Mit is várhatnánk "egy közepesen képzett marxista" provokátortól?

részlet Ein Gespenst egyik "lírai önvallomásából":

"Vagyis úgy döntöttem, hogy provokálom őket (mi vesztenivalóm lehetett, semmi). Tudtam, hogy a sztálinistákból lett (olykor veszett) antimarxisták egyik legérzékenyebb pontja az ideológiai identitásuk. Automatikusan adta magát a megoldás, vagyis az ideológiai és morális kihívás: marxistaként kinyilvánítottam szellemi fölsőbbrendűségemet (mi több, egyértelművé tettem, hogy a nickem a Kommunista kiáltvány első két szava), a liberális értelmiséget intellektuálisan alsóbbrendűnek minősítettem, sőt morálisan is, hipokritáknak neveztem őket (a cigányoktól suttyomban utálkozóknak, egyazon sorba helyeztem a sunyi antiszemitákkal), továbbá kutyáknak neveztem a liberális elit tagjait, olyanoknak, akik csak csaholni tudnak, még a vicsorgásuk sem félelmetes, örülhetnek, ha egy közepesen képzett marxista veszi a fáradtságot, és megrugdalja őket, kirugdalja őket a saját fórumukból. Plusz: Babarczy Esztert (mint a liberális értelmiség ifjabb nemzedékének egyik emblematikus figuráját) legúnyoltam a sárgaföldig.
Nos, kérlek szépen, nem érdekelt a dolog senkit. Fölvetéseimre – egy-két kivétellel – csak debilek reagáltak, gyávasággal (nick mögé bújással), szexuálisneurózissal meg ilyesmikkel vádoltak. Ha a „vita” közben nem szórakoztatom el magam egy kicsit, bizony, beledöglök az unalomba. Magyarán: elvesztettem a játszmát."