A magyar óriás fajta körül több vonatkozásban is heves viták zajlottak le. Az egyik sokat vitatott pont a magyar óriás – magyar vadas kérdés volt. Sokan a kettőt önálló fajtának ismerték el, mindkét fajtában színváltozatokkal. Mások szerint magyar vadas fajta nincs, csupán a magyar óriásnak két súlyváltozatáról lehet beszélni. A Magyar Házinyúl és Kisállattenyésztők Országos Egyesületének álláspontja szerint magyar vadas fajta nincs, csak magyar óriás fajta. Ezen belül két változatot különböztetünk meg. Ezek eltérő súlya egyben gazdaságilag fontos tulajdonságokra is utal. A fajta kialakulása. A század elején hazánkba több száz, talán több ezer belga óriás nyulat hoztak be. A szemre is tetszetős, egyúttal azonban hatalmas, nagy hústömeget adó állatok hamarosan népszerűek lettek a magyar tenyésztők körében, és a fajta rohamosan terjedt. A nagy keresletet szervezett tenyészutánpótlás hiányában nem tudták kielégíteni, hazai tenyésztőbázis pedig nem volt. Ezért a rokontenyésztés elkerülése érdekében sokan a hazánkban már ismert vadas színű parlagi nyulakkal keresztezték a belga óriásokat. Természetesen az így létrejött állományokban a testnagyság csökkent. Hozzájárult ehhez a folyamathoz az is, hogy az átlagos magyar tenyésztő nem tudta az óriás nyulakat úgy takarmányozni, mint amilyet ezek igényeltek volna. Változott a korábban eléggé egyöntetű vadas szín is.  Egyre gyakrabban jelentek meg vasderes és fekete ivadékok. Ezzel a folyamattal egy időben néhány tenyésztő törekedett arra, hogy a belga óriás fajtajellegét fenntartsa. Lehetőségeihez képest a vérfrissítéshez nem parlagi nyulakat, hanem eredeti belga óriásokat, több esetben pedig német szürke óriás nyulakat használtak fel. Ily módon alakult ki a két súlyváltozat. A kisebb testű változatot, amelynek kifejlett kori  élősúlya 5-7 kg, nevezik sokan magyar vadasnak. Mai szemmel nézve ez a kisebb testű változat a kívánatos, mert ezek általában zömök testfelépítésűek, széles és jól izmolt gerinctájékkal, közép nagy fejjel, rövid, nem húsos és felálló fülekkel.  Dicsérik tejtermelő képességét, ami a jó nevelőképesség egyik alapja. Ebben közrejátszik az a körülmény is, hogy egyre több olyan anya található ebben a változatban, amelynek 8-10 működő csecsbimbója van. Különösen előnyös az a tulajdonsága, hogy jól bírja a közepesnél gyengébb takarmányozási viszonyokat, igénytelen, edzett és a betegségekkel szemben ellenálló. Súlygyarapodása nem kedvezőtlen, a 2,5 kg vágási súlyt 12 hetes korára eléri.  Az óriás jellegből adódó probléma az, hogy ebben a súlyban és korban nem mutat kész húsformákat, vágási kitermelése többnyire gyenge, az – érthetően – nagy fej, nagy lábak miatt. Az említett értékes tulajdonságok azonban indokolttá teszik, hogy a magyar óriás kisebb testű változatával többet foglalkozzunk, tenyésztését felkaroljuk. A magyar óriás fajtának nagyobb testű változatának azokat az egyedeket tartjuk, amelyek kifejlett korukban 7-9 kg élősúlyt érnek el. Ezek általában közepesen izmolt, viszonylag durva szőrzetű, csontos állatok. A fej viszonylag nehéz, a lábak eléggé durvák. Jellegzetes a hosszú, húsos felálló fül. Ez a változat tenyésztulajdonságait tekintve közepes képességűnek minősíthető. Gyakori közöttük a gyengén ivarzó, nehezen pároztatható vagy éppen meddő anya. Viszonylag nagy a halvaszületett fiókák száma és nagy a fiatalkori elhullás. Előnyös tulajdonsága viszont a növendékek kedvező súlygyarapodása. Rendszerint már a harmadik hónapban elérik vagy meghaladják a 2,6-2,7 kg élősúlyt, ennek megfelelően takarmányértékesítésük is jó. Ez utóbbi különösen kedvező, ha megfontoljuk, hogy a magyar óriás nyúl igen nagy mennyiségű feltétlen nyúltakarmány, hulladék, melléktermék értékesítésére képes. Így háztáji viszonyok között ez a nyúl gazdaságos hústermelésre képes. A magyar óriás nagyobb testű változatával kapcsolatos legtöbb probléma a gyenge hústermelő képességgel függ össze. Igaz, hogy 7-9 kg végsúlyukkal nagy mennyiségű húst szolgáltatnak, a jelenlegi helyzetben azonban a tenyésztőt nem az elérhető kifejlettkori végsúly érdekli.  Napjainkban az a fontos, hogy egy anyanyúl után minél több húsnyulat tudjon a tenyésztő eladni, és ezek a növendékek a 2,5 kg élősúlyt minél rövidebb idő alatt érjék el. A feldolgozóipar szempontjából pedig az a fontos, hogy a 2,5 kg élősúlyú vágónyulak vágási kitermelése minél kedvezőbb legyen. Ha ezek figyelembevételével próbáljuk értékelni a magyar óriás mindkét változatát, akkor megállapíthatjuk, hogy az ivadékok kedvező fiatalkori növekedési erélyét a viszonylag kevés felnevelt ivadék károsan ellensúlyozza. Az ipar problémája pedig az, hogy 2,5 kg élősúlyban a magyar óriás növendékek vágási kitermelése ritkán haladja meg a 42%-ot. A gazdaságot rontja az óriásszülő nagy takarmányfogyasztása, nagy létfenntartó takarmányszükséglete. Valamivel kedvezőbb képet kapunk a kisebb testű változatban. Ezek a kisebb létfenntartó takarmányszükséglet és a jobb húsformák miatt esnek kedvezőbb elbírálás alá. Színváltozatok. A leggyakoribb a vadasszürke változat. A felszőrök mély sötétszürkék, az aljszőrök a bőr közelében fehérek. A hason levő szőrzet az emlők táján szürkésfehér, az oldalakon a gerince felé fokozatosan sötétedik. Súlyos hiba a hason levő fehér szőrzet. A szem barna a karmok pigmentáltak. A fehér óriás finomabb csontozatú, mint a vadasszürke, vágási kitermelése valamivel kedvezőbb. A mellkas széles és dongás, a gerinc jól izmolt. A fej hosszú, enyhén ívelt, a homlok széles a fülhosszúság 15-18 cm. A fülek jól láthatóan erezettek. A szem piros. A felsőszőrök és az aljszőrök egyaránt tiszta fehérek, a szőrköntös minden egyéb színtől mentes. A sárga árnyalat, a test bármely részén súlyos hibának számít. A vasderes színváltozat dr. Anghi Csaba szerint önálló fajtának tekinthető, mert az önálló fajtaként való elismerés igényeit kielégíti. Ez vonatkozik a termelési tulajdonságokra és a színeződésre egyaránt.  A szőrzet színe – különösen a gerinc vonalán – feketébe hajló vasszürke. A szem körül fehér karika nem lehet. A magyar vasderesek edzett és szívós nyulak, több figyelmet érdemelnének. A magyar óriások tenyésztésével hazánkban néhány szakcsoport szép eredményeket ért el. Elsősorban Kispesten, majd Pécsen és Csepelen karolták fel az óriások tenyésztését és egyre nagyobb mértékben küszöböli ki a korábban gyakori testalakulási hibákat. Ez nyújt biztosítékot arra, hogy nem fog kihalni.   Na ezt találtam!Toomnak elsősorban!