos, mint ő? Mondták? Kik mondták? A szintén zenészek? Ahhoz ugyanis, hogy meg tudjam állapítani, sőt viszonyítani tudjam valaki okosságát, eo ipso kell minimum annyira okosnak lennem, mint amennyire okos az illető okos nő. Logikus, nem? Mire Faragó, mialatt a cukrászdában tömte a fejébe a lúdlábat, csak ennyit mondott: „ühüm”. Majd úgy döntött, hogy innentől kezdve ő sem ismert engem soha, nem találkozott velem soha, és nem is hallott rólam semmit. Soha.
Zabáldai beszélgetés kérdése az egész!
