Igen, valami ilyesmi jó irány lehetett volna, nem támadás, nem számonkérés, nem vádaskodás - és mégis ugyanaz:

"Mi is szembesültünk Magyarországon azzal az irányvesztéssel és értékválsággal, amelyet Európa is átél, amely a felelős értelmiséget és politikusokat bal- és jobboldalon egyaránt súlyos morális kérdésekkel szembesíti.

Ez részben korábbi kormányaink hibájából nálunk talán még erőteljesebben jelentkezett. Választ kellett adnunk arra, hogy az ő bevallott és a társadalom  szövetét át- meg átszövő hazugságaik,  sajtójuk és kommunikációs gépezetük az egész társadalomban felmutatta a nyilvánvaló igazságtiprás végzetes következményeit és még parancsolóbban vetette fel annak a szükségességét, hogy valamilyen módon határt szabjunk annak, ami a társadalmi kohézió végzetes szétrombolásával fenyegetett.

Nem voltunk, nem lehettünk felkészülve minderre, és így természetesen Európa, közös otthonunk médiaszabályozásában és törvényeiben kerestük és találtuk meg a választ.

Lehet, hogy van, amit félreértettünk, ezért mi magunk haladéktalanul konzultációkat kezdeményezünk mindazokkal a kormányokkal, amelyeknek médiaszabályozásából merítettünk, hogy valamennyien tisztán láthassunk a kérdésben. Másfelől azonban talán érthető, hogy mi, új tagállamokként, a magunk legsúlyosabb aktuális erkölcsi és társadalmi problémáira keressük a válaszokat, olyan kérdésekre, amelyek a régebbi tagállamokban talán már nem is érhetők meg igazán, ezért megoldásaink a legjobb akarat mellett is talán érdeseknek tünhetnek fel tapasztalatabb barátaink előtt. De hát  arra szövetkeztünk, mi, valamennyien, európaiak, hogy  megteremtsük sokféle történelmi hagyományainkból és jelen kihívásainkból a sokszínűség összhangját. Kérjük Önöket, segítsék munkánkat, s ne engedjék azt, hogy az esetleg jogos kritika  a sajtó össztüzében igaztalanul általánosító ítéletek autodaféjává váljék."