Még ha mindegyik passzus makulátlan lenne is a médiatörvényben - miképpen nem az -, akkor is több mint aggályos, hogy a médiahatóságban mindössze a Fidesz tagjai vannak.

A kilenc évre történő kinevezés is erősen problémás, mivel egyelőre(!) négy évre kapott felhatalmazást a kormány, és akkor mire föl a kilenc évre szóló megbizatás egy efféle fontos politikai pozícióra?

Mi másra lehet ebből következtetni, mint a hatalom bebetonozására?

Nem láthatóak ebben a szakmai érvek, miként más szervezetek élén történt vezetőcserék esetében sem. A nemzeti parkoktól kezdve a színházak, múzeumok igazgatásáig mindenütt saját pártkatonákat tett a kormány.

A kormány tagjai nem igazán adnak épkézláb magyarázatokat az EU-s aggályokra, engem leginkább arra a Karinthyék által játszott játékra emlékeztetnek, melynek "őfelsége felel" vagy valami hasonló volt a neve, és amelynek az a lényege, hogy a professzor kérdésére bármilyen ostoba, oda nem illő feleletet ad a felség, a professzornak mindenáron be kell bizonyítania, hogy helyes a válasz. Kár, hogy a Fidesz nem olyan szellemes, mint Karinthyék voltak, hogy legalább kacarászhassunk kínunkban.

Mindamellett be kell látni, hogy ma, vagy tán soha sem tömeges igény Magyarországon nem csupán a sajtószabadságra, de a demokráciára sem, annál inkább a vezérelvűségre.

Ezt a fajta igényt ki is elégíti Orbán Viktor.

És hogy miért megy szembe jóformán az egész EU-val?

Meglátásom szerint, mert az akarnokság olyannyira elvakította, hogy ez már gátolja a saját érdekei felismerésében is, az országéról nem is szólva, ám ez utóbbi eddig sem játszott nála.