Biciklistából többfélét ismerünk. Léteznek absztinens, antialkoholista biciklisták, sőt olyanok is, akik kifejezetten utálják a sörhasú szivacsagyakat (vesd össze), nota bene a biciklisták között vannak intelligens emberek s vannak jókora taplók, és persze, egy percig se vitatom, a biciklisták közt is vannak tolakodó bunkók, akik élből bejelentik: „beugranék hozzád egy sörre”. Viszont a „beugrásnak”, a sörözésnek a biciklizéshez nincs köze. 

 

  „Beugranék hozzád egy sörre”.

  

Mit lehet erre mondani? Ugorj a rajztábládba!

  

Sokféle biciklistát ismerünk. Ráadásul én – immár eltekintve a tolakodó bugrisságtól – meglehetősen unom (ergo utálom) azokat az embereket (legyenek akár biciklisták, akár nem), akik agyilag a Sörrel kezdik és a Sörrel is végzik. Te például dögletesen vagy unalmas (mint a szárított maláta), egyetlen érdekes hozzászólásod nincs, tízszer inkább Kiszel Tündével ülnék le egy húgylangyos sör mellé a bugyigyűjtemények természetrajzáról értekezni, hússzor inkább Babarczy Eszter mellé ülnék unatkozni bármiről, százszor inkább „hülyéskednék” Heller Ágnessel „férfivonatkozásban”, mint hogy egyszer veled dumáljak Gaburek, Lipták, Ezüst György vagy éppen Vágréti János festményeiről, vagy mondjuk arról, hogy mi a különbség Kis Nagy András és Mladonyiczky Béla Kenyérvivője között.

 

A többit pedig nézd meg magad, amikor Jaminában jársz, Nagyfa felé igyekezvén, le délnek!