hollow man válasz | 2011.01.12 07:32:05 © (20399)

… az öcsödi desznó szép emlékeket hagyott a mi Pistánkban. Áldott legyen az ő neve!

Előzmény: tépettsörte (20397)

 

Hintapa_Linta válasz | 2011.01.12 11:18:06 © (20401)

Hahaaa, Attila nagyon szeretett a disznók körül foglalatoskodni és a Feri bácsiék tényleg Pistának szólították. Ki hinné, hogy akad még ember, aki erre emlékszik. Jaj nekem, hát Öcsödön még számon tartják Őt! Persze ott mindenki csak Pistázta, mivel a Feri bácsi átkörösztözte. Igaz volt ez és mintha csak tegnap lett volna. 

Előzmény: hollow man (20399)

 

 

Igaz volt. Miként az is igaz, hogy Almási Miklós még etnográfiailag sem számít öcsödi parasztnak. Hanem ő belvárosi esztétaprofesszor! Pontosan tudja: létezik Eszter utónév, így nem „körösztözte át” Babarczyt Julcsává, s különösen nem azért, merthogy az Eszter név kevéssé rímel a „Julcsa, hol a budi kulcsa?!” öcsödi rigmusra. Almási Miklós nem öcsödileg bunkó paraszt, de nem ám, ő pontosan tudja, hogy nem csak Pista név létezik a Miklóson kívül, épp ezért nem Jóskának, hanem „originális, unikális jelenségnek” „körösztözte át” Babarczy Esztert. Almási nem taxis-paraszt, hanem a „kivérzett középosztály” máig vérző írmagja, illetve a vérző középosztályt kivéreztető Rákosi-klikk egykori entellektüel-mamelukja (Lukáccsal, Hellerrel, Vajdával és a többivel együtt), így lényegileg maga is a vérző középosztály lelkes kivéreztetője volt annakidején, s aki most így sóhajtozik a Népszabadságban: „Nálunk az egy főre eső bunkók száma kettő”.

 

Valóban? És melyik a másik?

 

Mindegy. A lényeg, hogy a vérző professzor harcosan nyomatja vérbő gondolatát a már csak vérszegényen cucilimalista napilapban, szó szerint idézem: „Nem is olyan régen, Babarczy László jegyezte meg, hogy az okosság elkezdett negatív jelző lenni. Nekem gyanús lett, és körbekérdeztem a bölcskari haverokat, kisült, hogy tényleg így van, például nem lehet Nádasról dumálni, mert mindjárt "okostojásozzák" az embert, nehezebb csajozni (pasit szerezni), ha okos hírében állsz”.

 

Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg (már, hogy ma is tanuljanak valamit a vérző professzorok), Nádasról lehet okosságot is, lehet szamárságot is beszélni. Nádas önmagában véve még nem minősítő erejű csajozós témakör. Vagyis aki „Nádasról dumál”, nem szükségképpen okos (esetleg művelt, de inkább csak olvasott), tudniillik az, amit, ahogyan „Nádasról dumál” a bölcskari haver, hát igen, az általában maga a vérző unalom. Magyarán: nagyon nem irigylem azokat az értelmes, érzékeny csajokat, akiknek az öreg bölcskari véreshurkák „Nádasról dumálnak”, ahelyett ugyebár, hogy – mondjuk – egy-egy Shakespeare-szonettet vagy Paul Verlaine-köteményt szavalnának a bölcskari répázást előkészítendő. Esetleg Ady Endrétől: „már vénülő kezemmel fogom meg a…”.

Mert lehet így is!

 

Én viszont inkább „okostojásozni” fogom Almási Miklóst (vénülő fejemmel), de nem azért, hogy ne tudjon becsajozni a bölcskaron, sőt ellenkezőleg, ünnepélyesen kijelentem: Almási Miklós egyáltalán nem okos. Amúgy dumáljon bármekkorát Nádas Péterről.

Almási Miklós „okostojás”. És nem csak ő. A másik is az. Gróf öcsödházy Öcsödi-Esterházy Péter. Ne legyen félreértés, nem irigylem őket, vigyék az összes csajt, nekik még nyilván föláll (a bölcskaron), míg nekem már nem áll föl, mire kellenék a csajoknak?

 

Mint tudjuk, vitéz Operaházy-Almási Tojás professzor „dumálta” bele a Világba, s ezzel roppant pészűcsi libidót Mozgatván meg 1997 júniusban: Babarczy „a ma divatmenőnek számító Rortyt ugyanúgy hazavágja… mint az egész posztmodern galerit”…

„Mérleget vonni, pontosan felsorolni a pluszokat és mínuszokat. És azután udvariasan elküldeni az egész bagázst a búsba”…

„Susan Sontagot, sőt kedvencemet, Richard Rortyt is úgy leiskolázza, hogy káprázik a szemem”..

„Babarczy írásai itt vágnak rendet: van érzéke a fontos és lényegtelen közti különbség érzékeltetéséhez, pontosabban az utóbbi tapintatos lesöpréséhez”.

 

Na most Esterházy Művésztojás ugyanazon könyvről az Élet és Irodalomban, s ő így kovácsi libidót üllőzvén: Babarczy „nyugodtsága stílus és elhatározás, nem pedig öncsalás. B. elmond nekünk ezt-azt, régi szóval: diskurál…

Megértő ez a nő…

Megértő: meg akarja érteni”.

 

Hamisítatlan Kakukkfészek. Melyik benne az okostojás?

Mindegyik természetesen. Mert a bölcskari entellektüel nem dumál hülyeséget, nem túloz, nem ferdít, nem kamuzik, mindahány tisztabeszédű okosan vérző tudós haver, és ez abszolúte nyilvánvaló, el kell csak olvasni a szövegeiket, bárki meggyőződhet róla.

Mert kérdezem: Esterházy állítja egy szóval is, hogy „B.” nem küldte a búsba az egész bagázst? Nem állítja. Almási professzor állítja egy szóval is, hogy Babarczy ne volna megértő, ne akarná megérteni azt, akit megértőn igyekszik elküldeni a búsba? Nem állítja. Esterházy állítja egy szóval is, hogy „B.” ne vágta volna haza az egész galerit? Nem állítja. Almási mondta csak egy „régi” szóval is, hogy Babarczy ne „diskurálna” a könyvében Esterházy Péterrel? Nem mondta. Régi szóval se, új szóval se. Esterházy állította, hogy „B.” nyugodtság-stílusával ne lehetne lesöpörni mindent, ami nem tetszik a nyugodtstílusú „elhatározónak”? Nem állította.

 

Tehát nem arról van szó, hogy két okostojás egyazon szövegből homlokegyenest más értelmű értelmetlenséget olvasott ki, hanem arról van szó, hogy a bölcskari monyás is, a művésztojás is nyugodtan csajozhat, mert mindkettő okostojás ugyan, ám mindkettő butatojásnak látszik. Buknak rájuk a posztmodern bulák, azok ugyanis a relatív látszatra bomlanak, meg a kemény répára (erről bővebben alább).

 

Esterházy szerint: „B.-vel vagy a könyvével jól lehet majd vitatkozni. B.-t olvasva nem azt gondolom, hogy igaza van vagy nincs igaza, hanem azt, hogy ez így jó. Jó vele ellenni. Akár ellenkezni”.

 

Én viszont azt mondom kedves barátilag: meg se próbáld, Péter! Különösen ne próbáld meg a „jó”-val való ellenkezést! Már abban az esetben persze, ha nálatok sem meredez a

kék(vér)eres kocsilőcs az ősi kúriában. És mondom ezt ily póriasan, ily öcsödi nádastalansággal, merthogy a mi korunkban bármi előfordulhat, igaz-e, Péter?! Ha viszont még föl-fölmérgesedik báró pöcsödi Nagybráner, akkor magam is azt mondom: bízvást lehet „ellenkezni” is egy kicsit. Kutyabőrösen „ellenni”.

Esterházy szerint „ez így jó. Jó vele ellenni. Akár ellenkezni”.

Hadd kérdezzem meg, amolyan tőrül metszett öcsödi tisztelettel: vajon mi a faszér’ kell a „jó”-val „ellenkezni”? Mely síkon kívánnak Esterházyék opponálni, ha nem érdekes, hogy a sötéten habzó mocsáriságnak igaza van-e vagy sincs? Mert intellektuális síkon biztosan nem, az ugyanis eleve föltételezi az igazság iránti kíváncsiságot.

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 22:36:02 (13388)

Lehet, hogy mégis én vagyok a férfi, és te a nő?

Előzmény: (13387)

 

Lehet. És az is lehet, hogy Esterházy a nő. Te pediglen a férfi, így azután Esterházy az, aki még „ellenkezik” (értsd: húzódozik) egy kissé, gondolom, így szokás a bölcskari szexualitásban is. Plusz Nádas. Majd a végén: „ez így jó”! Most jó! Most ne Mozogj! Bölcskari magömlés gyanánt.

Nem én mondom, a liberális entellektüelek írják, én csak kiforgatom a szavaikat! Nem nehéz, ti. annyira hülyén fogalmaznak.

Mi a jó a puszta ellenkezésben? Már, ha azt nem valami vérzőn középosztályos, illetve habzón arisztokrata bölcskari perverzió determinálja. Miért akar ellenkezni valaki a másikkal, ha nem óhajtja érdemben vitatni valamely konkrét tézisét? Miért ellenkezik, ha nem érdekli az igazság, de még csak az sem érdekli, hogy a másiknak „igaza” van-e vagy sem? Vajon miért?

 

Még valami. Ebben a fórumrovatban világossá vált az elmúlt évek során: én egyáltalán nem vagyok okos, de még csak „okostojásnak” sem minősülök, sőt ellenkezőleg: „fődbuta”, „hülyefasz”, „pedantériás”, „vidéki proli”… volnék, míg némelyek szégyenteljes öcsödiségemet egyenesen a nürnbergi létfilozófia alapján állapítják meg.

 

Állományjavító válasz | 2005.07.28 18:00:55 © (9298)
Szegénykém, túlkompenzálás ez, dühödt bizonyításvágy, debattőri tevékenységed nagy része az, holott kétségkívül nem vagy híján bizonyos fogalmazói vénának, olykor egészen bőven csörgedez ez a véna, mondhatni, az arany ere, de arra nem elegendő, hogy érvényes nyelvi vagy stiláris kritikával illesd valószínűleg néálad autentikusabb, ha nem is az a jó szó, hogy genetikai, de mindenesetre olykor társadalmi meghatározottságú módon interiorizáltabban, bensőbben és reflektáltabban gondolkodó olvasó- és írótársaidat.
És amit a tautológia ügyében művelsz, az teljesen nevetséges, fogalmad nincs arról, mi az, mégis, ennek ellenére, ez szokott megsemmisítő stíluskritikád fő csapásiránya lenni, holott, ha jól emlékszem , éppen te örvendeztettél meg engem az "értelmiségi entellektüell" vagy valami efféle (javíts ki, ha rosszul emlékszem) gyöngyszemével.
A "nadrágosozás" meg a "genetikailag kódolt intellektus" természetesen a bosszantásodra szolgál…

©

 

Ha kell, megesküszöm a vérző középosztály alvadó üdvére: én ezt a fazont nem „örvendeztettem” meg semmivel, egyetlen árva szó nem sok, annyit sem szóltam hozzá. Soha!

Továbbá emlékeztetőül:

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.28 23:35:54 (14705)

Nem szeretném bebizonyítani, hogy "entellektüell" vagyok, mert ez számomra negatív csengésű szó, ilyen mélyre még nem süllyedtem.
Előzmény: (14679)

 

Tehát a „negatív csengésű” „entellektüel szót” kollektíven írják két l-lel a vérző középosztálybeliek (gondolom, hogy ne legyen oly negatív a csengése, vagy tán’, mert múlt időben entellektüelek?), miközben „genetikai kódolással” „bosszantják” a környezetüket (mint valami harmadosztályú döbrentei pór a zsidót heveny zászlóégetés közben), de momentán nem ez az érdekes. Hanem hogy immár világossá vált: nem vagyok „okostojás”. Még csak nem is látszom annak! Bunkónak látszom, pontosan olyannak, amilyen vagyok. És éppen ezért nem tudtam itt becsajozni Babarczy Eszter irányában, Babarczy ugyanis originálisan bölcskari jelenség. Unikális entellektüellll. Jó. Idáig érthető. Vagyis már csak az nem világos, hogy Babarczy Eszter miért nem a póriasságomat, miért nem a nádastalanságomat teszi szóvá mindegyre? Miért éppen az öcsödi pöcsömön akadt fönn originálisan? Miért? Ha egyszer ő a főnixmadárként éledező entellllektüellllllll középosztály prototípusa, egyetlen „spiritusza” (106. oldal).

 

Még valamit (fórumetikailag), egyáltalán nem betűhibán triumfálok, hanem arról beszélek, hogy aki nürnbergi („genetikai”) alapon tartja magát fölsőbbrendűnek, méghozzá „érvényes nyelvi vagy stiláris” vonatkozásban, az legalább ugyanazon szövegében ne halmozzon helyesírási, stiláris hibákat, merthogy így abszolúte röhejessé válik a „nadrágos ember”. És aztán dumálhat Nádasról orrba-szájba, semmit nem ér vele, Babarczy ugyanis Lux Elvira-i igényességgel tekinti meg bölcskari hernyóját, s ha az nem konveniál sexintellektuállllisan, akkor, bizony, középosztály ide, középosztály oda, nem „megy a ketymety” (vesd össze), maximum virtuális alapon, mondjuk, a susogó Nádas valamely vérző zsombékján – vérbő szúnyogok között. (Próbáltam ezt is, napokig kenegettem a seggemet utána.)