PS:

 

Elnézést az emelt hangért, de nagyon felbaszta az agyam BE pimasz megnyilvánulása és az itteni társaság oktalan lefikázása.

 

Szerintem itt - minden vita mellett is, sőt, éppen amiatt - gondolkodó és írástudó emberek szerepelnek, akik rendre rámutatnak a topik névadójának eszmei gyöngeségeire és jellemhibáira, valamint ellentmondásos politikai szerepvállalásaira. Ha ez nem "inspiratív", akkor az roppant sajnálatos. Nekem inspiratív, ha nem is naponta, de összességében az.

 

A médiatörvény ellen - joggal - fellépők élére állt személyekkel az a problémám, hogy sajnos nem vetették a törvényt komoly kritikai vizsgálat alá. A törvény megalkotói azt nem két nap alatt dobták össze, hanem sok hónapos, de inkább több éves előkészítő munkával, még ellenzékben. Ez egy stratégiai norma, nem véletlen, hogy a kormányzat ennyire védi, noha politikailag talán kellemesebb volna engednie belőle, minimalizálni a konfliktusokat Európával  és kedvezőbb környezetet teremteni az uniós elnökségnek, ami Orbán politikai jövőjét illetően kulcskérdés. Mégsem teszik.  Miért? Ha erre megtalálják a választ a protestálók és ezt be is bizonyítják, akkor előre juthatnak, addig "csak" tüntetni lehet, ami nagyon tiszteltre méltó és szükséges, mert fel kell mutatni a tiltakozás meglétét és erejét, de megoldást nem hoz, még ha naponta volna ilyen, akkor sem.

 

Azért, mert a komolyan vehető protest alapja hiányzik: a vitaképes és argumentált rámutatás a norma azon pontjaira, sőt, összefüggéseire, amelyek elfogadhatatlanok demokratikus körülmények között, mert bizony egyenként védhetők és magyarázhatók (ezt teszi most a kormányoldal), de összességükben borzalmasak. BE és társai a rendszert nem ismerik fel ebben, és elsiklanak olyan szavak és konstrukciók felett, amelyek pedig mély jogi és politikai tartalommal bírnak.

 

Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a törvény - mivel professzionális munka - több helyen modern és elfogadható, sőt: szükséges és sürgető. Ezeken változtatni nem szabad, mert az visszalépés lenne a szabad sajtó puszta létezését feltételező infrastrukturális, csatornaelosztási, frekvenciaműködtetési, fejlesztési, finanszírozási rendszerek terén, amelyek pedig nem tűrnek halasztás. Mi több: még progresszió van bennük, például a termékelhelyezési tilalom feloldása (product placement) - átláthatóvá téve a kereskedelmi érdekeket, szemben az eddig alkalmazott sumák és alattomos módszerekkel szemben. Nőtt a közmédia reklámideje, ez is jó, mert stabilabbá teszi a gazdálkodását. Ergonómikus rendszer jöhet létre a közmédiában, évi - minimum - 10-12 milliárdos megtakarítással -, ami jó esetben tartalomszolgáltatásra fordíthat. A gyermekek védelmére hozott drákói szabályokkal pedig csak mélyen egyetérteni lehet, amennyiben a drákói szabályokat valóban a gyermekek védelmére használják - és itt kezdődik a babarczyi silányság világa.

 

A sajtószabadságról.

 

pindiy-nek megint igaza van: nem a szabad sajtó a lényeg, az csak folyomány, következmény. A sajtószabadság a bázispont, és a kettő nem feltétlenül esik egybe.

Sajtószabadság viszont csak akkor létezhet, ha van kellő (politikai) erő és embertömeg, aki azt igényli, fontosnak tartja és meg is védi, bármi áron. Ennek hiányában szabad sajtó sem lesz. Emlékeztetnék Petőfi Sándor sajtószakértőnek a nemzetgyűléshez írt versére,  amiből ez világosan kiderül. Ő veti fel, hogy sajtószabadság mellett szegényen is érdemes élni, nélküle viszont gazdagon is értelmetlen. Sajnos azonnal kiderült, hogy a korabeli magyar társadalom nem tartotta a sajtószabadságot elsődleges kérdésnek, és forradalom főhőse már be sem került az új nemzetgyűlésbe.

 

A sajtószabadság mellett síkra szállóknak tehát azt kell a mai Magyarországon felmérniük, hogy vajon van-e kellő támogatottsága a sajtószabadságnak. Becseréli-e a nép ezt a jogot egy kicsit jobb életért? Sajnos - úgy fest - igen. Mint 1848-ban. (Sőt, még az amerikai alkotmány is "elfeledkezett" a sajtószabadságról, és ezért volt szükség az első alkotmánykiegészítésre.)

 

Ha ez így van, akkor szabad sajtó sem lesz, mert nem lesz rá komoly igény, és a társadalom továbbra is összekeveri a szórakoztatóipart a sajtóval. (Az a nép, amely a Fókuszt, a Naplót és az Aktívot elfogadja tájékoztató műsornak, ott súlyos problémák vannak e kérdés körül...) A feladat tehát éppen ezért a törvénynek magának a jogi leleplezése vagy olyan helyzet előidézése, ahol a jogi szempontok győzedelmeskedhetnek, mert bármilyen megoldás csak ettől remélhető. Sajnos, még a Majtényi László és társasága által jegyzett alkotmánybírósági vázlat sem kellően elmélyült és lényeget éintő.

 

A minap volt szerencsém látni az m1-en Halász Zsuzsa műsorában egy vitaféleséget Karácsony Gergely (LMP) és Pálffy István (KDNP) között. A két ember nem mérhető egyazon mércével, és mégis, Pálffy a begyakorolt lózungok ismételgetésével legyőzte Karácsonyt, aki nem tudott olyan precíz és tényszerű érvekkel előjönni, amire Pálffy nem tudhatott volna válaszolni. A szabadságjogok általános emlegetése kemény konkrétumok és érvek nélkül - bizonyos helyzetekben -  éppen ezért akár még káros is, hiszen ha valaki a sztálini alkotmányt támadta volna így, akkor megkapta volna, hogy nincs a világon az embert és a társadalmat jobban védő rendszer, mint az.  Az ilyen vitákban mindig a demagógok kerekednek felül, ami a hallgatóságban azt az érzést kelti, hogy nincs is itt tényleg semmi baj.

 

Csak egyetlen - nem is döntő erejű - példa. A tiltakozók követelik a médiahatóság elnöki mandátumának lecsökkentését, 9 évről 4-re. De érvet nem tesznek mellé. Ily módon ez a követelés kimagyarázható azzal, hogy utálják Szalai Annamáriát, és hogy a piszok liberálisok nem kedvelik ezt az embert, ezért követelnek ilyesmit. És kész. Mert bizony miért ne lehetne az a vezető 9 évig a helyén? Önmagában miért problematikus az? Még érveket is tudok hozni mellé én magam is (hosszabb programokat és fejlesztéseket tud megvalósítani, a több cikluson átívelő megbízatás garatálja a függetlenségét, stb). Nem a megbízás időtartama a problematikus, hanem a hozzá kötött jogosítványok jellege és mérete, azt kellene tehát megvizsgálni. A FED-nek volt elnöke 17 éven át, és mondaná-e bárki, hogy A. Greenspan kárt okozott pusztán a hosszú hivatala miatt? Vagy Roosevelt? Nem beszélve arról, hogy kárt okozni lehet egyetlen óra alatt is. Vagyis: ennek kiemelt emlegetése megint előhoz egy ellenérvet, amit a nép jó része el is fogad majd, miszerint ezt csak azért kérik, hogy ha a ballib visszatér a hatalomba, könnyen elmozdíthassa a hatóság vezetőjét. És a baj az, hogy tényleg csak ezért kéri.