Láttam a boldogságot,
kerek volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar rőt gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgva röffent felém -
ma is látom, mily tétován
babrált sörtéi közt a fény.

(Csípőből idéztem és tudom, hogy nagyot nem tévedtem.)