„Amíg azok, "akiknek igazuk van" le nem tesznek arról a tökéletesen korszerűtlen pancserségről, hogy egy argumentáció lépéseinek felépítésében bármi jelentősége van annak, hogy "igazuk van" vagy nincs, soha nem lesznek képesek legyőzni azokat, akik túlléptek ezen az illúzión.”
Amit a probléma kapcsán összehabartál „korszerűtlen pancserségről”, „argumentáció lépéseinek felépítéséről” (ez több vonatkozásban is marhaság), „legyőzésről”, „belső meggyőződésről”, „hitről”, „vitáról” és így tovább, az egy jókora semmi. Ráadásul jórészt totális értelmetlenség. Jellemző, hogy a terjedelmes szövegben a „bizonyítás” szó nem szerepel, egyszer sem fordul elő.
Az érvelésnek a vitához csak áttételesen van köze. A logikai alap-terminus technicus: a bizonyítás.
Baló professzor így fogalmaz: „A mindennapi életben, a tudományos kutatásban vagy a politikai harcban találkozunk olyan állításokkal, amelyek az igazság igényével lépnek fel. Ezek közül azokat, amelyeknek igazsága nem nyilvánvaló, be kell bizonyítani. Látásunk szerint a Nap kering a Föld körül. Tudjuk, hogy valójában a Föld kering a Nap körül. Azóta tudjuk, amióta az utóbbi állítást nekünk bebizonyították”.
Vagyis Kopernikusz, Bruno, Galilei… „belső meggyőződése” teljességgel érdektelen. Adott egy állítás, azt bizonyítani kell (ha kell), és a bizonyításhoz szükségesek az érvek.
Olykor pedig a legnyilvánvalóbb tétel is bizonyításra szorul. Baló Brentano doktorra hivatkozik: „Általános önmagában nincs. Egy gyerek is tudja, hogy olyan kutya, amely nem tartozik egyetlen kutyafajtához sem, nem létezik. Mégis Arisztotelésznek egy sereg bizonyítékot kellett fölhoznia Platónnal szemben, hogy bebizonyítsa: az általános nem létezik önmagában”.
Mármost a bizonyítékot nevezzük (másként) érvnek. A logikában (mint szaktudományban) a bizonyítás általános képlete így néz ki:
Bebizonyítandó A tétel.
Ez a, b, c igazolt érvekből szükségszerűen következik.
___________________________________________
Tehát A tétel igaz.
Megismétlem a mondatodat: „Amíg azok, "akiknek igazuk van" le nem tesznek arról a tökéletesen korszerűtlen pancserségről, hogy egy argumentáció lépéseinek felépítésében bármi jelentősége van annak, hogy "igazuk van" vagy nincs, soha nem lesznek képesek legyőzni azokat, akik túlléptek ezen az illúzión.”
Ha az „A tétel szükségképpen igaz”, akkor teljesen mindegy, hogy ki milyen „illúzión” lesz vagy nem lesz képes „túllépni”.
Doppelstangel válasz | 2011.01.16 14:55:47 © (20518)
Sokan viszont a vita megnyerésének vagy sikerének tartják a másik ellenfél érveinek lesöprését, eltorzítását, kiforgatását, a vitapartner személyének megtámadását érvelés helyett és az ő szavahihetőségének aláásásával való manipulálást, és hasonlókat, valamint a jobb vagy ügyesebb vitataktika használatát, amivel az ellenfél igazságát el lehet fedni, vagy azt hamis fénybe helyezve a saját javára lehet fordítani.
Előzmény: Vajikra (20516)
Ez is egy kongó közhely, értelme, jelentősége: semmi. A logikában nem az „ellenfélnek” van „igazsága”, hanem az állításnak van (van nincs) igazságtartalma. És hogy van-e vagy sincs, nem vitában, hanem a bizonyítás során derül ki. Ha bizonyított az állítás, akkor igaz, ha nem bizonyított, akkor hamis. Ergo mindig az állítás hamis, nem a „fénybe helyezés” vagy más hasonló sületlenség. Ebből következően: ha „A tétel igaz”, akkor teljességgel érdektelen, hogy ki van, ki nincs „hamis fénybe helyezve”. Tehát, aki nem a bizonyítást, hanem a vitát tartja centrális fogalomnak, annak a logikáról sejtése sincs, így nagy valószínűséggel lesz téves, hamis szinte minden állítása. Paradox módon még az is, amely közhelyigazságot tartalmaz (lásd mint fent), míg amelyik állítása igaz, csak véletlenül (a vaktyúk logikai fölkészültsége révén) lehet az.
Vajikra válasz | 2011.01.16 15:49:45 © (20530)
És folytathatnám, de ennek nem itt van a helye és ideje.
Előzmény: Doppelstangel (20518)
Az üres handabandázást a végtelenségig lehet variálni, ebben igazad van. Vagyis azért nem érdemes folytatnod (szerintem), mert helye, ideje még lehetne, csak éppen értelme nincs annak, amit írsz.
