Cseng a telefonom. Nézem ki hív. Eszter.

- Szia – szólók bele.

- Mond milyen a testtömeg indexed momentán?

- Elmegy. Van valami támadási terved? - Nyelnem kell, mert ez a bevezető a bűnözésre. Nagy adag somlói, sok tejszínhabbal, és még több csoki öntettel. E kép jelenik meg homályba borult tekintetem előtt.

-Talizni kellene a szokott helyen. Akár mindjárt.

-Oké indulok. Csá…Csá.

 

Talán negyedóra sem telik el, szinte egyszerre érünk a bűnök tanyájára. Pusz-pusz…. leülünk az egyik ablakmélyedésbe. Somlóit, kávét, ásványvizet kérünk. Majd Eszter rátér a munkatalálkozó tárgyára. Ezzel hamar végeztünk. Kihozták „A” somlóit. Eszünk. Feltartóztathatatlanul eszünk.

- Jó mi?

- Ühüm.

- Hallod te Eszter – mondom – egy rossz hírt kell közöljek veled.

- Ne már! … Mi van? - Homlokán megemelkedik a bőr, állát kissé felszegi, és kérdően néz.

- Hát az van, hogy a Gyurica azt írja, hogy a Gördülő Kő. Na itt van!

 

Gyurica úr válasz | megnéz 2011.01.17 10:40:09 © (20585)

Gördülő Kő sem áll szóba Babarczy Eszterrel.

 

- Énédesjóistenem! - Szakad ki belőle, látom, hogy arcán kiül a fájdalom. – Már a Gördülő Kő sem? Teljesen magamra maradok! Egyedük kel vívnom a harcomat. Nem hátrálok! Azért sem törnek meg!

- Eszter, hát vagyunk még sokan melletted, egy Gördülő Kő még nem a világ!

- Igen, de egy kőből lesz a rolling stones, és az már egy egész lavina. Hüpp-hüpp. Na jól van, kimegyek a mosdóba, kicsit rendbe hozom magam.

 

-Hölgyem! Összerezzenek. Egy fiatalember áll az asztalom mellett.

- Kérem, bocsásson meg, de az a hölgy, aki az előbb kiment, nem véletlenül Babarczy Eszter volt.

- De igen! És nem véletlenül, és nem csak volt, hanem most is az. Felelem kellemetlenkedően. Már majdnem kimondtam: kéziratokat a szerkesztőségben, tessék leadni. Két kis füzetecskét tesz az asztalra.

 - Kérem, legyen szíves az egyiket a tudós hölgynek átadni, a másik legyen az öné.

Jézus Krisztust mutatják az első oldalon, oroszlánok, szarvasok békésen élnek egymás mellett. Jehova Tanúi hirdetik az aktuális világvégét. Nem akarom megbántani, és beleegyezően bólintok.

Természetesen nem ingerlem Esztert, a világvégét ígérő tanulmánnyal, feneketlen táskámba rejtem a jóslatot.

 

Amint hazafelé sétáltam Aqinói Tamás jutott eszembe. Tamás mégiscsak egy komoly ember Almási Miklós nyomába sem ér. Heller Ági néni meg sohasem beszél a túlvilágról.

Tehát Tamás azt mondja, hogy majd a feltámadás után már nem fogunk enni sem. Nem lesz rá szükség. (Milyen jó, hogy megettem azt a nagy somlóit) Gyurica úrnak megoldódik a problémája, többet nem kell statikus dolgokkal törődnie. (Statika = állásszilárdságtan) A feltámadottak nem fognak szaporodni, így szaporító szervünk megmarad ugyan, de nem funkcionál többet. A csónak megtelt, nem férünk többen. Az örömszerzés Isten szemlélődéséből fog fakadni. A tili-tolinak vége. Tök mindegy, hogy Gyurica úrnak áll, vagy nem áll.

 

Eszternek felesleges lesz sajnálkoznia, és nem fog többet ilyet írni:

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

"Kedves EG, kérlek, fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel,..."