Úgy van ezzel is, mint sok mással: el kell határozni, hol húzd meg a határt.

Én is úgy kezdtem, hogy nézegettem az e-betűket, miben mennyi van. Meg előre pácolt, fűszerezett, félkész termékeket sose. Aztán jött, hogy saját kenyér. Merthogy ne emulgáló, térfogatnövelő meg mifene legyen, hanem liszt meg só meg víz, meg magvas, stb.

Aztán ez fokozódott, termeljük meg, amit meg tudunk. Irány tanyára. Zöldség, gyümölcs. Eleinte no vegyszer, legyen bio. Aztán az első burgonyavész-rohamnál ezt pikk.pakk feladtam. Aztán jöttek a gyapottok bagolylepke hernyói, és vele a pánik: nem marad semmi.

Aztán de jó lenne házi tojás is, hús is, legyen csirke, nyúl minimum. Hát tyúk, tojás, gyöngyi már van, csirke, nyúl, birka lesz. Most házi disznóból házi kolbász kéne… de ha ez így megy, saját búzából akarom majd a lisztet a kenyérhez, saját kukoricán akarom a disznót nevelni.

És mindeközben a nap továbbra is csak 24 órából fog állni, én sem fiatalodni fogok, hanem öregedni(majd jóóóó soká!!) és persze soha sehova nem utazhatunk el, mert itt vannak a jószágok. Szóval azt a határt-mégha tologatjuk is néha, mint a komposztot, azért hébe-hóba ki kell jelölni…

És akkor még nem is jutott eszembe a tej és tejtermékek! :)

Amúgy az valóban jó megoldás, hogy személyes ismeretség révén, megbízható háztól. És milyen szépen is működne: egyikőnk ezt termel, de másra már nincs kapacitása, de azt megtermeli a másik, és lehet csereberélni.(Sajna régóta mániám a cserekereskedelem). Talán mert az adózás tette tönkre a vállalkozásomat? Na, ez már más téma.

Most 2 helyről kipróbáljuk a disznótorost, és ha beválik, építgetjük a kapcsolatot.