Nem volt ilyen kérdés. ;-) Csak azt kívántam, teljesüljön. :-) Igen, a szelvény elég nélkülözhetetlennek tűnik, bár az utcán járva is belebotolhatsz egy nyertesbe... Ahogy láttuk, Spanyolországban az emberünk a szemetesből szedte ki. (Persze, mondhatjuk, hogy a feltűnés kedvéért. De akkor is.)

 

Akkor valóban mindegy. :-D

Érdeklődnék, de kiestem a körből. :-)

 

Hajrá! :-)

Azt hiszem, az ugrókötelezést nem bírnám... Ahhoz még nagyon sokat kéne pihenni, edzeni és várni, hogy bele merjek vágni. Tényleg nagyon fárasztó és megerőltető.

:-D

Emlékszem, általános iskolában magunk gyártottuk ugrókötelet. Sima kötélből meg a pezsgőtabletta dobozából. Az aztán profi volt, és nagyon megfelelt a célnak. :-) És természetesen arra is, hogy az alattunk lakó feljött. :-D Neki sem tetszett a játék. Pedig micsoda változatos mozdulatsorokat gyártottunk.

 

Nem. Aki érzékeny a környezeti ingerekre, az sokszor megébred. Azért félő visszaaludni, mert néha egyfolytában (kis képzavar) attól rettegsz, hogy ismét felriasztanak. Na, ezért lebegek én a valóság és az álom határán. Kissé hánykolódva az élet tengerén.

 

A hazagyaloglás lassan nekem sem elégíti ki a mozgásigényemet. Sebaj, táncolok az idegeken. :-)