„Mi is a tökös abban, ha valaki nem látja a realitásokat és a várható következményeket? Nyilván ezzel megkülönböztetheti magát másoktól… amit mond, az nem a nagybetűs igazság, pusztán egy  feltehetően tapasztalanságból, ha nem butaságból,  táplálkozó téves jövendölés.”

 

 

Az igazság nem nagybetűs. Az igazság vagy relatív, vagy abszolút, ám még az abszolút igazság sem nagybetűs; például: József Attila 1905. április 11-én született – ez az állítás abszolút igazság, s amely ugyan lehet nagybetűs is, de nem mint igazság, hanem pl. mint a költészet ünnepnapja. Az ember éhenhal, ha nem táplálkozik. Abszolút igazság. Engels így fogalmaz: „Ha valakinek öröme telik abban, hogy nagy szavakat alkalmazzon igen egyszerű dolgokra, akkor csakugyan mondhatjuk, hogy a tudományok bizonyos eredményei örök igazságok, megfellebbezhetetlenül végleges igazságok”.

 

Igaza van Engelsnek, míg a buta emberek „nagybetűs igazság” alatt például ezt értik: „a magyarok bölcsen választottak, és nemhogy katasztrófa nem várható, de június 7-én kezdődött a szebb jövő Magyarországon”.

Ami nagybetűsnek nagybetűs (már akinek), viszont igazság csak akkor lehet, ha bebizonyítják róla, hogy legalább viszonylagos érvényű a valóságtartalma.

Csakhogy. Ez is nagybetűs ugyan, ám csupán relatív igazság:

 

babarczyeszter válasz | 2009.04.01 11:19:27 (14990)

Ezt a topikot véglegesen elhagyom.

©

 

Tehát a HVG-ben közölt nagybetűs Állítás nagybetűs Kiagyalója időnként visszatér ugyan végleges távoztából (itt tölti évi rendes visszatérését), megállapítja, hogy a topikon tapasztalható színvonal messze nem éri el az ő homlokán „megemelkedett bőr” szintjét, továbbá, hogy valamelyest nivellálódjék itt a minőség, közöl nékünk néhány Nagybetűs Igazságot is; egyet idézek közülük, betűhíven: „A rossz átvehetik ugyanígy olvashatona cikkekben, aki nem prekoncepcioval olvas”. Szóval, hogy van ilyen, ám a HVG-ben rögzített állítását Babarczy még ezen igazságával sem bizonyította be, így a „megrökönyítő” kijelentés (logikai műszóval: ítélet) nem igazság. Semmilyen. Sem nem abszolút, sem nem relatív. Illetve potenciális igazság lehet(ne), ha nem volna szegénykém abszolúte cáfolható.

 

Például: Babarczy szerint „katasztrófa nem várható”. Hamis állítás. Általában véve azért, mert a normális életnek egyik lényegi mozzanata: berendezkedés, fölkészülés a bármikor bekövetkezhető (bármilyen) katasztrófára (pontosabban: kataklizmára). Továbbá: a Jobbiknak semmilyen hatalma nem garantálja, hogy soha nem lesz (valamilyen) katasztrófa, sőt ellenkezőleg: történelmi tapasztalatok igazolják, hogy éppen az etnikumok, rasszok gettósítására, „sterilizálására” (irtására) való törekvés vezet, méghozzá szükségképpen vezet katasztrófához. A népirtás egyetlen esetben eredményezett pozitívumot, és azt is csak akkor, ha a kapitalizmust pozitívumnak tekintjük. Márpedig nem tekintjük annak! Mondom, egyetlen esetben! Viszont! Tudjuk: az amerikai indiánok gyakorlatilag teljes kiirtása spontán módon ment végbe, nélkülözte a Babarczy Eszter által a HVG-ben proponált, „szebb jövőbe” mutató, a direkt fajirtás (jobbikos eufemizmussal: „sterilizálás”) ideológiáját, elvi céltudatosságát. Sőt a kapitalizmus egyik fő ideológiai alapzata a (jobbára protestáns) kereszténység, amely nem irtó, hanem térítő vallás. Sok esetben persze nincs különbség a térítés és az irtás között (vö. Cortez és Pizarro ügyködéseivel), míg a kereszténység és a nácizmus között elvileg éppoly lényegi a különbség, mint a (térítő) kommunizmus és a nácizmus között. Sőt még a nácizmus és a fasizmus között is nagyobb („minőségibb”) a különbség, mint az originális fasizmus és például a térítő kereszténység között.

Babarczy Eszter (illetve a HVG szerkesztősége) „csak” ezt nem érti, ezért handabandáznak a „szebb jövőről”.

Egyébként Babarczy Eszter (és a HVG) idézett állításának minden momentuma cáfolható, méghozzá egzakt módon. Nem „ellenvéleményt” szögezünk velük szembe (legalábbis mi ketten, Gördülő Kő meg én), hanem tárgyszerűen cáfoljuk a szövegeiket. Ergo nékünk van igazunk. Nem nagybetűsen, hanem csak simán. S aminek amúgy nincs jelentősége, mármint annak, hogy kinek van igaza. Nyilvánvalóan annak van igaza, aki bizonyítani tudja az állítását.

 

 

 

„Mi is a tökös abban, ha valaki nem látja a realitásokat és a várható következményeket? Nyilván ezzel megkülönböztetheti magát másoktól…”

 

 

Ha Babarczy Eszter a „mások” alatt Gördülő Kőt (és bájos kedvességemet) érti, akkor valóban megkülönbözteti magát a „másoktól”. Hálistennek! Egyébként pedig nem. Szinte mindenki hülyeséget beszél, illetve mindenki beszél hülyeséget. Marxot és József Attilát leszámítva. (Már persze szűken szabott tapasztalatom szerint. Horribile dictu Ancsel Évától is, Ormos Máriától is, Moldovától is olvastam már hülyeséget. Ranschburg Jenőtől is hallottam hülyeséget és így tovább.)

 

Babarczy Eszter akkor különböztetné meg magát másoktól, ha tévedhetetlen volna. Mármost a tévedhetetlenség definíciója egyszerű: nem mondok véleményt. Ennyi. Vagy ha mondok is, kizárólag stiláris megfontolással. Már, hogy így az emberi agy csak banalitások (ez esetben értsd: közhelyigazságok) megfogalmazására volna hivatott? Egyáltalán nem. Nem szükségképpen! Először is: lehet mélyebb, sőt bonyolultabb szerkezetű igazságokat is megfogalmazni; részint értelemre, észre, tudásra, részint önfegyelemre van hozzá szükség. Vagyis minden további nélkül állíthatunk hipotéziseket (sőt mélyebb igazságokhoz csak föltevések, gondolkodás útján juthatunk: a bebiflázott igazság talmi igazság stb.), ám ilyenkor a (József Attila-i értelemben) fegyelmezett ember félreérthetetlenül jelzi: az állítása hipotézis, s amely föltevés az ilyen és ilyen irányú gondolkodást szolgálja. Nota bene a hipotézis nem vélemény!

 

A Cuclimilalizmusban számos iskola, intézmény falára rótták föl a Nagy(betűs) Szentenciát: „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”!

 

Jó, de miért? Vagyishogy „csak” a lényeget hagyják ki az emberek mindenből. József Attila az idézett ötletből nem írt verset, míg a költő rajongói az ötlettöredéknek is csak a töredékét, ráadásul a kevésbé lényeges töredékét idézik. József Attilának ez a véleménye:

 

Ne légy szeles.

Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.

 

Ugyanez a Téli éjszakában: „Légy fegyelmezett!”. Vagyishogy a zseniális töredéknek a mindenhonnan lemaradó „Ne légy szeles” imperatívusz a fő mondandója. És ez egyáltalán nem áll ellentétben a „játszani is engedd” fölszólítással, hiszen (József Attila szerint) a homo ludens igazi játszótársa a homo serius, a homo gravis: „játszani is engedd / szép, komoly fiadat!”.

 

Míg Babarczy Eszter nem játékos. Hanem komolytalan. Nagyon nem ugyanaz! Babarczy Eszter pontosan azért nem lehet homo ludens, mert képtelen az önfegyelemre. Illetve Babarczy Eszter épp azért képtelen az önfegyelemre, mert nem játékos, sőt ellenkezőleg: sokszor véresre karmolja magát (és másokat) Nagybetűs Személyiségének „igazolása” végett.

 

Esterházy megpróbált belehabarni Babarczyba olyasmit, ami nincs benne, ám még Esterházy sem játékosságról beszél, így nyilvánvalóan fegyelmezettségről sem beszélhet: „Egyáltalán nem hiszem, hogy sokat akarna a szarka, de nem bírja a farka. Nem, mert nem kell az akarásra gondolnom, baj is volna, ha kéne, oda volna a sétálás, s volna helyébe menés és caplatás. Legjobb esetben osztálykirándulás, kötelező élménybeszámolóval. Semmi ilyesmi: bír, amennyit bír, majd elválik; sokat bír”.

 

Mondom, játékosságról még itt sincs szó (a „séta” mást jelent), ráadásul úgy tévedés az egész, ahogyan van. Babarczy könyvének minden mondata Esterházy ítéletének épp az ellenkezőjét igazolja, vagyis azt, hogy a szerző erőlködik. Akar. Egyébként a szintén „akaró”, erőlködő Esterházy sem bírja követni saját logikai iramát, ugyanis az egyik mondatában ezt állítja, mégpedig kurziválva az akarás szót: „nem kell az akarásra gondolnom”, majd a „kritika” végén mégis a par excellence akarásra gondol: „Megértő ez a nő… Megértő: meg akarja érteni”.

 

Pontosan így van! Illetve pontosan nem így van. Tudniillik Babarczynál a „megértőség” is csak azt jelenti, hogy „meg akarja érteni”. És miért is „akarja”? Azért, mert ez a trendi. A political correctness; a tolerancia, a relativizmus, a posztmodern és így tovább. Ám amelynek akarása oly messze esik a játékosság determinálta fegyelmezettségtől, illetve az önfegyelem diktálta játékosságtól, mint Péter „vitéz” a „jeruzsálemi”, a valódi intellektustól.

Már, hogy ez az állítás politikailag nem „correct”? Merthogy Esterházyt (is) támadják a „belevaló magyar kanok”? Így van. Támadják. Én pedig finoman leszarom, hogy támadják-e vagy sem! Nem Esterházyval foglalkozom, hanem a szövegeivel.

És pontosan ez vonatkozik Babarczy Eszterre is!